Már megint egy személyes történetmeséléssel vagyok kénytelen indítani mondandómat, hogy megerősítését nyújtsam az alább részleteiben is kifejtendő igazságoknak.
A minap postaládámba pottyant egy levél a Google-től, hogy költsek 120 ezer forintot reklámra, s akkor további ugyanennyit jóváírnak. Magyarán 120 ezernyi jó magyar Deákért 240 rugó értékű hirdetést tehetek közzé Google-ön. Korábban is kaptam ajánlatot hasonszőrű lehetőségről, de ennyire gálánsat még soha.
Most tekintsünk el ama keserű ténytől, hogy ha volna 120 ezrem valahol talonban (állítólag 13 millió megtakarítással rendelkezem, valakinél ott felejtettem volna?), már rég a Bahamákon süttetném a hasamat, nem pedig idehaza nyögném a feudálfasizmus terheit. Na de koncentráljunk inkább a boncolandó témára.
A Google által kiküldött levéllel párhuzamban magam is részesülhettem végre a YouTube-ra bevezetett Adblock-tilalom „áldásos” hatásaiból, ám ami ennél jobban felhúzta az agyam, hogy a YouTube szimplán egyik percről a másikra megvonta jogosultságomat a csatornámon az ún. fejlett funkciók használatára.
Ebbe olyan lehetőségek tartoznak, mint linkek pakolása a videóleírásokba, időbélyegek mellékelése, élő adások beágyazása weboldalba, illetve a feltölthető videók napi limitje is magasabb egy átlag felhasználónál.
Nem is emlékszem arra, volt-e valaha alacsonyabb jogosultságom, azt viszont bizton tudom, hogy mikor 2021-ben az első Happy People Podcast-eket feltöltöttem, már maximálisan kihasználtam az időbélyegzés lehetőségét (trackliszthez) és a linkek beillesztését.
A Youtube szerint nem tartottam be a felhasználási feltételeket és nincs úgymond elegendő csatornatörténetem. Ami roppant érdekes, ugyanis 2012 óta vagyok a YouTube regisztrált tagja, s körülbelül ugyanekkor csináltam az első csatornámat. 2021-ig vagy 4 éven át nem töltöttem fel rá semmit, továbbá gyakorlatilag soha nem kommentelek mások tartalmai alá. Magyarán esélyem sincs megszegni a YouTube felhasználási feltételeit akármilyen akcióval.
Egyes értekezések szerint a YouTube visszavonhatja az inaktív csatornák jogosultságait. Csakhogy jelenleg 9 hónapja nem pakoltam fel semmit, ezt megelőzően pedig említettem az esetet, hogy 4 éven át nem töltöttem fel tartalmat, mégsem kerültek a jogosultságaim elvételre.
A Reddit fórumán olvasott temérdek hasonszőrű élmény nyomán kijelenthetem, hogy nagy valószínűséggel az Adblock használata végett áll rajtam bosszút a YouTube. Ami elég cinikus húzás, ugyanis a Weöres Sándor által vázolt vérmes szentimentalizmusnak korábban nem sikerült ténylegesen betörnie a digitális térbe.
Weöres Sándor ugye a szeretet fogalmának meghamisítása nyomán kifejti, hogy a modern ember szeretete duális berendezkedést mutat, ahol a neki tetsző viselkedést tanúsítókat csókdossa és nyaldossa, a nem tetszőket pedig köpködi. De ami közös bennük, hogy mindkettőt nyállal keni össze.
Nahát a Google most teljesítette eme sátáni érzelgősség kritériumait, mert egyfelől hízeleg és igyekszik nagyvonalú gesztusokat tenni, másfelől meg jól arcon köp, önkényesen és ok nélkül bántalmaz.
