A Facebook és Twitter anno a személyes blogolás és hivatalos újságírás népszerűségét egyaránt az egekbe kívánta lőni. Legalábbis ez volt a hivatalos narratíva.
A valóságban azért édesgették magukhoz a sajtó képviselőit nevezett platformok, hogy azok a felhasználókat ezentúl ne tudják organikus elérések által kiszolgálni, hanem kénytelenek legyenek az velük Facebookon át kommunikálni, az írások linkjeit és kivonatait ott megosztani.
Miután ez kvázi nélkülözhetetlen szokássá lett minden médium számára, a Facebook elkezdte mesterségesen lekorlátozni az orgánumok eléréseit, hogy komoly pénzmag kicsengetésére kényszerüljenek Zuckerberg zsebébe a láthatóság további fenntartási jogáért.
Miután a reklámpénzek által totál kiszipolyozta és kivéreztette Zuck a sajtót, miközben a platformhoz való totális függőségük megszilárdítását is elvégezte, elérkezett a betakarítás napja. Zuckerbergnek többé semmi szüksége külső hivatkozásokat, blogposztokat, újságcikkeket tartalmazó weboldalak linkjeinek megosztóira. A folyamat, mely által a Facebook személyes ismerőseinkkel való (roppant halovány profitlehetőségekkel kecsegtető) kapcsolattartás kvázi modern telefonkönyvét átkonvertálta univerzális tartalomszolgáltatóvá, ahol a médiumok ingyen és bérmentve adják át Zuck kezébe a kontrollt a saját tartalmaik hozzáférése felett, igazán lenyűgöző.
Zuck már 2015 környékén átverte a komplett sajtót, amikor a „pivot to video” projekt keretében kijelentette: a videós híradásoké a jövő. Aki nem ül fel idejében ennek vonatára, az örök életre lemarad a kattintásokért vívott versenyben. Így az online magazinok elkezdtek sorban videóstúdiókat összeeszkábálni, újságíró kollégáikat pedig vagy áthelyezték, vagy kirúgták.
Egy évvel később kiderült, hogy a Facebook fals nézettségi adatokat szolgáltatott a videótartalmak népszerűségéről, s koránt sem kajálják azokat annyira sokan. A földbe állt nézettségek s az annak nyomán száraz sivataggá transzformálódó reklámbevételek beindították az online médiatermékek első nagy csődhullámát.
Nem gondolták volna az egyre inkább felszámolás alatt álló szabad internetes sajtó apostolai, hogy nevezett fiaskó szimpla bemelegítése volt a Zuckerberg által talonban tartott kivéreztető taktikáknak. Ezek által a globális internetet felszámolja, s a világ minden szöveges, képes vagy akár videós tartalmát a maga kis Facebookja tárhelyére pakolja át, hogy ott hatalmaskodjon a kontentkreátorok milliói által ingyen előállított médiatartalmak felett és kontrollálja önkényesen azok hozzáférését, megosztását és terjesztését egyaránt.
Miután a hivatalos COVID-narratíva csődöt mondott, a Facebook cenzor-tevékenységének és betanított munkás tényellenőreinek csúfos elbukását úgy próbálja meg Zuck kompenzálni, hogy 2022 folyamán bejelentette: mostantól fogva a Facebook territóriumán kívül eső médiatermékek, hírportálok elérését még jobban visszanyessük. Az emberek üzenőfalán kizárólag tartalmatlan és értelmetlen mémek, táncikálós klipek és egyéb debil baromságok lehetnek megtalálhatók.
2021-23 között évről évre csökkent a linkeket is magukban foglaló Facebook-bejegyzések láthatósága, mígnem azok elvesztették a 2020 előtt megszokott megtekintési és megosztási számaik 80%-át!
Amennyiben a Facebook kontrollálja a komplett internet láthatóságát, mindez nyilván azt is jelenti, hogy az internetes hírportálok, magazinok, akár szórakoztató weboldalak látogatószámuk csaknem ugyanekkora részét elvesztették. Hiszen ha az emberek kizárólag Facebook-on keresztül hajlandóak tartalmakat fogyasztani, akkor nem fognak külső weboldalakra maguktól kattintani, csak ha Zuck algoritmusa feldobja nekik azokat.
Mára mind a Facebook, mind az X-re átkeresztelt Twitter mesterségesintelligencia-algoritmusokkal korlátozza a linkeket magukban foglaló posztok láthatóságát, miközben forszírozzák az üzenőfalakra direkt módon beküldött tartalmak (Közvetlen Facebook-ra / X-re felpakolt blogposztok, képek, videók) kiközvetítését akár olyan felhasználók felé, akik nem is követői egy adott személy vagy szervezet közösségimédia-felületének.
