Olyan hír akadt a horgomra, amelytől magam is padlót fogtam. Nem gondoltam volna, hogy lehetséges ennyi hazugság összefirkantása egyetlen hírben. Konkrétan nem létezik mondat, melynek egyetlen szava is igaz volna.
Az Index írása egy közelgő munkaerőpiaci reform bevezetéséről lamentál, melynek keretében ide települő migránusokból ugyan nem kér a hatalom, de azért a kizsákmányolható munkaerejüket 2+1 év időtartamra szíves örömmel befogadja:
A tervezett, új jogszabályok nem engedik a vendégmunkások letelepedését, tartózkodási engedélyeik időtartamát pedig 2+1, azaz 3 évben maximálják – fogalmazott az Indexnek Czomba Sándor foglalkoztatáspolitikáért felelős államtitkár.
Rabszolgáskodni gyühetnek a migránsok, egyéb velejáróikból, mint letelepedési jog, családalapítás, neadjisten állampolgárság köszönjük szépen, nem kérünk. Az anarcho-kapitalisták sírva könyörögnek a receptért, ennyire aberrált szisztémát még nekik sem volt merszük kitalálni.
Ugyanakkor az Országgyűlés előtti jogszabály egyelőre csak tervezet, a Parlamentnek kell meghoznia a végső döntést” – összegezte az államtitkár…
Tövig rágjuk körmeinket izgalmunkban, vajon milyen döntést fog hozni a totalitárius teljhatalommal kormányzó parlament… ennyire kétesélyes még soha nem volt a szitu.
Czomba Sándor lapunknak úgy indokolta a döntést, hogy a magyar kormány egyik legfontosabb feladata és célja a foglalkoztatáspolitikai intézkedéseivel a munkaalapú társadalom megerősítése, és a magyar munkahelyek védelme.
Jó tíz évvel a szisztéma bukását követően sem mondanak le annak erőszakos érvényesítéséről. Miután külföldre üldöztek százezreket, csúszómászó közmunkásokká züllesztettek ugyanennyit, továbbá elkezdték a munkaerőpiacról kiesett vagy 6 hónapnál régebben munkanélküliként nyilvántartottakat foglalkoztatottakként elkönyvelni, nyilván roppant betonbiztos talapzaton áll a munka alapú társadalom modellje.
Már csak azért is igyekszik mindenki az ültetvényre, mert az elmúlt évek diktatórikus intézkedései és folyamatos szabadesésben lévő reálbéreink egyaránt meggyőztek minket arról, hogy érdemes a munka alapú társadalom tejben-vajban fürdő Kánaánját választani.
„2010 óta nagy utat tettünk meg, hiszen 1 millióval nőtt a foglalkoztatottak száma, miközben történelmi mélypontra süllyedt a regisztrált álláskeresők állománya. Ezt jelzik a területi adatok is, több vármegyében már 2 százalék alatti a munkanélküliségi ráta, például Veszprém vármegyében 0,9 százalékos, Komárom-Esztergom vármegyében 1,4 százalékos, Csongrád-Csanádban pedig 1,8 százalékos.
Valóban 1 millióval nőtt a foglalkoztatottak száma, miután elkezdtétek bevenni a statisztikátokba a 600 ezer külföldre menekült munkást, 200 ezer segélyért kényszerből dolgozót és további kb. ugyanennyi 6 hónapnál régebb óta bejelentett munkanélkülit. Milyen egyszerű 1 millió munkahely teremtése, ripsz-ropsz meg is van!
Nyilván 2 százalék a munkanélküliségi ráta, amikor karhatalmi diktátum szerint nem létezhetnek nyilvántartott munkanélküliek, de akik tényszerűen munka nélkül vannak, azok is jobban járnak, ha messze elkerülik a munkaügyi központ gúnynevet viselő sóhivatalt, mert emberi bánásmód mellett állást sem fognak kapni.
Nyilván megszűnik a munkanélküliség, ha nincs hol nyilvántartani őket 🙂 Olyanok ezek a naiv NER-lovagok, mint az újszülött csecsemők, akik azt képzelik, a szemük előtt elsuhanó szüleik vagy testvéreik olyan objektumok, melyek csak addig élnek, amíg a szemük látja azokat. Amint kikerülnek a képből, megszűnnek létezni.
