Nem sűrűn találkozhatunk olyan videójátékokkal, melyek a bugyuta sztorin felül valamiféle filozófiai mondanivalót is be szándékoznának ültetni az ember elméjébe. A 2001-ben megjelent Metal Gear Solid 2 viszont pontosan erre vállalkozik, melynek történetvezetéséből nem csupán konkrét események, de az azok lefolyása mögött húzódó filozófiai, erkölcsi és morális magyarázatok is kibontakoznak.
Szinte mindenki ismer számtalan filmet, regényt, videójátékot, melyek a nagyvállalatok által totálisan dominált világdiktatúra kibontakozásáról figyelmeztettek minket előre. Most, hogy elérkezett ennek ideje, mindenki csak les, mint hal a szatyorban, hogy hogy történhetett meg a valóságban is mindaz, melyeket a különféle látnoki képességekkel felvértezett alkotók intelme alapján pusztán mesének hittünk?
Pedig a magyarázat tökegyszerű, és még látnoki képességek sem szükségesek hozzá. Elegendő volna elővenni elsatnyult józan paraszti eszünket, és végiggondolni, hogy a kapitalizmus „logikájának” mi a racionális végkifejlete, és máris meglátjuk a végállomást, ami maga a totalitárius pokol.
Azt hiszik egyesek, hogy nem lehetséges pontos predikciókat állítani a világ folyamatainak alakulására, ezért is szemlélik sokan hitetlenül és továbbra is szellemi sötétségben vergődvén a rendszer milliónyi szerző által megénekelt univerzális diktatúrává való morfolódását. Ehhez képest az igazság egyszerű, mint a faék: ha számokkal telefirkált papírlapokhoz valódi rangot és státuszt, pláne felsőbbrendű intelligencia hallucinációját társítjuk, automatikusan megkapjuk a végeredményt, ami a magándiktatúra milliárdok teste és elméje fölött.
Minden előre megtervezett és megmérnökölt, a világ folyamatai alakulásának iránya pedig száz százalékban a kapzsi pszichopaták igényrendszeréhez van igazítva, hiszen a nevükre helyezett fiktív digitális számjelek révén felhatalmazhatják magukat a környezet és a szélesebb világ korlátok nélkül való uralására.
Ami egyeseknek disztópia, pokol és népirtás, ugyanaz a kapitalista pszichopaták könnyes álma és – kizárólag a maguk részére persze – paradicsomi vágyképe.
Az internet kezdetben úgy tűnt, valódi, szabad és tömegek felemelkedését lehetővé tevő alternatívát nyújt a pszichopaták ernyője alá helyezett világrenddel szemben, ám kezdeti botladozásaikat követően a világháló is ugyanúgy rémuralmuk áldozatává lett, mint a földi javak és ásványkincsek sokasága.
Hogy az információs hadviselés és a „szabad piac” rezignált passzivitásra kényszerítő ideológiája hogyan vezet el végül a szabadságunk végérvényes és visszavonhatatlan felszámolódásához, arról a Metal Gear Solid 2 küldetései közt megbúvó párbeszédek rántják le a leplet.
Az alábbi sorokban ezek részletezése olvasható, egységes szöveg formába szerkesztve.
Nem létezik olyan a világban, hogy abszolút valóság. A legtöbb dolog, amit realitásnak hívunk, valójában fikció. Amiről azt hiszed, hogy látod, csupán annyira valóságos, amennyire az agyad elhiteti veled.
Mai korunkban az információ minden irányból megjelenik, és szabadon terjed. A szélessávú kommunikáció és p2p (klienstől kliensig) technológia révén a kiszolgáló szervereken egybegyűjtött információ szélsebesen érkezik az egyénekhez. Sőt mi több, az információáramlás sebessége is napi szinten növekedik.
Az emberi DNS feltérképezése a század elején befejeződött. Az emberi faj evolúciós naplója nyitott könyvvé vált számunkra. A génmérnökséggel kezdtük, és végül sikeresen digitalizáltuk az életet, de akadtak dolgok, melyeket nem foglaltattak magukban a genetikai információink. Emlékeink, ideáink, kultúránk nagy része és történelmünk nem került bevésésre a génállományunkba. Ezek olyan dolgok, melyeket nem kéne tovább örökítenünk, vagy pedig a természetre kéne bíznunk ezek sorsát.
Mi viszont mindig is maradandó emlékeket állítottunk elő az életünkről. Szavak, képek, szimbólumok a kőtábláktól a könyvekig. De nem minden információt örökölhettek a későbbi generációk. Csupán egy kiválasztott rész került feldolgozásra, majd tovább adásra, hasonlóan a génjeinkhez. Ezt hívjuk úgy, hogy történelem.