Azt már nem is kommentálnám, hogy a YouTube szerint a korábbi jogosultságaim visszaállítása történhet az igazolványom lefényképezése, vagy full HD mobilkamerával élőben lőtt arcképvideó által, melyet a Google 3 éven át megőriz magának. Hadd járjak én is ugyanúgy, mint 815 millió indiai polgár, kiknek épp a napokban szivárogtak ki a dark webre egyedi biometrikus azonosítóik és ujjlenyomataik. Ennek kapcsán is szereztem egy cikket, melyet holnap közlök.
A Reddit-kommentelők szerint felesleges bízni a Google jóindulatában és beszolgáltatni a kívánt dokumentációkat, mivel néhány nap elteltével megint megvonják a visszaadott jogosultságokat.
Na de akadjunk le az egyéni epebajokról, van itten miért a Google-t szapulni személyes érintettségtől mentesen is.
Kizárólag bennfentesek tudják, hogy az online hirdetések piaca óriási válságban szenved. Mint kiderült, voltaképpen egyáltalán nem működőképes a digitális reklámok modellje. Ennek oka nem önmagában véve az adblock, de nem is a hirdetések elviselhetetlen mennyisége, hanem hogy tényszerűen semmi hatásuk nem mutatkozik az interneten közzé tett reklámoknak. Lehetetlen általuk új termékeket megismertetni a látogatókkal, a jól bejáratottakat meg eleve mindenki ismeri, felesleges nekik százmillió dollárokat áldozni további hirdetgetésre.
Egy digitális marketing blog ez év elején alaposabban részletezte a fenti tényt. A „pandémia” alatt a P&G, a Chase Bank és az Uber mind alaposan visszanyesték online reklámköltéseiket, belsős statisztikáik szerint mégsem csökkent értékesítéseik volumene a legkisebb mértékben sem.
Idén az NPR hírügynökség vonult ki Twitterről, miután Musk állami propagandaportálként bélyegezte meg azt, s a közel 9 millió követőt magának tudó antiszociálismédia-felület beszántását követően a portál éves forgalma alig egy százalékkal esett vissza.
Tavaly az infláció, háború és jegybanki válságok hatására elkezdték a vállalatok visszafogni marketing-költségeiket. Ez meg is nyilvánult mind a YouTube, mind a Facebook invesztor-jelentésében, mivel 2022 végére mindkét platform bevételei lecsökkentek (ugyanakkor az energiaárak nagyban nőttek, tegyük ezt is hozzá).
A Marketing Insider Group blogposztja szerint a marketingesek 89%-a jól tudja, hogy a digitális hirdetések nem működnek. A megjelenő reklámok 36%-a fals elszámolás szerint számít kattintottnak (ekkora arányban nézegetik azokat botok, emberek helyett). A tényadatok fényében bizony jóval kisebb az online hirdetések hatásossága, mint amit az ilyen Zuckerbergek a maguk előadmányaiban állítanak.
Jómagam ki nem állhatom a digitális hirdetéseket. Én is egy blogposzt nyomán döntöttem úgy anno 2016-ban, hogy a Revolife-on nem akarok Adsense-reklámokat látni. Érdemes elolvasni, mert roppant tanulságos. A dátum ne tévesszen meg senkit, ez a cikk már 2016-ban is fent volt a weben, pusztán a SEO kívánalmai miatt frissítik rendszeresen a dátumot.
Így érünk el 2023-ba és a YouTube rendkívül kellemetlen kapkodás mentén kibontakozó válságához.
Első ízben 2022 októberében jelent meg a CNBC weboldalán egy jelentés, mely szerint mind a Google, mind a Microsoft lesújtó reklám-értékesítési adatokkal „büszkélkedhet”. A Google esetében mindezen válság úgy materializálódott, hogy a 2021-ben tapasztalt 41%-os fellövellést a hirdetésekre való költésekben 2022-re alig 6%-nyi növekmény váltotta, miközben a YouTube-on még csökkent is a reklámokból eredő bevétel.
2022 legvégére a YouTube bevételei összesen 8,6 százalékot estek, miközben az infláció és energiaválság jócskán megnövelte a fenntartási költségeket.
