Nem épp oly irányba látszik kibontakozni a világ fejlődésének folyása, amit a digitális állampolgárság mielőbbi elterjesztése jegyében üdvösnek tartana a hatalom.
Virális terjedésnek indult egy ausztrál Facebook-felhasználó bejegyzése, melyben az újabban gomba mód szaporodó QR-kódos étlapok kitalálóját küldi melegebb éghajlatra.
A mai vállalkozók minden ostobaságot átvesznek a tech-mágusok varázskönyvéből, mely „innovációk” által roppant trendinek és vásárlói komfortot messze menőkig kiszolgálónak tüntethetik fel magukat. A probléma csupán, hogy ezen újítások nagy része ótvaros szélhámosság, és inkább pokollá teszik az emberek életét, semmint megkönnyítenék azt.
A QR-kódos étlapok böngészéséhez elő kell halásznod zsebedből az okostelefont, belőnöd a QR-kód olvasó appot, megvárnod, amíg a szerencsétlen alkalmazás huszadik próbálkozásra talán hajlandó végre felismerni, hogy mit lát a képen, rábökni a képernyőn nagy nehezen felvillanó URL-címre, mely a telefon böngészőjében (újabb 30 másodperc tortúra) szerencsés csillag-állások esetén hajlandó végre megnyitni számodra valami kontár grafikus tervezte PDF-étlapot, mely hogyhogynem pont a te PDF-olvasódban esik szét teljesen. Aztán vizslathatod a képernyődön nagy viszontagságok árán megjelenő étlapot a benne illusztrációként feltűnő milliméteres átmérőjű fotókkal – merthogy egy okostelefon kijelzője nem biztosít túlontúl sok lehetőséget egy A4-es papírlap megfelelő ergonómiájú zsugorítására.
Eztán sem ér véget a móka, mert temérdek étterem-tulajdonos gondolja úgy, az eddig tett akadályoztatások sem üldöznek el minden vendéget a helyiségből. Így több étterem akár azt is elvárhatja, hogy telefonon add le a rendelést a kívánt ételekre – amihez regisztrálnod is kötelező a weboldalon, vagy letöltened a helyiség hivatalos applikációját.
És ez még mindig nem a tortúra vége: nevezett ausztrál facebookozó számláját a QR-kódos rendelés után további tételekkel terhelték, mint 6,5% extra felár az asztalhoz ülés magasztos jogáért, 2% utalási díj az étterem számlatulajdonosának, továbbá egy rubrika a legalább 10%-nyi (választható opciók: 10, 15, 25 százalék) elvárt borravaló betáplálásáért.
A poszt, mely befutotta a világsajtót, a következőt fogalmazta meg a „kényelmünk és felhasználó élmény növelése érdekében” bevezetett „szolgáltatások” minőségéről:
Annyira kib***ottul fáraszt, hogy úgy használnak mindenféle technológiákat egy nem létező probléma megoldására, hogy közben mindent mindenki számára rosszabbá és kényelmetlenebbé tesznek.
Több száz kommentelő osztott meg hasonló tapasztalatokat és küldte el a buzgómócsing étteremtulajok QR-kódos étlapjait azok jól megérdemelt kárhozati helyére.
Mindezek ellenére a QR-kódok maradnak, legalábbis amíg a vendéglátó helyiségek vásárlóik legalább negyedét el nem vesztik, mivel ezek bevezetése állítólag akár 25% spórolást keletkeztet a vállalkozók büdzséjében abból kifolyólag, hogy kevesebb kiszolgáló személyzetet kell felvenni és az asztalokhoz küldeni a rendelések összeírásához.
A QR-étlapok mellett egy seregnyi világmegváltónak hazudott tech-baromságból lett elege az emberiségnek az elmúlt évek során.
Itt van ugye minden idők legnagyobb digitális átverésének és piramisjátékának, az NFT-knek a bukása, amikor értéktelen és bűnronda JPEG képekért pengettek ki ostoba újgazdagok fejenként több millió dollár valódi pénzt.
