Legyen szó zenéről, irodalomról, fotográfiáról vagy festőművészetről, rendre nagy fejtörést keletkeztet a gépi gyártmányú anyagok megkülönböztetésének nehézsége mellett azok szerzői jogi szabályozása. Élő (vagy épp halott) ember esetében érthető, ámbár elvetendő intézmény a szerzői jog, de mi a helyzet, ha olyas valaki lép fel egy mű alkotójaként, aki saját maga nem hús-vér személy?
E filozófiai kérdéssel sem merültek ki az MI-művészettel kapcsolatos dilemmák. Ismeretes minden alkotó algoritmus működése kapcsán, hogy azok képtelenek ténylegesen saját kútfőből, mondhatni isteni ihletettséggel egy korábban soha nem látott / hallott műalkotást teremteni. Ehelyett a memóriájába táplált több millió termék villámgyors, korlátlan mennyiségű remixelése annak kizárólagos képessége, mely téren viszont lehetetlenség élő embernek versenyre kelnie vele.
Az MI-algoritmus nem ismeri a szerzői jog fogalmát, így annak kívánalma is teljesíthetetlen részére, hogy ne lopkodjon összevissza elemeket mások alkotásaiból.
Amerikában megnyugtató módon rendeződött a kérdés, ugyanis a washingtoni szövetségi bíróság ítélete szerint az MI-készítette alkotások nem helyezhetők szerzői jogi korlátozások alá. Ilyen módon jogdíj beszedésére sem jogosultak az efféle képeket, zenéket, szövegeket gépi módon tömeggyártató személyek.
A bíróság egyúttal pálcát tört ama kívánalom mellett, hogy kizárólag emberi kéz teremtette műveket lehessen jogdíj beszedésére alkalmas termékekként regisztráltatni. Ha igénybe is vesszük a technológia segítségét egy-egy alkotás létrehozatalához, elengedhetetlen, hogy legalább annak alapötlete és létrehozatali módszertana a mi kútfőnkből pattanjon ki. Ellentétben az elfogadtatni kívánt paradigmával, hogy emberi gondolat által érintetlen termékeket aknázzunk ki egyéni pénzszerzési célra.
Az MI-művészek évek óta igyekeznek a nem maguk által létrehozott műveket bejegyeztetni, ám bárhol próbálkoznak az Egyesült Királyságtól kezdve Szaúd-Arábián át Dél-Afrikáig, mindenütt kiröhögi őket a tekintélyes hivatal. Viszont eleddig nem létezett univerzális törvényes keret a tilalom érvényesítésére. A jogalkotók presszionálva vannak a világhálót milliószám elözönlő generált anyagok szerzői jogaival kapcsolatos kérdések rendezésére, mely művelettel ez idáig rendre elmaradtak.
Pedig sürget az idő, mert az MI-generálta alkotások immár komoly szakmai és művészeti díjak bezsebelésére is alkalmassá váltak.
Alább prezentálnám két lány képét, melyek egy kiváló fotográfus által lőtt fényképeknek néznek ki. Ám a látszat csalóka: a lányok egyike sem valós személy, mindkét „fotó” MI-algoritmus generálta kép. A néhány évvel korábbi generált karaktereket meg deepfake-eket még volt alkalmunk elintézni annyival, hogy hát a hang az időnként meg-megakad, a kép ugrál, a manipulált személyek pedig mutatnak egy-két gyanús, természetellenesnek ható vonást. Mi a helyzet, ha az alábbiakhoz hasonló kinézetű lányok igyekeznek csábítani minket mondjuk egy randioldalon, hogy kiénekeljék bukszánkból az előfizetési díjat?
Teljes képernyőn talán gyanakodhatunk a túlzottan sima bőrfelület természetellenes voltára, ám a mai fiatal lányok a modern kozmetikai termékek vagy egy roppant radikális Insta-filter bevetésével ugyanígy néznek ki.
A második lányt egyedül a tökéletesen szövetmentesnek látszó farmerja árulja el, az elsőnél viszont semmi figyelmeztető jelet nem vélek felfedezni.