A legfrissebb nyilvánosan elérhető, 2023 tavaszi adatok sem festenek szebb képet a YouTube pénzügyeiről: 2,6%-ot hanyatlottak a hirdetési bevételek 2022 hasonló időszakához képest
Innentől ugyan a sűrű köd és homály nyomán csak találgathatunk, de van egy olyan sanda gyanúm, hogy a YouTube zuhanása nem állt meg, s az ez évi összegző adatok (melyekről csak valamikor jövő február-március során tudakozódhatunk teljes valójukban) még lesújtóbbak az eddigieknél. Csak így magyarázható a fékeveszett kapkodás, amelyet az elmúlt hónapban levezettek velünk szemben.
Lássuk, mi a YouTube terve a válság visszafordítására. Először is, betiltották az Adblock használatát minden létező eszközön és böngészőn. Ez nem pusztán annyit jelent, hogy a reklámblokkolók kikapcsolására szólítják fel a felhasználókat, hanem konkrétan mindennemű szolgáltatást megvon tőlünk a YouTube, amennyiben tovább folytatjuk a rakoncátlankodást.
Mindezzel párhuzamban rendkívül agresszívan tolják a prémium előfizetéseket. Ám akcióik heveny szemöldök-összehúzogatásra késztetik a felhasználókat, merthogy az adblock-ok tilalmával és az előfizetési számok feltornászásával párhuzamosan jócskán meg is növelik ezek árát – akad olyan ország, ahol akár 80 százalékkal!
Ausztrál látogatók jelezték Reddit-en, hogy a részükre eleddig 18 ausztrál dollárért kínált családi csomag ára 33 dollárra növekedik, ami konkrétan 83 százalékos áremelést jelent. Az amerikai előfizetők prémium csomagjait 11 dollárról 17-re drágítják, a németekét pedig 18 euróról 24-re.
Mint kiderült, a prémium előfizetés a YouTube hazugságaival ellentétben egyáltalán nem keletkeztet teljes reklámmentességet. Jól ismerjük a népszerű YouTuberek személyes promócióit, ezek továbbra is vágatlanul megmaradnak. De nem csak ezek fertőzik tovább elménket: egy Redditor kiszúrta, hogy az eleddig konteóként aposztrofált prémium reklámok története teljesen igaz: a YouTube felületén továbbra is megjelennek szöveges vagy képes hirdetések a nem kevés pénzmag feláldozását követően is!
Elemezzük kicsit a YouTube pénzügyeit is. Nem titok ugyan, hogy egészen 2018-19-ig folyamatos veszteséggel üzemelt a platform, ugyanakkor bevételeik emelkedése messze meghaladta a gazdasági teljesítmény szabvány növekedési ütemét.
2015 óta a YouTube-nak sikerült mintegy megnyolcszoroznia a jövedelmeit. A prémium konstrukciót jelen formájában 2018-ban vezették be először. Az eltelt 6 esztendő alatt az előfizetők száma is nyolcszorosára növekedett. Egyáltalán nincs ok a panaszra.
Ennél is érdekesebb statisztika az aktív felhasználók száma. Jelenleg ez 2,3-2,5 milliárd fő között tetőzik, s nagyjából el is érte a platót, ennél feljebb már nem nagyon fog menni. Ez azt jelenti, a YouTube üzemeltetői stagnáló sávszélesség-igénnyel számolhatnak a közeljövőben, vagyis semmi szükségük oly tempóban kiszolgáló-infrastruktúrát fejleszteni, ahogy tették azt korábban. Sőt, a COVID-karantén feloldása óta világszerte csökkenőben van a nagy videóplatformok forgalma. Inkább 2020-21-ben volt abszurd mértékű a bevétel növekedése, most csak visszaállnak a tendenciák a normál kerékvágásba.
