2022-ben fogadta el az EU a nagy online platformokra és piacterekre vonatkozó törvénycsomagját. Ennek várható hatásairól és következményeiről magam is értekeztem, továbbá felfedtem, hogy az intézkedéshalom alaposan bebugyolált salátaszövegek mentén ugyan, de alkalmas egy elnyomó, cenzúrázó és ártatlan polgárokat elhallgattató diktatúra kiépítésére.
Most a Naked Capitalism blog egy elhivatott olvasója az enyémnél is részletesebb bontásban elemzi az EU DSA és DMA törvényeivel való diktatórikus visszaélés lehetőségeit.
Mivel a hamvába holt COVID-ármány bukását követően ült össze az Európai Bizottság a törvények megszövegezésére, nyilvánvalóan a pakk egyik kiemelt státust élvező eleme az “álhírek és tévinformációk” elleni küzdelem.
Nevezett pont kapcsán felmerül mint nyugtalanító kérdés, hogy jó, de vajon ki mondja meg, mi számít tévinformációnak? Erre az Ursula von der Leyen vezette kabinet hathatós választ nyújt: természetesen ők maguk, az Európai Bizottság!
Aki nem tudná, e bizottság elnőke volt ama nevezett nőszemély, aki a komplett EU polgárai kilencszeres beoltására alkalmas mennyiségű (4 milliárd dózis) vakcinát rendelt önhatalmúlag a Pfizertől, majd az uniós polgárok nem mindennapi megterhelését előidéző tranzakció írásos szerződését egy rejtélyes körülmények közt tova illant SMS által szentesítette.
A Pfizergate azóta az EU 60+ éves történelmének legnagyobb korrupciós botrányává lépett elő, valami hihetetlen oknál fogva mégsem csücsül senki rács mögött. Sőt, a pofátlan Pfizer számos országot, többek közt Magyarországot és Lengyelországot beperelt, amiért azok a feleslegessé lett gyilkos patkánymérgeikre tett előrendeléseiket racionális megfontolások mentén visszavonták.
Szóval egy ilyen bizottság kívánná megmondani nekünk, mi tévinformáció és mi az objektív, kimért tájékoztatás. Nyilván a Pfizergate feltárói automatikusan az első kalapba kerülnek.
Miután lezsírozták az információ folyása feletti totalitárius kontrollt jóváhagyó intézkedéseket, ezt a trójai falovat az EU minden állama köteles beépíteni a maga alkotmányába. Innentől tagállami szinten is szükséges üldöztetni a karhatalmaknak az igazmondó tényfeltárókat.
Aki azt hinné, az univerzális diktatúra elől majd emigrál Amerikába, az csöbörből vödörbe esik. Egyrészt a globális regulátor szerepében tetszelgő EU olykor világméretű változások kipréselésére képes a nagyvilág államhatalmaiból, mivel a magánszektor legtöbb szereplőjének sokkal egyszerűbb a legszigorúbb és legagyonbürokratizáltabb EU-regulációknak megfelelniük, mint országonként más vállalati politikát képviselni a helyi törvények adta kereteken belül. Másrészt Amerikában is ugyanilyen jellegű folyamat zajlik, csak pepitában.
Donald Trump 2016-os megválasztását követően a vele szemben veszítő Hillary Clinton vérmes őrjöngésében a szociális média alapos megregulázására tett ígérvényt. Véleménye szerint nincs rendjén, hogy központi propaganda helyett Twitter bejegyzések és Facebook lájkok határozzák meg a választások kimenetelét. Álláspontja szerint a demokrácia veszélybe került, s a megmentése érdekében fel kell számolni a szólásszabadságot. Csak így lehet meggátolni, hogy a választók “Putyin-ügynököket” pakoljanak a Fehér Házba.
Ugyanezen ürügy szolgál a TikTok betiltásának kikényszerítésére. Hivatalos indoklás szerint a TikTok a Kínai Kommunista Párthoz közvetlenül bekötött platform, amelyen át Xi Jinping a globális politikai irányító személyzetet és a lakosságot egyaránt személyesen megfigyeli.
Azért nem elég mégsem a TikTokot kizárólag a politikai aktorok telefonjáról töröltetni, mert kiderült, hogy a tiktokker Z-generáció elsöprő többségben támogatja Palesztinát Izraellel szemben. Nem elegendő tehát a célzott tilalom, a komplett közösségi médiát a TikTokkal együtt a CIA kontrollja alá kell vonni.
A diktatúra tehát lassacskán globálissá formálódik, az EU pusztán a folyamatban véghez vitt egyedi szerepe végett érdekesebb a többi hatalmi szerveződésnél.
Lássuk hát, hogyan biztosítja az EU DSA csomagja a szólásszabadsággal élni merészelő ártatlan polgárok elhallgattatását.
Rögtön az első cikkelyben így indítanak: “mindenkinek joga van az önkifejezés szabadságára”. Ezután viszont eléggé részletgazdag felsorolását nyújtják ama információ-típusoknak, melyeket a szólásszabadság univerzális joga ellenére mégiscsak tilos leközölni. Ebben olyan tételeket találhatunk tömegével, melyek kimondása a világ legtöbb államában egyáltalán nem számít törvénysértésnek, pláne bűncselekménynek.