Azonban a mai, digitalizált világunkban jelentéktelen információk tömkelege gyülemlik fel minden másodpercben, melyek nyers formájukban kerülnek megőrzésre. Soha nem törlődnek, mindig elérhetők. Pletykák nevetséges bajokról, félreértelmezések, rágalmak. Minden szemét adat szűretlenül tárolódik, és fékezhetetlenül szaporodik. Mindez hátráltatja a fejlődést, és felbontja a társadalmi kohéziót. A digitális társadalom rosszabbá teszi az emberi gyarlóságot, szelekciós mechanizmusa pedig a kényelmes féligazságok tömeggyártása felé halad.
A patrióták félnek ettől a fejlődéstől, leginkább azért, mert szerepük az uralkodó pozícióból (megj.: akik előszűrik és cenzúrázzák részünkre az információkat, meghatározzák a történelem menetét, valamint hogy miről mit legyen kötelező gondolnunk) átváltozik leuralttá. Nem lesznek képesek többé hatásosan kontrollálni az egyéni szinteken keletkeztetett információk folyását.
Ám egy újonnan létrehozott szűrőrendszerrel teljes mértékben megregulázhatják ezt a digitális információtengert. A patrióták nem a tartalmakat kívánják ellenőrizni (megj.: ami a mennyiségénél fogva lehetetlen vállalkozás), hanem kontextust hoznak létre. Digitális cenzúrájuk által minden kényes információ eltüntethető (megj.: láthatatlanná tehető anélkül, hogy ténylegesen eltávolítanák az adott információt egy szerverről). A patrióták ezzel védik hatalmukat, illetve érdekeiket: nem az információt kontrollálják közvetlenül, hanem annak folyását.
A magas szintű (értsd: népszerű, igaz, ám gyakran a hivatalos narratívának ellentmondó) információk kategóriákba rendezhetők, majd szükség esetén eltüntethetők az emberek szeme elől. A kényes információk eltávolítása által a patrióták úgy szabják meg a történelem irányát, ahogy nekik tetszik. Amiről beszélünk, egy óriási cenzúragépezet, mely a patrióták részére kellemetlen információk szűrését végzi.
Bármit elhitethetnek velünk. Az egész egy showműsor. A demokrácia csak egy töltelékfejezet a történelemkönyvekben. Tényleg elhiszed, hogy a közvélemény befolyásolja a kormányzatot? Az egész világ a patrióták képére van formálva és szűrve. Az embereknek azt mutatják, amit el akarnak hitetni velük. Amit ma államnak vagy kormányzatnak hívunk nem más, mint egy jól megrendezett produkció a lakosság lefoglalására.
Csak tekints rá a fura morális mellérendelésekre magad körül. Billió dollárok mennek el új fegyverek kifejlesztésére, hogy minél humánusabb népirtást vihessenek véghez. A bűnözők jogai előbbre valók, mint áldozataik magánélete és méltósága. Tömegek élnek mélyszegénységben, a milliárd dolláros adományokat mégis a veszélyeztetett fajok megmentésére küldözgetik.
Mindenki úgy nő fel, hogy ugyanazon dolgokat ültetik a fejébe. Légy kedves a többi emberrel, de kegyetlenül verd le a konkurenciát. Különleges vagy. Higgy magadban, és sikert aratsz. Nyilvánvaló az első pillanattól fogva, hogy csupán keveseknek lehet sikerük.
Elveszettnek érzed magad? Miért nem indítasz egy kis lélekkeresést, miért nem fedezed fel önmagad? Semmi nem ironikusabb, mint mindannak felfedezése magadban, amire kezdetektől fogva alakítva és kondicionálva voltál. Valami kis baj történik, egyből menekülsz, és hátrahagyod a problémát másoknak: „Nem az én hibám.”
Mindenki visszahúzódik a maga kis zárt cellácskájába, félvén a nagyobb nyilvánosságtól. Maradnak a langymeleg pocsolyában, időnként kiszivárogtatván némi „igazságot” (megj.: egymondatos, kiragadott idézetek közlése, dölyfösködés, mások leszólása, cenzúrázása), melyek megerősítik helyüket ebben a pöcegödör társadalomban. A különféle kardinális igazságok sem nem ütnek, sem nem hálóznak be másokat (megj.: az igazság szellemével). Senki véleménye nem kerül megcáfolásra, mégsincs senkinek sem igaza. Még a természetes kiválasztódás is csődöt mond. A világ elárasztódik az „igazsággal”. Így ér véget a világ. Nem hatalmas csinnadrattával, hanem hatalmas nyafogással.
