Hamarosan véget érhet a megvásárolható videójátékok korszaka, már amennyiben hihetünk a GTA VI fejlesztésén munkálkodó Rockstar Games igazgatója szavának.
Strauss Zelnick víziója szerint a DLC-k, season pass-ek, majd lootboxok gyors egymás utánban való ledarálásával végére értünk a videójátékok hagyományos monetizálási lehetőségeinek. Innen az út már csak lefelé vezethet a profitabilitás egyre mélyebbre szánkázó lejtőjén.
Időközben azonban egy újabb konstrukció, a játékok bérlésére apelláló Game Pass kezdett tarolni, első körben inkább a konzolokon. Ezek sikere optimista mosolyra ingerli Strauss Zelnick-et, aki máris csillogó szemekkel tekint a videójátékok további monetizációja előtt álló csillagfényes jövő elé.
A GTA V mindent letaroló sikeréhez hozzájárult, hogy annak megvásárlásával olyan terméket emeltek kosárkájukba a játékosok, ami szó szerint sokszáz órán át nyúzható, mégsem érünk annak lehetőségei végére.
Zelnick szerint ez azt jelenti, hogy a GTA sorozat elképesztő értéket reprezentál a gamerek részére. A beléjük sűrített gyakorlatilag korlátlan tartalom végett sokszor annyian vásárolják meg az efféle játékokat, mint mondjuk egy 12 óra hosszúságú, jobbára lineáris kampányt felvonultató Alan Wake 2-t.
Bár a többszörös és gyakorlatilag hosszú éveken át stabilan fennálló értékesítési számok eleve elképzelhetetlen luxusprofitokkal árasztják el a Rockstar Games stábját, ennél is több pénz volna kisajtolható a játékosokból, amennyiben óra alapon bérelhető termékké alakítanák a GTA-epizódokat.
A 70 dolláros komplett produktumokat már elég nehéz lenyomni a gamer társadalom torkán, de egy havi 10 dolláros vagy óránként 1 dolláros díj elkérésével temérdek új perspektíva tárulhat a cégek elé, akiknek nem elég a temérdek pénz, nekik a világ összes pénze kell.
A GTA V ikertesója, a GTA Online már alkalmaz ehhez hasonló modellt mikrotranzakciók képében. Ez a játék idén töltötte be tizedik születésnapját, s még mindig sokszáz millió dollár profitot tejel minden egyes esztendőben – gyakorlatilag passzívan – a Rockstar Games részére. Ha ugyanezt a modellt sikerülne kiexportálni a GTA VI egyjátékos kampányára is, akkor több mint egy évtizeden át, amíg az bír élő játékosokkal, gyakorlatilag soha ki nem apadó luxusprofitot csempészne a cég zsebébe, bárminemű hozzáadott munka vagy teljesítmény nélkül.
Azt persze nem részletezte Zelnick, hogy egy mondjuk 10 dolláros bérleti díj benne foglaltatik-e időarányosan a 70 dolláros termék árában (7 havi játékot engedélyezvén), vagy azon felül lennénk kötelesek kicsengetni az előfizetési díjat, hasonlóan a 90-es évek MMORPG-ihez.
Strauss Zelnick eszmefuttatása egyébként tökéletes mintapéldája a prediktív programozás nevű pszichológiai trükknek, melyet a magyar kormány is előszeretettel vet be ellenünk. Bejelentenek egy új intézményt, mely rendre erőteljes ellenállást szül. Ezért a bejelentést jobbára úgy teszik, mintha valami tökéletesen semleges jóslatot fogalmaznának meg, így saját maguk akár vizionáriusoknak is feltüntethetik magukat.
Mire azonban a jóslatot megteszik, már nagyban ténykednek a háttérben annak megvalósításán. Azért kell évekkel a végbe menő esemény előtt jósolgatni, hogy sikerüljön megfelelő időben passzív elfogadást kicsikarván a népességből előkészíteni a táptalajt.
A prediktív programozás gyakorlati folyamata tehát a következő: előbb belebegtetik az érdekeiket szolgáló változásokat, ezzel megteremtik egyben az ellenállást. Ezután megvárják, míg hosszú évek hiábavaló tüntetéseinek, szemfelnyitogatásainak, figyelmeztetéseinek nyomán az ellenállás elfárad, elalél, kimúlik. Végül bevezetik az eddigre mindennemű immunválaszt elveszejtő nép fölött az intézkedéseket.
