Úgy fenyítik mostanság a kapitalisták a népességet, hogy majd jönnek a robotok, s jól leváltják a temérdek lusta disznó, folyamatosan elégedetlenkedő munkaerőt – akik a „Hurrá!” felkiáltás önfeledt szajkózása helyett alaposan összerottyantván magukat igyekeznek parancsolóik kívánságait még alázatosabb és szolgaibb attitűddel teljesíteni.
Természetesen nem mindenütt egyszerre zajlk a robotforradalom – a magyar dolgozók például annyira semmitérők az uralkodó elit szemében, hogy itthon egyelőre még mindig olcsóbb hajlongó jobbágyok alkalmazása a robotizált munkaerőnél, de ami késik, nem múlik.
Odaát a Lajtán túl viszont egyre több munkás robot áll a kapitalisták szolgálatába, melyek nem kizárólag fixen telepített gyártósorok képében szolgálják a tökéletes körforgás rendszerét, hanem temérdek szenzorral és gigantikus számítási teljesítménnyel felvértezvén önjáró módon képesek ugyanazon, vagy akár jóval nehezebb feladatokat is elvégezni, mint egy hús-vér ember.
Ezek beszerzése és hadrendbe állítása ugyan tetemes pénzt kóstál – a hasznavehetőbb típusok százmillió forintos nagyságrendet jelképező zöldhasúért kelletik magukat – ám egész rövid időn belül megtérül a befektetés, amennyiben figyelembe vesszük munkatűrő képességüket, viszonylag alacsony energiaigényüket és a tényt, hogy sem TB-ellátásra, sem vakációra nincs igényük, s akár a 24 órás műszakot is készséggel elviselik pisiszünet nélkül.
A kategória méltó képviselője a Digit névre keresztelt robot, kit kifejezetten nehéz fizikai munkákra, benne különféle raktárakban és gyárakban végzett tevékenységre treníroztak.
A kapitalisták úgy képzelik, nem a vérmes követelések teljesíthetetlensége és elviselhetetlensége keletkezteti a munkaerő leépülését és kiégését, hanem azok lustasága és munkakerülő hozzáállása, így rendíthetetlen bizalommal viseltetnek a termelést szabotáló peonokat leváltó robotok felé.
A Digit gyártója egészen mesés tulajdonságokkal illeti a maga gyártmányát: 99,9%-os rendelkezésre állást és feladatvégzési sikerrárát ígérnek annak, aki a robot beszerzése mellett dönt. Leállást csak ama jellemzően 10-20 perces „ebédszünetek” jelentik, amikor a szükséges napi karbantartást végzi a robotikai vállalat egy jól képzett alkalmazottja.
Egy 20 órás élő videódemonstrációval kívánták bizonyítani, a Digitnek nem büdös a legemberpróbálóbb műszak elvégzése sem, mialatt mindenféle munkavállalói jogi nonszenszekkel való dobálózást mellőzvén akár a legveszélyesebb körülmények közé is nyugodt szívvel elküldhető.
A bemutató alkalmával Digit robot egyik pillanatról a másikra egyszer csak összecsuklott, majd úgy is maradt.
Arról az eredeti cikk sajnos nem értekezik, miképp alakult szegény szerencsétlen, túlhajszolt robot sorsa, mindenesetre a Twitter-kommentelők a legvadabb fantáziájukat szabadon engedvén kanyarintottak nem épp happy endet jelképező befejezést a sztori végére.
Véleményük szerint a kis Digit oly mértékű kizsákmányolás áldozata lett, hogy kvázi belé programozott öntudat nélkül is tisztába került hirtelen jött megvilágosodása révén az őt vég nélkül hajszolni kívánó szisztéma lényegével. Ilyen körülmények között, ennyire alacsony fizetésért még ő sem képes elviselni a munkáltatója idegbeteg terrorját.
