Kezd a Z-generáció véglegesen és visszavonhatatlanul kiszeretni a szerencsések számára korlátlan egyéjszakás kalandot és terméketlen randit kínáló randiappokból. A folyamat univerzális, gyakorlatilag minden társkereső applikáció, weboldal és intézmény elszenvedi a soha nem látott romlást.
A modern randiappok koncepciója szerint a felhasználókhoz gyakorlatilag készen érkeznek az ellenkező nem bármikor randira hívható egyedei a telefonjuk képernyőjén. Velük szemben egyéb teendőnk nincs, mint személyes ízlésünk függvényében jobbra vagy balra húzogatni őket. A dehumanizáló koncepciót első ízben bevezető Tinder fejlesztőgárdája szerint így temérdek probléma eliminálásra kerül, melyek a Tinder 2012-es rajtját megelőzően a randevúk és tartós párkapcsolatok fájó visszaszorulását eredményezték.
Amit ténylegesen művelt velünk a Tinder, hogy elvitt minket a poszt-szerelem korába, ahol mindenki kizárólag egy néhány szavas hazugságtenger és ócska fotó alapján dönt arról, élete szerelme kopogtatott-e épp be a mobilja kijelzőjén, vagy esélyt sem kíván adni az illetőnek a megismerkedésre.
A Tinder vékonyka ideológiai fátyla mögött meghúzódó valós incentívák abba az irányba rugdalták a párt keresni kívánókat, hogy alkalmi szexen vagy egy roppant pocsék randin felül meg se próbáljanak a részükre algoritmikusan kijelölt ikerlánggal egy valódi romantikus kapcsolathoz hasonlítható viszonyt kialakítani.
A poszt-szerelem korában minden törekvés az érzelmi bántalom és lelki fájdalom puszta lehetőségének minimalizálására irányul. Pszichológiai szempontból ezt úgy érhetik el a naiv fiatalok és „sokat csalódott” harmincasok egyaránt, hogy visszautasítanak mindenkit, aki nem tűpontosan az általuk elképzelt Adonisz külső jegyeit mutatja vagy intim zónáikat bizsergető dumákat nyomja (ez jellemző leginkább a nőkre), esetleg elhajítják őket, amint a testi kielégülés érdekében véghez vitt együttlét átterelődne a hosszú távú elköteleződés és egybeolvadás irányvonalára (ez pedig a férfiak attitűdje).
A Tindernek hála nem a randevúzás átka és rendszeres csalódások halmozása szakadt meg, sokkal inkább turbó fokozatra kapcsolt az egymás kihasználásának szisztémája. Maga az ismerkedés folyamata pedig organikus eseményből mechanikus és robotikus tranzakcióvá silányult.
A látszólag kinyíló randipiacnak hála a nők csak a kinézet szempontjából felső 20%-ba tartozó férfiaknak hajlandóak engedni, a maradék 80%-ot „átlagon aluli kinézetük” végett szemétdombra hajítják. A férfiak ama 20%-a, akik kapnak egyáltalán esélyt a szexhez jutásra, nyugodtan megteheti, hogy akár hetente váltogatja partnerét, vagy lecseréli aktuális barátnőjét egy nála fiatalabb friss husira.
Zsák meg a foltja esete ugye, csak valahogy senki nem így képzeli el a nagyanyáink korában még bölcsességként számon tartott mondást.
Mialatt a Tinder gyakorlatilag felszámolta és piaccá silányította a randizást, annak alapkoncepcióját, ami a jobbra-balra húzogatást jelenti, temérdek más alkalmazás vette át, vagy jöttek létre új appok az idea mentén.
Ezek egyike a 2014-ben alapított Bumble, melynek működési elve szinte tökéletesen megegyezik a Tinderével, annyi csavarral, hogy a kölcsönös tetszés kinyilvánítását követően a nőknek kell kezdeményezniük a beszélgetést. Ez a követelmény a Bumble nőnemű igazgatója szerint visszaszorítja a Tinderen elszaporodott visszaélések számát, meggátolja a szexuális ragadozók áldozatszerzését, továbbá gátat vet a nők objektifikációjának. Ha a nő kezdeményez, az akció nyomán nagyobb eséllyel bontakozik ki szerető és tartós párkapcsolat, hiszen a nők kifinomult érzékelésük nyomán igazán jól tudják, mit akarnak. Ellentétben a kanos és elköteleződési fóbiás férfiakkal, ugye.
Annyira jól megy a „forradalmi ideát” felvonultató Bumble dolga, hogy Whitney Wolfe Herd ügyvezető igazgató lemondásra kényszerült, miután a 2021-ben tőzsdére vezetett Bumble Inc. nyitáskor 75 dolláros részvényárfolyama szép lassacskán bekukkantott 13 dollár alá. A vállalat folyamatos veszteségeket halmoz fel, a Bumble appot használó szerencsétlenek szerint pedig annál rosszabb csak a botoktól, utcalányoktól és elmebetegektől hemzsegő, egyébként száraz sivatag Plenty of Fish (PoF) lehet.