Fura módon a “tévinformáció” fogalmát a DSA nem tisztázza, viszont 2018-ban az Európai Bizottság megfogalmazta, hogy e kategóriába olyan információ-típusok helyezendők, melyek alkalmasak “közösségi ártalom” kiváltására. A kifejezés olyan vélemények kinyilvánítását takarja, melyek
veszélybe sodorhatják a demokratikus politikai folyamatokat és politikai döntéshozatalt, továbbá alkalmasak a közjó szabotálására, mint például egészségügyi, környezetvédelmi és biztonságtechnikai intézkedések aláásására.
Ha tehát mondjuk a “lakosság egészségének veszélyeztetését” szimatolná az EU, tudományos és intellektuális diskurzus lefolytatása helyett Ursula von der Leyen és csapata nyerne kizárólagos jogot a mindenki által kötelezően elfogadandó tényadatok kinyilvánítására, kikre viszont nyilván nem vonatkoznak a maguk által hozott törvények, hiszen milliárd eurós közbeszerzéseket is nyugodt szívvel levezényelhetnek SMS-ben.
A tabuként meghatározott témakörök mellett úgyszint tilosnak minősül kritizálni a nevezett kiemelt veszélyekkel szemben hozott intézkedéseket, ideértve azok jövőbeli következményeinek taglalását is. Példának okáért tehát nem szabad óvatosságra intő szólamokkal sem illetni a lakosságot, hogy vigyázzanak a nyakló nélküli és felelőtlen oltakozással, mert könnyen megeshet, hogy pórul járnak.
A polgári megnyilvánulások szociális médián keresztüli elhallgattatása megint csak nem EU-specifikus intézmény. Elon Musk hatalomátvételét követően a Twitter egy roppant részletes jelentést tett közzé arról, a koronavírus-riogatás idején hogyan működtek együtt a betanított munkás cenzorhadak a karhatalmi instrumentumokkal.
A terror mintegy három esztendeje alatt FBI, CIA és mindenféle NGO-s ügynökök nyertek közvetlen hozzáférést százmilliók bejegyzéseinek olvasásához, elemzéséhez, majd a nem kívánatos megnyilvánulások eltávolításához. Nyílt titok egyébként, hogy a világon minden szociálismédia-platform rendelkezik olyan központilag beépített hátsó kapukkal, melyeken át az államhatalmak képviselői a polgárok mindennemű megnyilvánulását jogosultsági korlátok nélkül monitorozhatják. Sőt, a nem kívánt vélemények közlőinek személyes adatait és mozgási információit egyaránt lekérhetik a hivatalos szervek.
A Twitter-terror idején a kötelező vakcináztatás ellen felszólalók azonnali tiltást nyertek. A hatalmat megkérőjelező polgárok bejegyzéseire shadowbant vertek, ami a tartalmak kiközvetítésének megakadályozását jelenti anélkül, hogy a cenzúra tényét az áldozat észrevenné. Szintén betiltásra kerültek a Hunter Biden laptopjának kérdését firtató üzenetek.
Az EU törvénycsomagja a cenzúragépezet jogi legitimitását globális szintre emelné. Mivel az Európai Bizottság mondja meg, mi számít nem kívánt információnak, nyilván a Palesztinát támogató fiatalság, az ukrán háború békés lezárását kívánó pacifisták és a Pfizergate botrányt feltáró újságírók lehetnek az intézkedéscsomag első számú targetált áldozatai.
Mivel a behódolni nem hajlandó platformokat az EU roppant súlyos szankciók fenyítékével veri, a közösségi oldalak működtetői automatizált cenzorhadakat is kénytelenek lesznek bevetni a megregulázásunkra, mivel az élő munkaerő nem képes lekövetni a másodpercenként milliószám generálódó információk hadát – pláne mikor azok tömeggyártásához becsatlakozik a mesterséges intelligencia. Ez azt jelenti, hogy az igaztalan elhallgattatások, tárgyalás nélküli büntetések kirovása de facto elkerülhetetlenné válik.
A pszichológiai hatások meg egyenesen beláthatatlanok. Mivel az EU a társaság bevételének akár 6%-át elérő bírságot verhet a platformokra, az üzemeltetők presszionálva lesznek a túlcenzúrára, az áldozatok pedig önmaguk elhallgattatására. Adatigénylés megtagadása esetén a vállalat bevételei 1%-ának mértékéig büntethető, majd minden egyes nap halogatást követően a napi bevételeinek további 5%-át kitevő bírsággal sújtható.
A platformok kötelessége nem kizárólag a valós idejű terror és cenzúra lefolytatása lesz, hanem megelőző büntetések kirovása is. A “gyanús” véleménynyilvánítók folyamatos monitorozása által egy kockázatelemző MI révén megbecsülhető, nevezett személytől várható-e kényes információk közzé tétele a jövőben, s ha igen, akkor bárminemű bizonyíték nélkül már előre is foganatosítható a szólásszabadság megvonása és a felhasználói profil törlése.
A DSA törvénycsomag egyes számú célja tehát a felhasználók öncenzúrájának kikényszerítése, nehogy egyszer valamikor, a ködbe vesző térben és időben elkezdjenek kínos igazságokat kimondani. Ez pedig a következmények tekintetében nem mutat radikális különbségeket egy kínai típusú cenzúrához képest.
