Egyre erőszakosabb vehemenciával hirdetik a globalisták a digitális civilizáció bevezetésének elkerülhetetlenségét. Ebben a szisztémában a komplett emberiség, mintegy 8 milliárd ember párhuzamosan és valós időben kerülne irányítgatásra az MI-istenség vezérelte központi kaptárelme által. Hasonló jellegű szisztémáról a történelem hajdanvolt nagy diktátorai mind csak álmodozhattak.
Mialatt a Világgazdasági Fórum és technokrata think tank-ek százai foglalatoskodnak a szisztéma globális léptékű bevezetésének operatív és technikai részleteivel, a fősodratú propagandamédia az évtizedek óta napirenden lévő tervet mint alusisakos elmebetegek konteóját prezentálja a sötétségben és tudatlanságban tartott polgárok elé. Erre azért van szükség, mert a lakosságnak sejtelme sem lehet az őket közvetlen érintő technokrata diktatúra kibontakozásáról. A hatalmasok célja csellel – s lehetőleg bárminemű vérontás vagy ellenállás nélkül – birtokba venni a komplett Föld bolygót, és magántulajdonba helyezni azt annak lakosságával együtt.
A COVID-ármány bevezetését követően sokkolva vették észre az uralkodó réteg aspiránsai, hogy milliárdok utasítják vissza a rájuk önkényesen erőszakolt „egészségügyi protokollok” betartását, melyek célja előbb az emberiség végelgyengülés határáig való lefárasztása, majd ebben a katatón állapotban feltétlen engedelmességük kikényszerítése volt testük, elméjük és lelkük ingyenes beszolgáltatása által.
Nyugaton jobbára csúfosan megbukott a tőlünk keletebbre sikerrel alkalmazott modell, hogy a hatalom mint érinthetetlen Istenség csücsül a fejünk fölött és csinál velünk, amit csak akar. Egy államvallásában is ateista országban, mint Kína talán elműködgethet egy ilyesféle szisztéma, ám az önálló gondolatokkal, szabad akarattal és az örömteli élet óhajtásával átitatott keresztény civilizáció ellentmondást nem tűrően zúzta le magáról a karhatalom vasláncos rabigáját.
A nyilvánvaló bukás láttán elkezdtek a háttérhatalom aspiránsai a korábbi beképzelt, fellengzős monológjaitól eltérő kommunikációs sémát felvenni. Korábban mint elkerülhetetlen valóságot prezentálták elénk ama okkultista ráolvasást, hogy a világ minden embere összekapcsolásra kerül egy mikrochip által a központi kaptárelmével, ahogy a globális vakcinaútlevél-szisztéma is mint megmásíthatatlan sorsút került bevésésre a globalisták naplójába. A világgazdasági fórum fő ideológusa, Yuval Noah Harari megfogalmazta, hogy az emberiség nem más, mint feltörhető és szabadon átprogramozható gépek halmaza, kiket egyik napról a másikra lehet a hatalomnak tetsző viselkedésre ösztönözni.
Terveik szerint 2030-ra minden ember a világon a Klaus Schwab-féle „semmid nem lesz, és boldog leszel” utópia bechippelt kiskutyusává alakult volna, kiknek mi sem természetesebb, mint háromhavi rendszerességgel járulni a rendelőbe a legfrissebb beinjektálható operációsrendszer-frissítésért, illetve hivatalba a szociális kreditpontjaival való elszámolásért.
A narratíva hogyhogynem radikális pálfordulást vett a csúfos bukás láttán: hirtelen nem elkerülhetetlen és automatikusan beteljesülő valóság, hanem afféle figyelmeztetés, semleges filozófiai eszmefuttatás lett a globális technokrata diktatúra nedves lágyából. Ők csak elemzik, meg kibeszélik a társadalmi folyamatokat, szó sem volt arról, hogy lenne bárminemű hátsó szándékuk az emberiséggel.
Ők soha nem is házaltak ilyesféle szlogenekkel, hogy semmid nem lesz, és boldog leszel, hogy mindent bérelni fogsz, hogy drónnal szállítják majd a kölcsönzött javaidat a minden sarokban bekamerázott és százméterenként a kizárólag kezedbe ültetett chipbe plántált megfelelő jogosultságok nyomán nyíló ellenőrző kapukkal tűzdelt 15 perces városbeli kis patkánylyukadhoz.
