„Kinek kell valóság, mikor itt a Metaverzum?” – teszi fel a kérdést a Psychology Today firkásza. Mikor a munkahelyek legnagyobb része végleg megszűnik, s az emberek tökéletes izoláltságban élnek egymástól, mindennél égetőbb szükség mutatkozik egy virtuális közösségi térre, melyre immár nem kizárólag szöveges üzeneteinket és bélyeg méretű profilképünket vihetjük át, hanem komplett karakterünket, a ránk jellemző hanghordozással és arcmimikával együtt.
Ha nincs mit dolgozni, az embereket valahogy le kell foglalni az őrület és a dögunalom bekövetkeztének meggátolására, s e folyamatban kiváló segédkezet nyújt a Metaverzum.
Az intézmény a primitív fantáziánk lekötését is elvégezheti. Valódi helyett virtuális javakért és jutalmakért gürizhetünk a részünkre kiutalt metatelek szépítésén. Szociális interakcióinkat pótolják a szigorúan moderált és cenzúrázott virtuális beszélgetések. Oly tökéletes szisztéma építhető ki a virtualitásban, hogy a VR-sisakos zombik számára fel sem tűnik: világunk valódi urai, a nagytőkések, a hedge fund-osok, a háttérhatalmat kiszolgáló politikusok minden mozdítható és mozdíthatatlan javat kihúztak a fenekünk alól.
Elértük azt a pontot, mikor a Google, Facebook és Microsoft algoritmusok többet tudnak rólunk, mint mi magunkról. Hamarosan nem csupán banális témákban adnak tanácsokat számunkra, hogy mely weboldalakat látogassuk meg, vagy milyen könyvet olvassunk. Meghatározzák azt is, kivel házasodjunk, s kevés számú megmaradt munkahelyeinken a főnökeink szerepét is átveszik majd.
Egy avatár, egy látszat életünk minden aspektusát rendezgetni fogja. Csakhamar átveszik gondolataink felett is az uralmat, hogy mit láthatunk az interneten, vagy akár teljes élettörténetünket is újra fogalmazhatja az általunk kifelé mutatni szándékozott képnek megfelelően.
Mindennemű ellenállás hasztalan: az MI nem oly könnyen megfogható, mint használati tárgyaink. Sem objektív lehetőség, sem valós szándék nem mutatkozik a hatalom részéről az MI-uralom megregulázására. Szabadon veheti át a rendszer a totális uralmat testünk, elménk és lelkünk felett.
Zuck Metaverzuma azt üzeni, hogy az emberi fajt végleg kiszorították a pszichopaták a Föld bolygóról. Egy pszichopata soha nem képes a személyes érdek mellőzése mentén gondolkodni, így felmerülhet a kérdés: mi is a rendszer célja a Metaverzum uradalma alá való szuszakolásunkkal?
A Metaverzum feladata: a rendszer minden áron való fenntartása. Hamarosan végleg összeomlik a kapitalizmus, mivel a lakosság leuralása pénz által többé nem nyújt működőképes konstrukciót. Immár minden épelméjű polgár tisztában van a ténnyel, hogy mindannyian bér -és adósrabszolgák vagyunk, nem pedig szabad munkavállalók, hogy a pénzt a semmiből állítják elő a bankok és full kamu hazugság, hogy valaki korábban azért a pénzért megdolgozott, ezért kötelességünk azt akár egy életen át való robotmunka árán visszaadni – természetesen kamatos kamatokkal együtt.
Megbukott a munkadoktrína is: a dolgozó ember soha nem jut egyről a kettőre, senki nem hiszi többé, hogy a kemény munka jobb élethez vezet.
A két, leginkább bukásra ítélt szisztéma tehát a munka kötelezvénye és a társadalom pénz általi kontrollja. Ezek helyébe kénytelen a hatalom ültetni valami pótszert, ha nem szeretné végleg elveszteni uralmát az egyre nagyobb számban a spirituális felemelkedés útjára lépő emberiség fölött.
