Létezik az angloszférában egy igencsak találó mondás: „Misery loves company”, vagyis a nyomor szereti a társaságot. Kiváltképp igaz eme bölcsesség a nárcisztikus egyedekre.
Eddig is tisztában voltunk vele, hogy az Instagram kedvező színtere a magamutogatás isteneinek és istennőinek. Új információ azonban a számítógépes viselkedéstan (!) kutatási terület vezetőitől, akik olyan dolgokba is belelátnak, melyekbe mi már nem, hogy a nárcisztikusok nem pusztán önmaguk mutogatása végett posztolgatnak napi szinten ugyanolyan tartalmú képeket, hanem kifejezetten szeretik egymást is követni. Vagyis a sok bájgúnár egymást is nagy lendülettel sasolja, nyilván a csodálat és irigység meglehetősen egyedi kombinációját kihozva belőlük.
Magán az Instagram platformon e viselkedés oly módon nyilvánul meg, hogy a szelfiket gyakran posztolgató egyének sokkalta nagyobb számban követnek olyanokat, akik szintén szelfikkel „keresik kenyerüket”. Pedig egy képgalériát sokkal több mindenre lehetne értelmesen használni: egy művész a saját festményeit, egy fotós a portfólióját, egy kisvállalkozó pedig saját kézműves termékeit is nyugodt szívvel szemlézheti. Így is használják sokan a felületet, a nárcisztikusok azonban sokkal inkább kíváncsiak mások minden nap ugyanúgy beállított fotóira.
Külső szemlélő arról feltételez nárcisztikus hajlamokat egy emberben, hogy saját magáról kattintja a képeket akár egyedül, akár barátai társaságában. Akik ezzel szemben harmadik személy által fotózott képen szerepelnek (önimádó társaikhoz hasonlatosan akár minden nap), sokkalta kedvezőbb megítélésben részesülnek.
Aki tehát nem kívánna nárcisztikusnak mutatkozni Instagramon, jól teszi, ha szelfibot és nyakatekert póz felvétele helyett inkább egy ismerősét kéri meg, hogy kattintson róla néhány dögös fotót. Egy alkalommal akár tucatnyi hasonszőrű „remekmű” is készülhet, és akkor hosszabb távon is lesz miből válogatni.
Az eredmények függvényében már csak arra kéne megkeresniük a választ a kutatóknak, miért imádják egymást nézegetni az önimádó személyek, miközben a való világban két nárci szinte soha nem fér meg egy csárdában?
Fontos adalék a végére, hogy a magamutogatás nem kizárólagos fokmérője a nárcisztikus hajlamoknak. Mint viselkedés, eleve számtalan különböző megnyilvánulása létezik, személyiségzavarként pedig beszélhetünk egyfajta skáláról, mely a totális magamutogatástól (grandiózus) a magába zárkózó, könnyen sértődő, ámde roppant manipulatív (sérülékeny) terjed.