Oly kiválóan kezdeményeznek konverzációt a nők, hogy többségük az app működési elvét sem érti, és Reddit-kommentekben puffognak, hogy a férfiak nem akarnak nekik üzenni. Másik részük, akik legalább ezt az átugorhatatlan akadályt sikerrel abszolválták, úgy értekezik, hogy randi felé terelni az ismerkedést lehetetlen. Ez abból adódik, hogy a nők nem vállalják fel a randira hívás, így a visszautasítás kockázatát.
Ide jut a világ, ha nők kezébe helyezzük az irányítást. Kihal az emberiség, mert a fennmaradáshoz szükséges legelső lépést sem akarják megtenni. Legyen csak a férfiak kötelessége gyors egymásutánban száz visszautasítást elviselni.
Egyéb randiszolgáltatások szempontjából sem jobb a helyzet. A Tindert és Bumble-t már kielemeztük, a PoF a felhasználók szerint halott. Akad azért még halacska a hálóban, melyek mindegyike hasonló sikerrátát abszolvál, mint az eddig soroltak.
A Facebook Dating-et kizárólag öregek használják. A Badoo úgy tett szert hajdanán több száz millió regisztrált tagra, hogy a Facebookról akár egyetlen véletlen gombnyomásra átemelte a profilunkat. Aztán ott van még a Hinge, melynek jelmondata: „A randiapp, melyet törlésre terveztek”. Utalván nyilván arra, hogy itt aztán teljesen feleslegesen is próbálkozol, törődj bele, hogy egyedül és magányosan fogsz megpatkolni.
Oly mértékben reménytelen az online randizók helyzete, hogy a legtöbben immár appokon kívül igyekeznek ismerkedni. Kiváltképp népszerű erre a privát üzenetek küldését lehetővé tevő Instagram, vagy a tinédzserek kedvence Snapchat, melyen az online térhez képest sokkal intimebb körülmények közepette diskurálhatunk. Arról nem is beszélve, hogy magunk kontrolláljuk, kit engedünk be a privát szféránkba.
A maradék reménytelen szerencsétlen inkább az antiszociális média nagy nyilvánosságot nyújtó platformjait választja, s milliók részére közvetíti ki sirámait az éterbe.
Immár a YouTube és TikTok egyaránt telítve van a szexuális életükkel való elégedetlenségük kapcsán lamentáló kora huszonéves lányok sirámaival, a „hová tűntek az igazi férfiak” elévülhetetlen mantráját szajkózó karrieristákkal, a több tucat alfahím „felpróbálását” követően igaz szerelemre nem lelő harmincasokkal.
Mindezek ellenére a statisztikák megmutatják, hogy a nők döntő többsége igazából nincs is randipiacon, vagy olyan helyeken bujkálnak, ahol a férfiaknak nem bizonyul lehetőségük megszólítani őket.
Ahhoz képest, hogy az összes randiapp a korlátlan ismerkedés lehetőségének vágyképét vetíti elénk az ellenkező nem tagjaival, kiváltképp amennyiben befizetünk prémium szolgáltatásaikra, kiderült a nyilvánosságra jutott adatokból, hogy ezek elsöprő többségén elképesztő kolbászfesztivál zajlik.
A Tinderen még Amerikában is az ismerkedni kívánó személyek 79%-át alkotják a férfiak, s a helyzet minden egyéb országban csak rosszabb. Az Egyesült Királyságban 85%, Olaszországban 91% a platformon aktív férfiak aránya.
Azt hihetnénk, a Bumble jobban teljesít ebből a szempontból, hiszen ott a nők vannak abszolút válogató helyzetben, s könnyen szabályozhatják, kivel állnak szóba.
Ehhez képest a Bumble felhasználói körének szintén bő 80%-a hímnemű. Akik a busás árú prémium csomagok befizetéséért cserébe oly jellegű előnyöket nyerhetnek, mint shadowban az ennek tényéről való tájékoztatás nélkül, kitiltás, ha egy nő az üzenetedet úgymond „creepynek” ítéli meg, továbbá azért is bannolhatnak téged, hogy túl sok profilt lájkolsz, vagy túl sok randid volt az elmúlt időszakban.
Nem véletlen, hogy a Bumble amellett, hogy soha nem termelt profitot, piaci értékének négyötödét vesztette el az elmúlt évek során.
Mi eme áldatlan állapotokra a randiappok reakciója? A Tinder egy havi 500 dolláros extra prémium csomagot vezetett be, melyben további plusz funkciókat ígérnek, mint privát üzenet küldésének lehetősége párba rendeződés szüksége nélkül, profilod előre tolása az ellenkező nem feed-jében és bevezetés előtt álló funkciók korai kipróbálásának lehetősége.
Voltaképpen ennyi pénzért jobban járunk, ha egy prostituált szolgáltatásait vesszük igénybe, az legalább garantált szexszel kecsegtet. A maradék szerencsétlen hímneműnek, kiknek ekkora pénzmag kicsengetésére nem telik, meg maradnak az MI-barátnők. Azok legalább valódiak és elérhetők.