Fontos megértenünk, hogy bár a globalista technokraták biológiailag az emberiség kötelékébe tartoznak, minden egyéb kvalitásukban messze idegenek a humán fajtól. Ahogy elefántcsont-tornyaikban csücsükélvén az évszázadok során mindennemű kapcsolatukat elvesztették a valósággal, úgy váltak egyre inkább ellenségeivé az emberiségnek, akiket a végletekig megvetnek és magukhoz mérten alsórendűekként kezelnek.
Ebben a vérmes arroganciában rejlik fatális tévedésük: olyannyira alábecsültek minket, hogy a COVID-riogatás időszakában immár teljesen nyíltan álltak neki reklámozni újvilágrend-agendájukat, mivel egyáltalán nem számítottak olyan jellegű ellenállásra, mellyel végül találkoztak. Tényleg azt képzelték, hogy előmászván a kis féreglyukaikból a komplett emberiség azonnal és alanyi jogon rogy térdre előttük és élteti őket, mint isteneket a magasztos „víziójuk” hallatán.
Ezek a figurák nem ismerik sem az erkölcs, sem a lelkiismeret fogalmát, így olyasféle aberrációkat kívántak ránk erőltetni, melyekben ők – lelki működés híján – nem találnak semmi kivetnivalót. Nem pusztán a komplett emberiség magántulajdonba helyezése és minden eddiginél totalitáriusabb megfigyelése törekvéseik lényege, hanem ama fondorlatos s persze eltitkolt szándékuk, hogy mivel minden földi rendszer esetén szükséges valaki, aki annak felette állván az irányítást végzi, s képes mindennemű szabályt, törvényszerűséget, de még az MI-algoritmus döntéseit is önhatalmúlag felülírni (vö. rendszergazda root jogosultságokkal), ők maguk a saját szisztémájuk felett állván új isteneinkként kívánták magukat az emberiség fölé helyezni.
Azt hitték, senki nem veszi majd észre, hogy egy ilyesféle rendszer a felső százezer tökéletes érinthetetlenségét, mindenki más totális rabszolgaságát és a maga élete felett való rendelkezési jog felszámolódását jelenti. Nem titok, hogy csúfos bukásuk ellenére mégsem fognak terveik beteljesítéséről lemondani, mivel a háttérhatalmi elit köreit temérdek bűnöző és diktátor fattyai alkotják, kiknek kezéhez milliók vére tapad. Ők maguk temérdek ferde hajlammal, mint pedofília, nekrofília, sorozatgyilkosságok elkövetésére való hajlam vannak megátkozva. Amennyiben egy ténylegesen is mindenkire vonatkozó törvény -és elszámolási rendszer hatálya alá kerülnének, ők maguk volnának kénytelenek elsőként lángra kapni a rájuk váró, örökkön örökké égő kénköves pokol tüzén.
Lelkiismeretük hiánya, illetve erkölcsi, morális alsórendűségük következménye az öntudat felszámolódása. Mikor pszichopatákként az emberiséget kizárólag mint sorszámozott darabárut tartják nyilván, egyáltalán nem ütköznek meg a maguk ostobaságain, amikor mondjuk az emberiség apartheid diktatúrába való erőszakolásáról értekeznek a népesség oltottsági státusza alapján, ahogy tette azt Jacinda Ardern, Új-Zéland egykori miniszterelnöke:
A technokrácia másik célja a múlt és a hagyományok végleges felszámolása, melyek kizárólag mint megkötöző béklyók fogják vissza a civilizáció fejlődését. Tessék mindennemű erkölcsi szabályt eltörölni, s helyükbe ültetni a technokrácia által megfogalmazott etikai kódexet. Pontosan ugyanazt ígérik, mint Jézus – a bűnök megbocsátását és elfelejtését, pláne a saját maguk fajtájára nézve –, csak éppen az ennek elnyeréséhez szükségszerű szembesülés elkerülésével. Az ígérvény nyilván nem jelenti, hogy az uradalmuk alá helyezkedő rabszolgáknak is ugyanezen kedvezmény volna a jussuk: őket örökkön örökké gyötrik majd eltávolíthatatlan bejegyzésekkel, véletlenszerűen és önkényesen kirótt adósságokkal, pontlevonásokkal, büntetésekkel.