Szemlátomást rendkívül sürgető számukra a váltás, hiszen 8 milliárd embert kell a valódi helyett virtuális életvitelre kényszeríteni. A korábban legsikeresebbnek mondható vállalkozás, a 2003-ban debütált Second Life fénykorában 1 millió felhasználót tudhatott maga mögött. Hogy kívánnak hát 8 milliárd fő részére komfortos szállást nyújtani?
Ahogy a Metaverzum eddig elért eredményei nyomán láthatjuk, valószínűleg sehogy. A lezárások feloldását követően az emberek tömegével menekültek kifelé a virtuális valóságból.
Hogy mi vele a konkrét probléma? Hol is kezdjem… oly mértékű a totalitárius cenzúra és a felszólalási jogukkal élni merészelők létezés jogából való kiiktatása, hogy ebben a közegben senki nem érezheti magát biztonságban. Mi van, ha egyik napról a másikra virtuálisan legyilkolnak engem, s a valóság után immár a virtuális színtéren való létezési jogom is megszűnik létezni? Egy olyan világban, ahol egyetlen gombnyomásra tüntethető el bárki és bármi, miért kéne nekem kiszolgáltatott digitális jelként agonizálni?
Aztán ott van a valóság pszichopaták általi kisajátításának problémája: míg mi csorgatjuk nyálunkat a képernyő előtt, az egész bolygót elrabolják a fejünk fölül. Persze legyen csak elfoglalva a birka népség virtuális teremtéssel meg kamu kreditek gyűjtögetésével, miközben mindennemű tényleges vagyon az ebek harmincadjára jut, ideértve a táplálkozásunk és anyagcserénk totális kontrolljának kialakítását is.
Azt is jelzi a Metaverzum, hogy az ateista mentalitás megbukott. Sem a munka, sem a megszokott földi dolgokkal való foglalkozás nem vezet tartós jóléthez és boldogsághoz. Izgalmas a Metaverzum – 3 hétig, aztán ráununk, vagy kirúgnak minket onnan. Senki nincs, aki a másokra vonatkozó alantas munkafasizmusa mellett saját magára is érvényesnek tekintené az életen át tartó kemény munka kultuszát, meg az „aki nem dolgozik, ne is egyék” férgesült mantra beteljesítését. Az emberek gyűlölnek dolgozni, sírig menően vadidegen terroristák parancsainak engedelmeskedni, s akármilyen – spirituális helyett materiális – megoldást megragadnak, hogy menekülhessenek végre ebből a világból.
A hiábavaló földi örömök hajszolása élhetetlen hulladéktengerré változtatta a komplett bolygót, miközben a legmárkásabb luxus kegytárgy is legfeljebb három percig biztosít valódi, szívből jövő örömöt – aztán életünk hátralevő részében csak mételyez minket.
Nincsen valódi jólét a földi hatalom uralta világban, csupán annak illuzórikus hazugsága. A materializmusba ragadt ember viszont nem is képes más talajon kimozdulni a rendszer mételyéből, mint az illúziók szintjén. E vágyai beteljesítéséhez nyújt kiváló segédkezet részére a Metaverzum, miközben a pszichopaták viszik feje fölül a bolygót tokkal-vonóval.
Az Istentől eredeztetett, örömteli alkotás-teremtés, vagy akár saját virtuális univerzum alkotása és a hatalom által részünkre elénk tálalt, előmelegített Metaverzum közti eltérés ugyanaz, mint a különbség aközött, hogy te labdázol, vagy te vagy a labda, akit ide-oda rugdalnak a magad sorsán való változtatás bárminemű reménye nélkül.
Valós jólétünk biztosításához jóval több szükséges egy látszólag korlátlan és végtelen, valójában szánalmasan korlátolt és véges – ráadásul nem igazi – virtuális térnél. Ennyiért cserébe miért is helyeznénk vissza testünket és elménket az elmúlt időszakban folyamatosan az elpusztításunkra igyekvő hatalom kezébe? Ugyanezt, vagy akár jóval többet a pszichopaták befolyásától mentesített valóságban is elérhetnénk, és még cenzúrázgató, tiltogató uralkodók sem szükségeltetnének a fejünk fölé.