Minden jel tehát a YouTube kiadásainak stagnálása, s nem növekedése felé mutat. Mi ok van hát a radikális áremelésekre és a szolgáltatás folyamatos lezüllesztésére?
A prémium csomagban olyan lehetőségeket kínálnak, mint jobb minőségű full HD és 4K lejátszás (kb. 2020-ig ingyen elérhető volt mindenki részére), videólejátszás a háttérben (2018-ig ingyenes), meg egy-két teljesen jelentéktelen és felesleges újítás. Gyakorlatilag minden funkció, amit a prémium csomag nyújt, korábban elérhető volt ingyen, mégsem omlott össze a Google a bevételhiány terhe alatt.
Jelentős kapacitásfejlesztés sem szükséges újabban, hiszen a 4K videókkal elértük a felhasználók által igényelt legmagasabb felbontást. 2012-ben, amikor Youtube prémium még nem is létezett és a platform bevételei is szinte nullával voltak egyenlők, már elérhető volt egyes videókon a 4K felbontás.
A Youtube reklámbevételeinek nagysága felhasználónként alig 11 dollárt ér el évente. Ehhez képest a 20-30 dollár közé árazott prémium igencsak busás megtérülést ígér, és tízszeresen kompenzálja az ingyen nézők nyomán kiesett bevételt.
Nem igazán mutat tehát jel a YouTube pénzügyi válságára. Mi áll akkor a háttérben?
Az egyik nyilvánvaló ok az általam korábban kielemzett enshittifikáció, vagyis az online kontentek színvonalának szándékos elzüllesztése a felhasználói interakciók és platform-bevételek fokozása érdekében. Másik tény, hogy a kapitalista vállalatok nem olyan alapelv szerint működnek, ahogy a szabvány lakosság. Őket nem elégíti ki a bevétel növekedése, nekik a világ minden létező pénzére igényük van, most azonnal!
Tökéletesen abszurd folyamat éves átlagban 2-3%-nyi GDP-növekmények mellé egyetlen vállalatnak nyolcszoros bevételgyarapodást elérni. Hogyan abszolválja ezt? Úgy, hogy a lakosságnak és a többi vállalatnak ennyivel kevesebb jut a világgazdaság tortájából. Aki hajlandó előfizetni YouTube prémiumra, az nyilván más vállalkozóktól kénytelen megvonni a bevételgenerálás lehetőségét. Magyarán a globális KKV-k és a YouTube-nak esetleges konkurenciát jelentő kisebb techvállalatok lesznek a ragadozó kapitalizmus áldozatai.
Innen kanyarodjunk most vissza a YouTube válságára. Bár pénzügyileg kötve hiszem, hogy bajban lenne a vállalat, erkölcsi és morális értelemben mindenképp nagy károkat okoz mostanában a világ lakosságának.
Nem elég, hogy a marketing-rizsával ellentétben a prémium felhasználók is kapják arcukba a reklámokat, vagy önkényesen lejjebb sorolják a semminemű problémát nem keletkeztető csatornákat, a YouTube számtalan egyéb téren is alaposan kihúzza a gyufát.
Az egyik a spontán demonetizáció. Russell Brand cancel culture általi eltörlése kapcsán már említettem, hogy a YouTube demonetizálja a maga agendájának ellentmondó, ám szabályzatot nem sértő tartalmakat.
Mint kiderült, voltaképpen ennél is tovább megy. Nem elég, hogy egyik napról a másikra önkényesen és komolyabb indok nélkül kiütheti a falatot a tartalomgyártók szája elől, de közben azok videóit továbbra is összerondítja a maga reklámjaival – amelyből a szerző egy fillért nem láthat a továbbiakban. Még ez sem minden: A YouTube fenyegető leveleket küld ki a demonetizált szerzők részére és kerek perec megtiltja nekik, hogy videóikat vagy csatornájukat letöröljék a pénzszerzési lehetőség megvonását követően!
