Kormányzati szervek, felsőoktatási intézmények és nonprofit NGO-k együttműködésének gyümölcseként jöhet létre ama mesterséges intelligencia vezérelte cenzúra-hálózat, melyek internet-szerte alkalmasnak bizonyulnak a tartalmak megfigyelésére és eltávolítására.
Ugyanezen eszközzel az egymással bratyizó állami és magánszektorbeli szereplők (jelesül a WHO, Monsanto és társaik) minden internethez kötött tevékenységünk felett ellenőrzést és uradalmat gyakorolhatnak majd.
Képzeld csak el, hogy épp a Facebook-on diskurálgatsz barátaiddal egy államok feletti globális uradalmi szisztéma kiépüléséről, mire egyszer csak rezeg a telefonod, és a bankod SMS-ben küldött tájékoztatásában kifejti, hogy összeesküvés-elméletek terjesztésének tényállása végett te addig nem folytathatsz le több adásvételt a bankodon keresztül, amíg maradéktalanul el nem távolítod a köznyugalom megzavarására alkalmas posztjaidat.
Ugyanígy, a boltból sem viheted ki a megvásárolt élelmiszert, illetve érvényes menetjeggyel sem szállhatsz vonatra egész addig, míg az MI-algoritmus által aggályosnak ítélt tweet-jeidet ki nem törlöd az üzenőfaladról.
Az albizottság 2024. február 5-én kelt időközi jelentésében a tudományos és nonprofit csoportok kormányzati ügynökség gründolását javasolják egy mesterséges intelligencia szabályozta „tévinformációs szolgáltatáscsomag” bevezetésére, melynek célja az internetes platformok folyamatos és valós idejű cenzúra-tevékenység alá vonása.
A Michigani Egyetem kutatói szerint a National Science Foundation (NSF) MI-eszközök bevetésével lehetőséget nyerne arra, hogy a tartalmak folyamatos monitorozgatásának szüksége nélkül cenzúrázzák a nem kívánatos gondolatokat.
A cenzúra-tevékenység kiszervezése a mesterséges intelligenciára voltaképpen a hatalom egy szeletének externalizálását jelenti, mely folyamatot az idők során újabb meg újabb döntéshozatali protokollok MI-re testálása követhet. Már dörzsölik tenyerüket a fejünk fölé MI-főnököket plántálni igyekvő munkáltatók, továbbá a nyilván rendre elmarasztaló ítélettel végződő koncepciós perek sorozatgyártásáról ábrándozó diktátorok.
Egy élő, lélekkel bíró hús-vér embernek nyilván nem olyan könnyű tömeges ítéleteket fogalmazni ártatlan embertársaik ellen, a legtöbbek gyomrát rendkívül megfekszi a gátlástalan eljárás. De a mesterséges intelligencia zokszó nélkül elvégez mindent, bárminemű morális megfontolás vagy erkölcsi dilemma tanúsítása nélkül.
Mivel a betanított munkás tényellenőrökre bízott humán cenzúra-gépezet nem is nagyon bírja az iramot a napi szinten tonnaszám ömlő „rémhírek és tévinformációk” tengerével, az állami és magánhatalmak egyaránt boldogan vetik rá magukat a mesterséges intelligenciára, mint gyöngytyúk a takonyra. Ellentétben a cáfolhatatlanul központi megrendelésre dolgozó, tartalmakat kinyomtatott brossúrák nyomán cenzúrázgató „független és objektív” tényellenőrökkel, az MI bevetése a népesség megregulázására a megrendelő hatalomtól való disztancia illúzióját nyújtja.
Az albizottság három nyilvánvaló indokot fogalmaz meg az MI-cenzúra kiépítésének elkerülhetetlenségét visszaigazolandó:
– Munkakorlát feloldása: a humán munkaerő hiánya nem befolyásolja érdemben az MI-ítészek tevékenységét, az általuk egy időben megfigyelhető tartalmak számával pedig az élő ember még csak nem is versenyezhet.
– Felelősség hiánya: nincsenek megnevezhető és elítélhető felelősei a diktatúrának, az MI-algoritmus a belé plántált szabályok nyomán minden döntését autonóm módon és személytelenül hozza.
– Bosszú és jóvátétel esélyének hiánya: Az MI által hozott döntésekkel szemben sem fellebbezésnek, sem kártérítésnek helye nincs. A hatalom ugyan fenntarthat humán ügyfélszolgálatot az igaztalan sérelmek kezelésére, de ugyan mi oka volna erre?
– Fiatalság védelmének ürügye: Mivel egyes platformok, mint az Instagram kiváló tenyésztelepei a pedofiloknak és egyéb aberráltaknak, a gyermekek védelme szempontjából kiváltképp elkerülhetetlen egy MI-diktatúra kiépítése. Megfogalmazhatnak ugyan a szülői nemzedékek ellenvetéseket a mesterséges intelligenciával szemben, mint a szólásszabadság felszámolása, az igaztalan ítélkezés felelősségvállalás nélküli gyakorlása, ám mikor gyermekeik biztonságára terelődik a szó és vele a diktatúra előnyeinek kifejtése, ők is hajlandóak lesznek beadni a derekukat és engedelmességet foganatosítani az algoritmikus diktatúra iránt.
Főleg az utóbbi csali bekapásával szavatolható az algoritmikus diktatúra ellenállástól mentes kiépülése. Egyrészt a legtöbb szülőnek fogalma sincs a háztartásokban számozatlanul halmozódó informatikai és okoseszközök polgári szabadság elleni kiaknázásának lehetőségeiről, másrészt a szisztémába beleszületett, csecsemő koruktól fogva táblagéppel a kézben felnevelkedett ifjú generációk az élet természetes részének fogják megélni a másodperc alapú véleménykontrollt.
