Újabb kapitalista sikertermék válik hamarosan enyészetté, köszönhetően a piac láthatatlan kezének.
Az Airbnb működésének lényege, hogy a kidobált sevizahitelesek lakásait felvásárló, jókor jó helyen lévő landlordok ne legyenek kénytelenek albérletnek szánt lakásaikat piaci áron a helyi dolgozó lakosság rendelkezésére bocsátani. Keressenek inkább sokszor annyit azon, hogy a hotelszobák szolgáltatásaival konkurálván külföldi vendégek részére nyújtanak otthonosnak tetsző szállást.
Kis részben előnyére vált az albérletpiacnak az Airbnb színre lépése. Temérdek hazai lakástulajdonos első ízben hajította ki a nagymama bútorait meg az avitt szocreál lakásdíszeket a házából, s végezte el a hosszú évtizedek óta esedékes korszerűsítést.
Természetesen, mint minden kapitalista „innováció” esetén, a mérleg negatív serpenyőjébe itt is több elem pakolódott a pozitívumoknál.
Az Airbnb úgy felhajtotta az albérletárakat, hogy temérdek helyi lakos árazódott ki a lakhatáshoz jutás esélyéből. Az eladó lakások árait is alaposan meglökte a cég, hiszen immár nem családok menedékéül szolgáló fedél kerül eladásra, hanem egy kiváló befektetési lehetőség. Ennek áruba bocsátásával munka nélkül is szavatolható a lakosságot élősködőző és munkakerülőző tőkések passzív jövedelme vagy busás nyugdíj-kiegészítése.
Idős, tőkeerős landlordok milliói cuppantak szerte a világon a lehetőségre, hogy kirugdalhassák az egyetemista, dolgozó, vagy éppen kisvállalkozó státuszban tevékenykedő népességet az ajtón, majd becsalogassák a vastag utazótáskákkal, valamint ennél is vaskosabb pénztárcákkal császkáló digitális nomádokat, kéjsóvár kalandorokat, az odahaza rájuk váró „igazságszolgáltatás” elől menekülő törvényszegőket.
Oly megingathatatlannak tűnt az Airbnb regnuma, hogy még a COVID-riogatás időszaka során is kelendőnek bizonyultak a lakások. Persze ez nem csoda, mivel a legtöbb ilyen alkalmatosságra a kommersz hotelektől és panzióktól eltérően nem vonatkoztak a karantén -és maszkhordási szabályok, ahogy néhány elmebeteg tulajtól eltekintve a lakásokba sem kizárólag oltási igazolvánnyal rendelkezőket engedtek be.
Idén azonban megtört a jég, s az ingatlanipari óriás elkezdte a válság jeleit mutatni. Sok bérbeadó akár 90%-ot elérő forgalomcsökkenésről számolt be, de olyanok is akadnak, akik a korábban folyamatosan foglalt lakásaikba szeptember óta nem találnak vendéget.
A közgazdász szlengben Airbnbust-nak hívott jelenség megmutatja, miért járunk mindannyian rosszul, amennyiben életvitelünk rendezgetését a kapitalizmusra bízzuk.
Miközben a költekezés-orgia az inflációs nyomás ellenére is megfékezhetetlennek tűnik, a hajógyárak pedig ontják magukból a gigantikusabbnál gigantikusabb luxusjachtokat, a turizmus a koronavírus-válság időszaka alatt halálos sebet kapott, aminek tényével a legtöbben mai napig képtelenek szembesülni.
Temérdek üdülőváros helyi lakossága követelte az önkormányzattól a turisták megregulázását, mely intézkedéscsomagnak részét képezi az Airbnb lakások tilalma, vagy legalább alapos visszanyesése, az óceánjárók kitiltása az üdülőparadicsomok környékéről, a repülőforgalom radikális visszafogása, továbbá a tengerpartok kihasználtsága feletti kontroll visszaszolgáltatása a helyiek kezébe.
Mindezekkel párhuzamosan az egészen 2021 végéig zéró százalék közelében tartott jegybanki alapkamatoknak hála a karantén időszaka során, jobb dolguk nem lévén tömegek fogtak lakásvásárlásba, illetve felújításba. Ingatlanipari konglomerátumok komplett városnegyedeket vásároltak fel, hogy némi Mekk Mester színvonalú tatarozást követően megnövelt áron bocsássák azokat forgalomba, vagy Airbnb lakásként sajtoljanak ki belőlük hasznot.
Miután a lezárásokat a legtöbb országban feloldották, több mint másfélszeresére nőtt az Airbnb lakások kínálata a megelőző évekhez képest. Mégis, szeptember óta csökkenő trendet mutat a vendégéjszakák száma.