Azt is tudni kell azonban, hogy az eredményeknek köszönhetően mára már csak korlátozottan áll rendelkezésre új munkaerő idehaza…
Hát igen, valóban az „eredményeknek köszönhetően” hiányzik annyira a munkáskéz, ebben nem téved nagyot a párttitkár elvtárs. Habár van egy sanda gyanúm, hogy nem feltétlenül ugyanúgy értelmezzük a mondat jelentését.
… és ezek a munkáskezek sem mindig ott vannak, ahol szükség lenne rájuk.
Pedig a dolgos humán erőforrás a munkaalapú társadalom sziklaszilárd építőelemeként olyan kiemelt jelentőségű hazai településeken alkot, mint Istókhalma, Kappanhágó, Darázsd vagy a nemzetünk ékköve Budapest.
„A háború és a szankciók okozta nehéz gazdasági helyzetben nem engedhetjük, hogy beruházások maradjanak el a munkaerő hiánya miatt, hiszen a magyar gazdaságnak az unióhoz való fejlettségbeli felzárkózáshoz szüksége van az új beruházásokra, miközben a gazdasági növekedést tekintve az extenzív irányból egyre inkább az intenzív irányba kell fordulnunk”.
Rejtélyes feladvány, hogy mit jelent ez az extenzív vs. intenzív gazdasági növekedés, mert a közgazdász szlengben ilyesféle kifejezést nem találni. Nos, utána néztem. Az extenzív növekedés az ország gazdasági lehetőségeihez mérten (ide értve a GDP mérőszáma mellett az államadósság mértékét és a rendelkezésre álló munkaerő mennyiségét is) REÁLISAN megvalósítható növekedési pályát jelenti, míg az intenzív növekedés az azon felüli, vagyis IRREÁLIS fejlődési ívet, melynek megvalósulására vonatkozó kívánalmak messze meghaladják teljesítőképességünket.
Vagyis nem egyebet, mint homályos vágyképek alapján megfogalmazott mese-mese-mesketét tár elénk az államtitkár úr.
A kormány ezért a magyar lakosság gazdasági aktivitásának növelésével, az inaktívak munkaerőpiacra történő bevonásával tervezi a mind erősebb munkaerő-keresletet kielégíteni. Az álláskeresők, inaktívak, a 25 év alattiak, a 65 év felettiek, az alulfoglalkoztatottak és kisgyermekes anyák között még mintegy 300 ezer főre tehető a rendelkezésre álló munkaerő-tartalék.
Szóval akkor mégis akadnak inaktívak? Az a két százalék tartalék emberanyag jelképezi a teljes hadra fogható népséget (ekkora számban kiaknázható humán erőforrás nyilván rögvest Szingapúr szintjére repít minket), vagy náluk is több húst kívántok benyomni a darálóba? A kisgyermekes anyukák hordják majd a maltert meg pakolják a téglát a beruházásaitokhoz, vagy mi lesz? A 65 év felettiek cipelik a cementeszsákot és öntik a bitument a betondzsungeleitekhez?
Vállaljátok a bevontak vagonírozását is, vagy magunknak kell önként jelentkeznünk, ha kívánnánk elkerülni a KMK minősítést?
„A járvány esetében tudtuk, hogy mikor lesz vége, viszont a főként a szankciókból fakadó magas energiaáraknak, a megdrágult szállítási költségeknek és a szankciós inflációból adódó helyzetnek még nem látszik a vége. Némileg megemelkedett a munkanélküliség szintje, de közben a foglalkoztatottság is nőtt.” Ez a kettősség szerinte azt eredményezte, hogy az aktivitás tovább nőtt Magyarországon.
Honnan tudtátok, mikor lesz vége? Csak nem előre megírt forgatókönyvet játszottatok el? Mitől szankciós nálunk az infláció, amikor az egész EU-ban Magyarország produkált egyedül karhatalmilag beismerten is 25 százalékos (valójában 50-60 százalékos) inflációt? Hogyan nőtt az aktivitás, ha emelkedett a munkanélküliség? Jó jó, ismerjük a különféle statisztikai hókuszpókuszaitokat: felcsökkenés, negatív növekedés és társai. Nyilván az aktivitás szintje is negatív növekedésen ment át, így értitek.
