Amióta az internetes randizás teret nyert magának, megállíthatatlanul ömlenek a viták arról, vajon áldásként, vagy inkább átokként lehet-e eme virtuális ismerkedési módokat aposztrofálni. Úgy néz ki, az ítélet egyéni preferencia kérdése is. Nagyon megoszlanak a vélemények ama törésvonal mentén, ki veszi komolyan a párkeresést és ki kíván kizárólag mennyiségi alapon magának véletlenszerű numerákat felhajtani.
Úgy tűnt, a Tinder elhozza az internetes randizás végét. Beláttuk, hogy a természetes biológiai késztetéseinket, a biztonságra, stabilitásra való igényünket, de még a rózsaszín ködbe burkolózó szerelem eszményképét is mindenki egy elegáns mozdulattal hajítja a kukába, hogy pusztán kinézet, esetleg mesterkélten jópofa bemutatkozó szöveg alapján húzogassák egymást jobbra vagy balra.
A netes randizás jövője iránt aggódó tech-zseniknek alaposan össze kellett dugniuk buksijukat, meg amijük még van, hogy kitalálhassák, hogyan terelhetnék vissza egészséges medrébe az ismerkedést. Mi lehetne vajon az a módszertan, mellyel rádöbbentjük a hagyományos udvarlást már életidegenként azonosító fiatal fiúkákat és lánykákat arra, hogy az élethosszig tartó szerelem nem a D-s kosarat és nem is a szépen pörgő BMW-s slusszkulcsot jelenti?
A modem hőskorában a netes ismerkedés elsősorban a félénkebb, szociálisan visszafogottabb emberek számára szolgált fogódzóul. Mivel a netkapcsolatok is lassúak voltak, egyáltalán nem a mértani pontossággal beállított pucsítós fénykép segített eldönteni, örök lesz-e a szerelem. Ehelyett egy lassú, hetekig vagy hónapokig tartó beszélgetéshullám vette kezdetét – először privát és szöveges formában, majd végül a valóságban. Ezt a fílinget kívánja egyelőre homályos módszertan alapján visszaadni számunkra a Facebook.
Nem számítottunk rá, hogy a megoldást majd pont ők kívánják szállítani, pedig maga az ötlet nyilvánvalóan nem hamvába holt. Itt egy közösségi oldal milliárdos felhasználói táborral. Gyakorlatilag, ha az összes randiappot egymás mellé tennénk, talán ezek együttes létszáma sem haladná meg a Facebook-ét.
A Facebook Dating nem külön applikációként működik majd, ellentétben a Messengerrel, hanem az eredeti közösségi oldalba lesz beintegrálva a teljes szolgáltatás. A felhasználók, ha kívánják, készíthetnek maguknak külön randizós profilt az eredeti mellé, valamint a beszélgetések kezdeményezéséhez és lefolytatásához is külön chat felületet kapnak a Messenger nyújtotta kereteken belül.
Kifejezetten ütőkártyaként szolgál a Facebook Dating számára, hogy eleve rendkívül sok mindent tud felhasználóiról. Ennek köszönhetően olyan algoritmust írhatnak a párkereséshez, mely minden egyéb randiappnál pontosabb módon passzítja egymáshoz az Ámor nyila által egymáshoz illőnek ítéltetett szingliket.
Bár a szolgáltatás már tavasszal bejelentésre került, egyelőre nem használható az átlag felhasználó számára. Csupán néhány szerencsés kiválasztottnak volt lehetősége a prototípus megismerésére, így a program végső koncepciója is csiszolódhat még.
Nem tudni, mekkora sikerrel kecsegtet az új szolgáltatás, amikor a fiatalok egyre nagyobb ütemben kezdik törölni, vagy legalábbis hanyagolni Facebook-profiljukat. Az pedig kifejezetten rossz PR-fogásként értékelhető, hogy a Facebook Dating májusi bejelentése majdhogynem egybeesett a közösségi média körüli súlyos adatvédelmi botrányok nyomán keletkező amerikai és európai kongresszusi meghallgatásokkal, ahol Zuckerberg kínosan feszengve próbálta magyarázni a bizonyítványát a tízmilliószám kilopott felhasználói adatokkal kapcsolatban.