Az algoritmus-változatok a felhasználók viselkedését is befolyásolják. Hogy pozitívan vagy negatívan, az nézőpont kérdése. Mindenesetre a szabvány felhasználók egyre kevesebb személyes bejegyzést és státuszfrissítést küldenek be a platformok részére, ugyanakkor egyre több, ismerősi körükbe nem tartozó külső fél tartalmait fogyasztják.
Ugyan a TikTok berobbanásának egyes számú oka annak roppant radikális (véletlen tartalmak sokaságát előszeretettel ajánló) algoritmusa volt, de egy Facebook részéről, mely hajdanán a személyes kapcsolattartásra apellált, meglehetősen idegen művelet egy totál random tartalmakat kiszóró szórakoztató platform vágyképének megfelelően átalakítani üzenőfalunkat. Márpedig jelenleg ezt teszi.
Rendben van, de hogyan sikerült átvennie a Facebooknak a kontrollt saját blogunk és magazinunk posztjai felett? Rövid videóknál még érthető egy központi platform létjogosultsága, hiszen privát tárhelyen meglehetősen bajos ilyen jellegű tartalmakat elhelyezni és a nézőket kiszolgálni. De egy szimpla szöveges / képes tartalomcsoportra hogyan csaphatott le Zuckerberg nyálkás mancsa és édesgethette azokat magához? Tanulságos történet, tessék jól figyelni!
Az alap axióma, hogy bár a Facebook nem biztosít lehetőséget saját blog / magazin design megtervezésére, az emberek mégsem fognak onnan elkattintani, hogy egyedi designt és szerkesztési módszert élvezhessenek, amennyiben ugyanaz a tartalom teljes terjedelmében elérhető a Facebook-ról is. Kattintani egyet olyan kényelmetlen…
A Facebook, az ebben rejlő lehetőséget megszimatolván első körben engedélyezte a linkposztok nyakló nélküli terjedését. Ezután viszont az évek alatt folyamatosan egyre hosszabb és hosszabb kivonatok beszúrását követelte a linkek mellé, hogy a láthatóság jogát továbbra is biztosítsa részükre a Facebook. Hosszú évek során elvezetett a folyamat oda, hogy a bloggerek és magazinszerkesztők már komplett cikkeket voltak kénytelenek Facebook-ra beküldeni, hol a linkeknek jóformán nem is maradt szerepük.
Utolsó lépésben a feleslegessé lett linkek kivételével, illetve azok további terjedésének megakadályozásával Zuck sikerrel leláncolta magához a tartalomgyártókat. A weboldalak, blogok szerkesztőségeit meg csődbe vitte.
Az enshittifikáció jegyében a Facebook előbb a felhasználók kegyeit kereste, majd miután leláncolta őket a platformhoz az emberek személyes kapcsolati listája révén, elkezdte azokat kizsákmányolni. közben a médiavállalatokat és egyéb pénzteremtő vállalkozásokat kezdte favorizálni a nem túl hatékonyan monetizálható felhasználók ellenében. Miután ezeket is függővé tette a Facebook nyújtotta szolgáltatásoktól, őket is nekiállt egyre szorongatóbb prés alá helyezni, majd tartalmaikat kiszorítani a felhasználók üzenőfaláról, hogy a valós bevételt és legbusásabb profitot generáló reklámoknak szorítson egyre több helyet.
Mostanra a Facebook mind a felhasználók, mind a tartalomgyártók, mind a hirdetők számára nem egyéb, mint kénköves pokol, mételyező sallang. Ám egyik kategória sem képes mozdulni onnan, mivel a kölcsönös függés jegyében a felhasználók mind függőkké váltak a saját ismerőseikkel való, Facebookon keresztüli kapcsolattartástól, a hirdetők a 2 milliárd leláncolt felhasználótól, a tartalomgyártók pedig a hirdetésektől.
Ilyenre még nemigen volt példa a történelemben, amikor egy újfeudalista rablóbáró nemhogy az ügyfeleit és a neki dolgozó tartalomgyártókat zsákmányolja ki, de a kényszerpartnerként velük együttműködő tőkéseket, politikai erőket, nagyvállalatokat egyaránt személyes kontrollja alá vonja!
Közben a felhasználók saját ismerőseik állapotfrissítését nem is látják többé, mert dugig lett az üzenőfaluk pénzért vett, kutyát sem érdeklő szeméttel. Organikus elérés zéró.
Itt sem értük el a végállomást: az algoritmikus befolyásolás még e ponton túl is képes egyre rafináltabb módszerekkel manipulálni a felhasználókat.