A cél tehát a korábban soha meg nem valósult univerzális és globális horderejű rabszolgaság bevezetése. Ennek legitimálására a korábban már szóba hozott Yuval Noah Harari szállítja a kikezdhetetlen narratívát:
Ahogy megfogalmazza, az emberek nem mások, mint hackelhető gépek. A modern technokráciának már sikerült is megfejtenie, hogyan lehet a komplett emberi fajt automatikusan behelyezni az MI-istenség uradalma alá. A computer-technikának köszönhető egyre fejlettebb számítási teljesítménynek és adatbázis-kapacitásnak hála az emberek mindennemű viselkedése és cselekedete immár akár másodperc alapon is szabályozható. Efféle közvetlen kontrollt semmiféle korabeli sztálinista diktatúra nem valósíthatott meg.
Tulajdonságaink megismerését követően átveszik az életünk feletti kontrollt, eldöntik helyettünk, mit gondoljunk és mit tegyünk. Nincs többé hagyományos értelemben vett törvényi és parancsuralom. Ebben a rendőrök nélküli univerzális diktatúrában a hatalom követelése körülményektől és az egyén viselkedésétől is függetlenül mindig alanyi jogon teljesül. Vagy csináljuk azt, amit a gép mond, vagy még a levegőt is elzárhatja előlünk, s marad nagyjából 60 másodperc gondolkodási időnk, hogy balga döntésünk és otromba makacskodásunk alanyi jogon járó következményeitől jobb belátásra térvén mentesüljünk.
Harari a végén arról értekezik, hogy hamarosan átveszik a történelem szemétdombjára vetett Istentől az emberek léte feletti közvetlen kontrollt, ezzel párhuzamosan pedig az államoktól is elragadják a kormánybotot a digitális falanszterek népének tulajdonosaivá alakuló nagyvállalatok.
Harari férgesült víziójának igazán komoly hátulütője, hogy nem számol a szabad akarat intézményével. Ahhoz, hogy az emberiség meghackelhető, közvetlen irányítható és minden körülmények közt feltétlen engedelmességre szoktatható droidsereggé váljon, nem lehet tőlük erőszakkal elragadni a maguk élete felett való kontrollt (a legtöbben inkább megölnék magukat vagy a rájuk támadó karhatalmi terroristákat, csak ne kelljen egy ilyesféle förtelmes disztópia béklyója alatt sínylődniük). Az egyetlen esély a megvalósulásra, hogy a 8 milliárd ember többsége egyazon időben, önálló akarata által dönt úgy, hogy beszolgáltatja testét és lelkét a központi kaptárelme uradalma alá – aztán ahogy ez lezajlik, rögvest le is kell zárni előlük az esetleges menekülőutakat.
Majdnem sikerült elérni céljukat a COVID-riogatás során elburjánzott vakcinaprogrammal, mégis, a legtöbben ha jócskán megkésvén is, de felébredtek Csipkerózsika-álmukból, s az utolsó pillanatban visszafordításra került a folyamat.
Aztán: retorikájából kibicsaklik ama gyakorta hangoztatott libertárius mantra, hogy az állam mint monopolhatalom rendkívül rossz gazdája a világnak, szemben a globalista magánvállalatokkal és sorosista NGO-kkal, kik eddig is nagyobb sikerrel igazgatták életvitelünket az államoknál. Ezért is van csődben a komplett kapitalizmus, s bukott be a dollárbilliókból erőszakolt vakcinakampány, mert a magáncégek annyira mindenhatók és olyan jól tudják, mire van szüksége az emberiségnek.
Ahhoz, hogy az emberiség automatizált droidok társadalmává váljon, akik rassztól, földrésztől, születési, családi és egyéb életkörülményeiktől mentesen mind ugyanazt gondolják a világról, szükséges már a chipbeültetés előtt tökéletes uniformizmusra szoktatni őket. Ezt a folyamatot csaknem sikerrel végezte el a butítási, hülyítési, züllesztési rendszer, csakhogy ahogy az elmúlt hetek, hónapok (vagy inkább évtizedek) krónikái nyomán láthatjuk, még a technokrácia által halálra ítélt „klasszikus emberiség” történelmének lapjai sincsenek előre megírva és lepecsételve. A fiatalság nagyon jól tudja, hogy a mai oktatási rendszer mekkora hulladék, s nekiállt végre lázadozni a szisztéma ellen. Nem biztos, hogy sikerrel járnak, mindenesetre az előjelek biztatóak.