Magyarán a YouTube túszul ejti a szerzőt annak tartalmaival együtt, majd folyamatosan rabolgatja úgy, hogy az egyves kezét soha nem csúsztatja ki az áldozat zsebéből.
Aztán a Shorts-gyártók beszámolóiból megtudhatjuk, hogy ennek bevezetése földbe állította a tartalomgyártókat.
A rövid videók maradjanak TikTok-on, ahol azoknak helyük van, de a YouTube-on összeegyeztethetetlen az olykor több óra hosszra nyúló műsorok koncepciójával az idegesítő és teljesen értelmetlen Shorts-ok léte.
A hivatkozott felhasználó szerint saját maga 2021 novemberében kb. 70 ezer feliratkozóval rendelkezett. Két évvel később immár egymillió feliratkozóval bír, ám bevételei mégis lecsökkentek, miután a buzgómócsing módon ajánlgatott Shorts videók elszipkázták a bevételeit. Példaként említi, hogy az egyik 6 milliós nézettséggel büszkélkedő előadmánya nyomán 14 ezer dollárt keresett, míg egy ugyanilyen népszerűségű Shorts klippel 47-et (nem 47 ezret!).
Ez az összeg még a TikTok ajánlatánál is siralmasabb, ami 1 millió megtekintésért nagy átlagban 40 dollárt juttat a kreátorok zsebébe.
Csakhogy a következményeket nem lehet visszacsinálni, mert a Shorts előre tolásával párhuzamosan a hosszabb és tartalmasabb videók szépen kiszorulnak az ajánló algoritmusok kegyeiből.
Még azok is megszenvedik a hanyatlást, akik soha nem töltenek fel Shorts-okat, kizárólag arra használnák a YouTube-ot, amire az hivatott.
Végül, ott van még a nyakló nélkül nyomatott cenzúra. Ennek kapcsán annyiszor koptattam már a billentyűzetet, hogy nem tartom szükségét ugyanezen témát még egyszer elővenni. A YouTube cenzúra-ténykedése igazán felháborító, miközben az ajánló algoritmus nyakló nélkül enged át förtelmes és undorító tartalmakat a szűrőn. 2019-ben óriási botrány keletkezett a milliós nézettséget gyűjtő, roppant diszruptív Peppa Malac videók kapcsán, melyek mindegyikét mesterséges intelligencia generálta. Közben a szelíd véleménynyilvánítókat eltüntetik.
Érdemes volna felfogniuk ezeknek a vérmes terroristáknak, hogy a cenzúra elsősorban nem a valóban illegális tartalmak közlőit demoralizálja, de még csak nem is a betiltott és ellehetetlenített véleményformálókat sújtja legjobban. Azokat teszi leginkább tönkre, akiknek félniük kell, hogy bármikor, bármiért, bárhogyan és bármilyen módon utolérheti őket a végzet pörölye, emiatt nem mernek megnyilvánulni, s a félelemben vergődő polgárok sem termelés, sem fogyasztás szempontjából nem lesznek a kapitalizmus bőszen kiaknázható igáslovai.
Arról meg ne is beszéljünk, hogy az ilyeneknek mi okuk volna YouTube-előfizetést váltani?
Közben a Google más téren is alaposan kihúzta a gyufát. Alig néhány hónapja jutott nyilvánosságra a Google weboldalakra bevezetendő DRM-ének terve. Ez oly elsöprően negatív sajtóvisszhangot keltett, hogy végül kénytelenek voltak kukázni az ötletet.
A vállalat 15 ezer lakás felhúzását ígérte San Francisco környékén még 2019-ben, ezt az akciójukat épp a napokban vonták vissza. Úgy tűnik, amint nem nyolcszorozódik a profit egyik napról a másikra, hirtelen nem is válik fontossá az embereknek lakni valahol.
Végül, az Adblock démonizációja az EU-t is reakcióra ingerelte, s megkezdték a brüsszeli bürokraták vizsgálódásaikat a Google praktikáival szemben.
