Több mint másfél évtizede olvastam az első értekezéseket arról, hogy a számítógép előtt túl sok időt eltöltő kockák valójában függők, és a drogosokhoz hasonlóan valamilyen módon kezeltetni kéne őket. Ebben az időben, mely végleg letűnt kamaszkorom mementójául szolgál, még valóban nem volt nyilvánosan elfogadott dolog, hogy valaki internetezéssel, vagy PC-játékokkal töltsön el órákat a szabadidejéből.
Hogy mennyit fordult azóta a világ, arra jellemző kép, hogy miközben engem messze elkerült az okostelefon-forradalom, és csak 2015-ben tettem szert egy Lumiára (akit most szívroham kerülget, annak üzenem, hogy a mai napig is ezt használom 🙂 ), addig 2010-ben, miközben éppen egy baráti összejövetelre igyekeztem, az általam igénybe vett metrókocsin minden egyes ülő ember görnyedt háttal a telefonját bámulta. Valami végleg eltört bennem akkor: talán mégsem én vagyok a legnagyobb kocka a világon?
Ami azonban nekem neveltetésemtől fogva természetes közegem, másnak lehet leküzdhetetlennek tűnő függőség. Ha csupán azt vesszük számításba, hányan élik életüket mostanra kizárólag a Facebook-on, nincs okunk elbagatellizálni egy akár súlyos életvezetési gondokat okozó problémát.
Az idén újonnan bevezetett gaming disorder, azaz „játékzavar” viszont nem foglalkozik a közösségi médiától függő áldozatokkal, a pszichiáterek csőrét kizárólag a videójátékok bökik. A diagnózis alapjául az ún. időzavar szolgál, mellyel minden játékos kedvű egyén találkozhatott már. Játék közben sokkal inkább repül az idő, mint egyébként, így azért sikerül túl sok időt eltölteni a képernyő előtt, mert azt sokkal rövidebb időnek érzékeljük, mint amennyi valójában eltelik. Eme időzavar alkalmas lehet arra, hogy a gamerek életminőségét rontsák, hiszen így kevesebb idejük marad pl. egy ültetvényen robotolni a való világban.
Az új függőség tagságába tartozni nem jelent teljesíthetetlen elvárásokat, mindössze az alábbi, konkrétan mérhető adatokkal nem körbeírható kritériumok valamelyikének kell megfelelni, és máris jöhet a bogyók felírása:
– A játékos szokások feletti kontroll hiánya
– A videójátékok választása más időtöltési lehetőségekkel szemben
– A játékszenvedély fennmaradása akkor is, amikor életvitel szempontjából már hátrányosnak bizonyul
Ezen problémáknak kihatással kell lennie a beteg társas kapcsolataira, tanulmányaira, munkateljesítményére vagy magánéletére, illetve legalább 12 hónapon át fenn kell állniuk. A videójáték-függőség a szakemberek szerint gyakran kísér más hangulatzavarokat, mint a szorongás, pánikbetegség vagy depresszió.
Egyelőre nem tudják a dokik, milyen módon is szűrhetnék ki a játékfüggőségükkel ádáz harcot vívó egyéneket. A legfőbb hátulütő a betegség diagnosztizálásában, hogy áldozatai nem rendelkeznek társadalomra veszélyes tulajdonságokkal. Saját egészségükre is jobbára ártalmatlan eme szokás, ráadásul még jól is érzik magukat a kontroller nyomkodása közben. Leszámítva persze a passzivitásból eredő fokozott elhízásra való hajlamot, vagy az időnkénti elmagányosodást. Legnagyobb valószínűség szerint a többi, jobbára veszélytelen mentális zavarnál is bevált, önbevalláson alapuló kérdőíves módszertant alkalmazzák majd az újonnan nyilvántartásba kerülő betegeken.
Megnyugtatásul közlöm, hogy nem kell senkinek vaságytól és kényszerzubbonytól tartania. Az enyhébb, másokra veszélyt nem jelentő mentális zavarok kezelésére napjainkban akár meggyőző eredményekkel kecsegtető gyógyszermentes pszichoterápiák is rendelkezésre állnak. A túldiagnosztizáltságtól sem tartanak a dokik, mert az online játékfüggőséget a hivatalos elmebaj-biblia, a DSM már 4 éve nyilvántartásba vette. A jelentések szerint eme játékosok kevesebb, mint 1%-a felel meg a mentális zavar kritériumainak.