A virtuális konferenciáktól már a COVID-karantén idején herótja lett mindenkinek. Zuckerberg Metaverzumát, melyben a komplett világ népességét vérszorosan megfigyelt digitális falanszterbe zárta volna, már heveny ignoranciával kezelte a közvélemény.
Több esetben az is kiderült, mily borzalmas veszélyt rejtenek, akár életünk megsemmisülését okozhatják a zsebben tartott digitális eszközeink. A Facebook és Instagram igazi tenyésztelepe a kislányokra leselkedő pedofil szexuális ragadozóknak. A pártállami diktátum által kötelezően előírt és érvényesített karanténapp megmutatja, hogy még saját használati tárgyaink feletti kontrollra is feltétlen jogosultságot követel a hatalom, hogy életünket pokollá tehesse és ellehetetleníthesse.
Bankszámláink és digitális fizetési appjaink átjáróházakként üzemelnek mind a bűnöző végrehajtó söpredék, mind a fiókjaink feltörésére és számláink leporszívózására milliószám igyekvő hackerek és csalók részére.
Ha továbbra is a digitális transzformációra bízza az emberiség a maga ügyeinek intézését, szeretett fajunk csakhamar a kihalás küszöbére sodródó faunák listáját gyarapítja.
Nem lustálkodik életünk megnehezítésében a pártállami kar mellett a magántőke sem.
A World Economic Forum 2020 nyarán meghirdetett programjának megfelelően igyekezett bevezetni az Amazon és több kisebb startup az online rendelt termékek drónok általi kiszállítását. Mindezen törekvés perfekt összhangban áll a WEF terveivel, hiszen a „semmid nem lesz, és boldog leszel” mesés utópiája mellé arra is ígéretet tettek, hogy minden szükségleti cikkünket drónokkal fogják majd bejárati ajtónk elé szállítani.
Ez az ötlet is kiválóan megfeneklett, miután az Amazon befuccsolt az ajándékcsomagok drónok általi kiszállításával a megrendelők számára.
Az Amazon drónprogramja jó tíz éve küszködik a fennmaradásáért. Az eltelt időszakban sikerült egyes vevők részére célba juttatni mondjuk egy mini csomag Listerine leheletfrissítő szájvizet, ám az olasz fűszeres kolbászok háztartásokba juttatásába már beletört a bicskájuk.
A drónok egy időben kizárólag egy darab termék felröptetésére alkalmasak, melynek súlya nem lépheti túl a két és fél kilót, átmérője sem lehet túl nagy a kilengés veszélye végett. Ugyanezek továbbá törékeny árut sem szállíthatnak, mivel a termékeket nagyjából 4 méter magasságból vetik a földre.
Mindezek mellett esőben a drónok képtelenek felszállni, fás kertben nem tudnak leszállni, ha autó áll a garázsbejáróban, akkor pedig a diszpécser nem vállalja az áru lepottyantását. Emellett a termékek gyakran gurulnak le a tornácról, a korai tesztidőszakban pedig olykor emberek fején vagy macskák hátán landoltak a drónok és termékek egyaránt.
Texasban, hol a drónokkal való kiszállítás tesztüzeme jó egy évtizede tart, nem csak esőben, de fényes nappal sem működnek a kényes eszközök, mert nagy hő hatására vagy lepottyannak az égből, vagy az aksi megy tönkre. Olyanra is akadt példa, hogy a drónon rendelt gyógyszer szétolvadt és fogyasztásra alkalmatlanná vált, mire megérkezett a megfelelő házcímre.
Hát ennyit a nagy digitális transzformációról és a tech-mágusok látnokságáról, valamint világmegváltó vízióiról. És még nem is említettem azt a lefolyóba öntött 100 milliárd dollárt, melyet a végül totális bukásnak bizonyult önvezető autó-technológiába öltek ezek a roppant felsőrendű milliárdosok.
Közben a NAV végrehajt, elveszi tőled a használati eszközeidet és ellehetetleníti az életedet, ha merészelsz nekik száz forinttal tartozni, vagy két fillér bevételt elfelejtesz bevésni az adóbevallásodba.