A dinamikus algoritmusoknak hála a magas engagement-et maguknak tudó felhasználók üzenőfalait a Facebook elárasztja vadidegen kontenttel. Ám amint az algoritmus a látogatási statisztikáid elemzése nyomán azt látja, hogy mostanában nem szeretsz fellépni Facebookra – mondjuk mert szeméttel árasztja el a kezdőoldalad –, akkor elkezd egy ideig relevánsabb és téged is jobban érdeklő tartalmakat az üzenőfaladra helyezni. Engedélyezi például, hogy megláthasd ismerőseid posztjait és fotóit. Amint Facebook-on töltött időd visszaáll a Zuck által üdvösnek tartott szintre, az algoritmus ismét kezd elárasztani téged hulladék tartalmakkal.
Nem csak az egyéni felhasználók, az oldaltulajdonosok pszichéjét is ugyanígy manipulálja a Facebook. Ha sokat posztolsz, mindennap nézed a felhasználók reakcióit, letaglózottan veheted észre, hogy posztjaid egyre kisebb nézettségnek és egyre kevesebb lájknak örvendnek. Ha egy idő után kiábrándultan felhagysz a posztolással, néhány nap elteltével hirtelen elkezdenek megjelenni oldaladon a lájkok a semmiből, akár olyan felhasználóktól, melyek nem is követnek téged.
Ne örülj nagyon a hirtelen jött sikernek: amint úgy döntenél, mégiscsak érdemes a Facebook felületedbe ölni minden idődet, hiszen a látogatók óhajtják a tartalmaidat, csakhamar visszaáll minden a régi kerékvágásba, s organikus elérésed a nulla közelébe redukálódik.
Mialatt Zuck a hosszú távú enshittifikációt játszotta, Elon Musk turbó sebességre kapcsolta azt. Egyetlen év leforgásán belül megszüntette a médiatermékek organikus elérését, bevezette a kötelező előfizetést azok részére, akik szeretnék tartalmaikat egyáltalán láthatóvá tenni. Eztán a linkként beillesztett magazincikkeket redukálta le egyetlen bélyegképpé, melyek zéró forgalmat generálnak. Végül totális shadowban alá helyezte ama médiaorgánumokat, melyek merészelnek saját oldalukra vezető linkeket kitenni.
Akár Zuckerberg, akár Musk ténykedését figyeljük, egyértelmű, hogy az online média és a független alkotóképesség erőszakos felszámolásának lehetünk szemtanúi.
Még sincs veszve minden, s a halovány remény valóságára maguk a médiatermékek szerkesztői döbbentek rá.
Elon Musk 2022-ben egy amerikai hírügynökséget államilag pénzelt NGO-ként bélyegzett meg, aminek Twitter felületére oda is rondította a maga pecsétjét. 6 hónap elteltével, miután a Musk-kal támadt nézeteltérését nem sikerült rendeznie az NPR-nek, végül úgy döntöttek, lesz ami lesz, akár a jelentős forgalomcsökkenést is bevállalják, csak ne kelljen többet ennek a sült bolondnak az agyalágyult ostobaságait elviselni.
Újabb fél év elteltével az NPR weboldalának látogatottsága összességében kevesebb mint egy százalékot esett vissza. Pedig 8,7 milliós Twitter-követőtábort hagytak maguk mögött.
Kétféle tanulság is megfogalmazódik az eset kapcsán. Egyrészt, lehetséges, hogy ezek az antiszociálismédia-felületek totálisan fals statisztikákat lobogtatnak a weboldalakra érkező klikkek mennyiségéről. Másrészt talán feltételezhetjük, hogy a felhasználók nem hülyék, ha akarják, megtalálhatják weboldalunkat a rabosított Twitter vagy Facebook-profilunkon kívül is. Akik meg az egy plusz klikket is sajnálják, azokért igazán nem kár. Majd elszórakoztatják őket a háromhavonként rotálódó elcsépelt agysejtgyilkos mémek.
Több médium szerkesztőségében felmerült a dilemma, van-e értelme a gyakorlatilag zéróra redukált elérésű közösségi felületeket fenntartani, s közben egyre több tartalom felett totális kontrolljogot adni digitális zsarnokok kezébe?
Ne feledd, hogy amit Zuck vagy Musk felületére posztolsz, azok a tartalmak egyben az ő magántulajdonaik lesznek, korlátlanul rendelkezhetnek felettük. Ezeket felhasználhatják reklámjaik targetálására, MI-szoftvereik tápolására vagy akár ellened is, amennyiben már megint nem érkezett be tőled a kigondolt mennyiségű reklámpénz nevezett úriemberek zsebébe.