Ahogy kábé minden, úgy az Airbnb-s bérletpiac is az infláció martalékává lett. A tulajok most kívánják behozni két év elmaradt jövedelmeit. Oly mértékben felsrófolták az árakat, hogy a legtöbb Airbnb lakás árszínvonala vetekszik az öt csillagos hotelekével.
Ez még hagyján, de elkezdtek a tulajok egyre ütődöttebb különdíjakat is felszámolni, valamint ostoba elvárásokkal traktálni a vendégeket. Az elérhető lakások mintegy felénél napi 100 dollárt meghaladó takarítási díjat fizettetnek a látogatókkal, miközben a rendrakási munkák nagy részét is velük végeztetik el.
Az ügyfelek olyan követeléseket kapnak a nyakukba, hogy távozás előtt nyírják le a füvet, mossák ki az ágyneműt, vagy porszívózzanak fel. Miután kipipálják a listázott feladatokat, rájuk róják a takarítási díjat, az Airbnb részesedését, valamint az áfát is pluszban, mely kiadásokat mind készségesen elrejti az Airbnb weboldala egészen a fizetési felület felbukkanásáig.
Példának okáért egy eleve rendkívül drága, 450 dollárért (225$/nap) kínált Airbnb ára a rejtett költségekkel együtt mintegy duplájára növekszik. Ez magasabb összeg, mint amennyit átlagban egy minden extrával felszerelt 5 csillagos hotelszobáért kérnek, ahol ráadásul személyzet végzi a takarítást.
Ugyan az egészségesnek mondható szintet messze meghaladja a túlkínálat, a tulajok mégsem hajlandók csökkenteni díjaikat. Ennek oka kettős. Nyilván egyikük sem szeretne távozni a piacról azelőtt, hogy a világ összes pénzét ki ne sajtolta volna a vállalkozásból. Akad azonban egy ennél is markánsabb tényező: mivel „nagy okosan” hitelből finanszírozták a home flipping-et, csakhamar csődbe mennének, amennyiben lejjebb vinnék a szobák árát.
Ehelyett nagy valószínűséggel egy szép lassacskán leeresztő ingatlanlufit láthatunk. Az egymás után csőbe menő „vállalkozók” házai folyamatosan kerülnek vissza a lakáspiacra, leszállítván az eladó ingatlanok árait. Egy 2008-hoz hasonlatos összeomlás sem elképzelhetetlen persze, mégis alacsony ennek valószínűsége, mivel a nagy recesszió óta a csődközelben lévő bankokat kimentik az adófizetők vagy a jegybank pénzén, hogy azok folytathassák az adósok utcára hajítását, vagy pedig engedélyezik részükre a beolvadást a globális pénzügyi intézményekbe.
Mialatt a landlordok agonizálnak, maga az Airbnb-buborék is kipukkan. A hatalmas túlkínálat végett minden bizonnyal kénytelenek lesznek sorra kivonni házaikat a tulajok a piacról, mivel egyszerűen nem éri már meg fenntartani őket. Mindez az épp az elmúlt időszakban rekordot döntő profitrátát szépen földbe állítja.
Ami ennél is nyugtalanítóbb, hogy az Airbnb két nagy piacot is elvesztett az idén, mégpedig a kínait és az oroszt. Kínából az egyre fojtogatóbb szabályozások, illetve COVID-elnyomás végett voltak kénytelenek távozni, Oroszországból pedig a háborús szankciók miatt.
Kezdetben az Airbnb ama célból született, hogy magánszemélyek a feleslegben álló kis szobácskájukat, vendégházukat olcsón kiadhassák vendégeknek, akik nem engedhetik meg maguknak egy hotelszoba kivételét, esetleg inkább preferálnák a helyi lakosság közegében való tartózkodást a steril s sokszor mesterkélt üdülőövezetek helyett. Ekkoriban, a korai években még a turizmus helyreállításában is segítséget nyújtott a válság béklyója alatt sínylődő nemzetek részére.
Ahogy temérdek más remek „innováció”, úgy az Airbnb hanyatlása is több évvel a bevezetését követően kezdődött meg. Kezdetben tartja magát az illúzió lendülete, hogy ismét egy világmegváltó termékkel örvendeztetett meg minket a szabad piac, az ügyfelek pedig rácuppannak az új lehetőségre, mint gyöngytyúk a takonyra.
Később, ahogy lenni szokott, a komplett közeget leuralta a nagyvállalati tőke, a kis alamizsnára vágyó magánszemélyek pedig kisakkozódtak a játékból. Végül a komplett szektor ebek harmincadjára jutott. Újabb nagyszerűen indult találmány vált a fékevesztett kapzsitalizmus áldozatává.
De legalább néhány éven át kivehettek pár milliárd zöldhasút az alapítók, mit érdekli őket eztán, ha a népesség fedél nélkül agonizál csendes elmúlásában.