Az algoritmikus szankcionálás szisztémája akár komplett privátszférákon átívelően vezetheti el a világ népességét az 1984 és Szép új világ kombinációjaként jellemezhető disztópiába.
Képzeld el, hogy friss egyetemista gyermeked egy online játékkal szórakoztatja magát, melynek chatfelületén egyszer csak szóba kerülnek témák a hatalom túlkapásairól vagy igaztalanul kirótt büntetések tényéről.
A diskurációt követő percekben csemetéd értesítések tömkelegét kapja telefonjára. Bankja zárolja a számláját, a Neptun rendszerében nem tudja egyetemi vizsgáit felvenni, randiapp-profiljára a megbízhatatlan tévinformáció-terjesztő plecsnijét kapja egész addig, míg térdre rogyván meg nem gyónja a Nagy Testvérnek az MI-isten által garantált társadalmi béke szabotálását.
A Microsoft elnöke, Satya Nadella épp a hetekben jelentette be az MI-algoritmusok kontrollálta Windows érkeztét, ami nyilván az immár felhőből betöltődő Windows 12 képében ölt testet.
A pszichopata elit szerint a szabad véleménynyilvánítás felszámolja a demokráciát, ezért a megbélyegzett „álhírterjesztők” szankcionálására közvetlenebb és megkerülhetetlenebb büntetési módozatokat kell kifejleszteni. Itt jönnek be a képbe a számítógépek működése feletti hatalmat gyakorló operációs rendszerek.
Nadella víziója szerint, mely folyamatnak a Windows 11 bevezetése perfektül megágyazott, hamarosan MI-algoritmusok fogják a gépünkben véghez vitt mindennemű akciót és szoftverhasználatot monitorozni, ide értve a billentyűleütéseink tartalmát is. Már csak ki kell várni, míg a kritikus tömeg kényszerűen átáll a lejárt szavatosságú korábbi Windows verziókról a hatalom központi számítógépeivel való közvetlen összeköttetést biztosító újra.
Az ilyen Esőné Kadnár Mariannák, kik a Windows 11-re való áttérést olyan jellegű fejlődésnek hazudják, amiért minden spirituális embernek fizetni kötelező – pláne az ingyenes beetető időszak letelte után – keserű ébredésre lelnek technológiai analfabétizmusuk tényére való felocsúdásuk mellett arra is, amikor az ő reggeli rituáléikban begépelt egyes mondatok egyszer csak elkezdenek maguktól eltünedezni, ismételt bepötyögésük esetén pedig a Marianna által oly lelkesen imádott személygépjárműve kezdi el visszautasítani becses testének furikázását Budapestre és vissza.
A pénzbe isteni eszközt hallucináló tévtanítók jó nagyra tátják szájukat heveny csodálkozásukban, amikor a bankszámláik tartalmába közvetlen beletúrási lehetőséget nyerő MI-tényellenőrök egyszer csak az utolsó fillérig leporszívózzák az ő egyenlegüket.
De nem csak a Microsoft fejesei aktivizálták magukat ily intenzíven a használati tárgyaink magánkontroll alá vonására. Ugyanezen transzformáción vezetnék keresztül az elitek a weboldalak tartalmait és szerkesztőit egyaránt.
A koronavírus-ármány kirobbanása óta minden antiszociálismédia-platform a külső linkek eliminálására igyekszik, mert a független tényfeltáró sajtótermékeknek hála dugába dőlt COVID-narratíva végett porba hullt a globális népesség testének és elméjének birtokba vételére irányuló tervezet megvalósulása is.
A Google berkeiben dolgozgató Chromium csoport egy olyan webmonetizációs szisztéma kidolgozásán fáradozik, mely kétélű éles kardként alkalmazható mind a független és karhatalmi érdekektől mentes sajtóorgánumok olvasóinak megsarcolására (ha rá akarsz lépni a „rémhírterjesztő” weboldalra, akkor fizess!), ugyanakkor ennek ellenkezőjére, a független sajtó támogatásának és pénzszerzésének ellehetetlenítésére is.
Az egyelőre prototípus szintjén leledző web-monetizációs modell, melyet közvetlen az internetböngészőkbe építenének be, megoldást kíván nyújtani az egyre hanyatló reklámbevételek mellett agonizáló és a legtöbb esetben sikertelen előfizetési modelleket olvasókra oktrojáló mainstream propagandatermékek hanyatlásának visszafordítására.
A mikrotranzakciós modell által foganatosítható, hogy mondjuk minden felhasználó olvasott cikkenként 10 forintot fizessen a sajtóorgánumoknak. Ugyanakkor mivel központosított szisztémáról beszélünk, ezzel párhuzamban nyilván megakadályozható a gazdag tőkés társaságok pénzügyi támogatásának élvezetére nem jogosult alternatív média pénzkeresete a tranzakciók korlátozása által, vagy épp a hozzájutás lehetőségének magasabb árszínvonalon való kínálása, aminek köszönhetően a roppant árérzékeny lakosság inkább az olcsón elérhető, prolitáp színvonalú propaganda-hazugágok fogyasztását fogja preferálni.
A támogatói befizetéseket digitális pénztárcákban tartanák számon, tehát a folyószámlákat kontrolláló hatalom minden egyes tranzakció részleteibe betekintést nyerne. Amennyiben egyetemista gyermekünk a rendszerből kiábrándult fiatalság igazság után kutakodó tagjává válik, s az általa meglátogatott, a hatalom tetszését el nem nyerő tartalmak hozzáférési lehetőségéért a „nem megfelelő weboldalon” mikrotranzakciót folytat, akkor a már taglalt módon foganatosítja az algoritmus a randiprofilja megjelölését és a Neptun-adminisztráció korlátozását.
