Nagyon komolyan gondolják a kapitalizmust az egyébként mérhetetlen nyomorban szenvedő indiai diákok. Részükre a felemelkedés egyetlen lehetőségét az jelenthetné, ha az országban jelen lévő, a lakosság létszámához képest csekélyke mennyiségű technológiai cég valamelyikéhez nyernének felvételt.
Ennek egyik legkézenfekvőbb feltétele az érettségi vizsga sikeres letétele. Mely folyamat egyébként hallatlan privilégiumnak számít azon a vidéken, ahol a nebulók többsége mezítláb járul a legközelebbi oktatási intézménybe, ahol étlen-szomjan kénytelen elviselni az oktatási napok nagy részét. Érettségi nélkül egész hátralevő életükben túrhatják az egyre kisebb terméshozammal rendelkező földet.
Meglehetősen nagy tétje van tehát e szeánsznak, melynek eredményei egyben az egyetemi felvételit is megalapozzák. Természetesen Indiában némileg mások a szokások, mint nálunk Európában, így az ottani vizsgarendszert nem érettséginek nevezik. Ráadásul ballagó vén diákok helyett 10. osztályban kell első félév végén az egyébként 5 különböző tantárgyból álló megmérettetésen túlesni. A fennálló apró különbségek ellenére e vizsgáknak pontosan megegyezik a rendeltetésük az itteni érettségivel.
Rendben le is zajlott februárban a szokásos vizsgaszezon. A beadott dolgozatokat azonban a korábbi évektől eltérően nem a tanári kar javítgatta egyenként, hanem egy újonnan bevezetett szoftverre bízták a nem épp hálás feladatot.
A minden nyugati programozó által jól ismert indiai precizitás végeredménye az lett, hogy az 1 millió vizsgázóból mintegy 350.000-en bukták érettségijüket, mely új rekordnak számít az indiai középszintű oktatás történetében.
Az egyszeri proli persze bőszen legyint erre, mondván ezek a mai fiatalok már csak ilyen lusták és semmirekellők mindegy szálig. Időközben azonban kiderült, hogy a rekord számú bukás nem a buta és igénytelen diákok hanyagságának, hanem a kiértékelő szoftver hibájának volt köszönhető.
Ezután a szoftvert kifejlesztő Globarena Technologies Private Limited, valamint az indiai oktatási hivatal ellen több fronton is háború nyílt. Olaj a tűzre, hogy a 350 ezer bukott érettségiző ügyét nem vizsgálja át automatikusan a tekintélyes hivatal. Ehelyett minden, eredményekben kételkedő nebulónak egyenként kell fellebbeznie a szoftver által dobott eredmény ellen és kérni a vizsgadolgozatok kézi javítását.
A diákokból, valamint szüleikből verbuválódó tüntető csoportok tömegesen követelték az összes vizsgázó dolgozatainak egyenként való átnyálazását, ám követeléseik nem leltek értő fülekre. A legpofátlanabb húzása a hivatalnak, hogy jogszabályi okokból díjat szed a felülbírálást kérőkre, holott a vétkes fél egyértelműen nem a keserves aggodalomra ítéltetett diákság.
A bukott nebulók mellett további 50.000 sikeres vizsgát tett diák is felülvizsgálati kérelmet nyújtott be, mivel eredményeiket rosszabbnak ítélték az előre várthoz képest.
Természetesen nem mindenki rendelkezik birkatürelemmel, vagy éppen kellő lelki erővel az efféle megpróbáltatások elviseléséhez. Az eredmények nyilvánossá válása után (mielőtt a szoftverhiba kiderült volna) még aznap egy fiatal lány felgyújtotta magát, miután szülei elvonultak a házból földet művelni. Egy héten belül, a botrány kirobbanásáig összesen 20 diák vetett véget önkezével az életének.
Eredményképp az oktatási hivatal közleményében eltanácsolta a csalódott diákságot az öngyilkosság elkövetésétől, megjegyezvén, hogy az esetlegesen ténylegesen bukott érettségi sem jelenti végérvényesen a világ végét. A mellőzött tüntetők jóval radikálisabb módszerrel követelnének igazságot mártírhalált halt bajtársaiknak: az összes sikertelen vizsga kézi átvizsgálása mellett 25 lakh (közel 10 millió Ft) kártérítést követelnek az államtól, valamint a szoftvert fejlesztő cégtől minden egyes öngyilkos diák családja számára.