Az inaktívak közül egyre többen jönnek be a munkaerőpiacra, ezt a pozitív tendenciát jól mutatják a Nemzeti Foglalkoztatási Szolgálat adatai is, miszerint folyamatosan csökken a regisztrált álláskeresők száma.
Ha folyamatosan csökken az álláskeresők száma, az azt jelzi, hogy egyre kevesebben jönnek be a munkaerőpiacra! Ha ugyanis belép az ember a „munkaerőpiacra”, első körben mindenképp álláskeresőként indul, s ki tudja mikor, de legtöbb esetben 9-16 hónap leforgásán belül jut munkához, ha addigra sem adja fel a keresgélést. Kivéve persze, ha akad a részére valami jól előkészített protekciós állás, de akkor meg be sem kell lépnie a munkaerőpiacra, egyből csókos alkalmazottként vagy CEO-ként kezdhet.
Aztán: a szörnyű szankciós infláció fényében ki engedheti meg magának efféle megfizethetetlen luxusok vállalását, mint munkára jelentkezés, állásinterjúra járkálás, albérletbe költözés…? Valami nem stimmel a ti statisztikáitokkal, akkora a skizofrén ellentmondás minden általatok hangoztatott tényező között.
Továbbra is 4,7 millió fő dolgozik idehaza, ami nagyon magas szám, a rendszerváltás óta a legmagasabb.
Aki az elmúlt 3 hónapban 1 napot volt bejelentve, az foglalkoztatottnak minősül. 6 hónapnál régebbi munkanélküli foglalkoztatott. A „nincs a munkaerőpiacon” kategória foglalkoztatott. Külföldön dolgozó magyar foglalkoztatott. Segélyért közmunkázó foglalkoztatott.
Itt még az éhen halók meg a hajléktalanok is foglalkoztatottak hivatalosan.
tavaly az egész uniót tekintve Magyarországon nőttek a legnagyobb mértékben az órabérek…
Egyúttal a reálbérek itt CSÖKKENTEK a legnagyobb mértékben. S nem felfelé.
..ennek is köszönhető, hogy reálbér-emelkedés volt – szemben például Németországgal, ahol harmadik éve csökken a reálkereset.
Minden létező és lekérhető statisztika szerint 2020-22 között folyamatos reálbér-csökkenés volt, ugyanúgy, ahogy 2010 óta. A kiesett kereseteket a lakosság folyamatos, egyre mételyezőbb eladósítása pótolta, a romló életszínvonal elfogadtatását meg a feudális függőség felfokozása. Egyetlen anomáliát a 2016-19 közti négy év jelent, amikor valóban növekedtek a reálbérek, ám ez a kivétel, nem pedig a szabály.
Tessék, itt egy szemelvény a legfrissebb KSH adatok nyomán:
A havi megélhetési kiadások jóval nagyobb mértékben nőttek a bevételeknél – derül ki a K&H biztos jövő felméréséből, amely a 30-59 éves korosztály helyzetét vizsgálta. A válaszadók 92 százaléka havonta átlagosan 64 ezer forinttal költ többet a mindennapi életre, mint egy évvel korábban. A bevételek emelkedésével együtt 46 ezer forinttal rosszabb helyzetben vannak, mint egy évvel ezelőtt.
Most ön hazudik, tisztelt államtitkár elvtárs, vagy a KSH? Érdemes volna időnként összebeszélniük, hogy összehangolhassák a hazugság-narratívájukat. Így nem lesz sikeres a kormányzás, ha egymás lódításait ássák alá a maguk intézményei, tessék szépen egységes hazugságszisztémát felállítani!
2010 óta pedig már mintegy 70 százalékkal ér többet a fizetések vásárlóereje Magyarországon – zárta gondolatát.
Mint mi? Persze, hogy 70 százalékkal többet ér, amikor olyan jelentős szükségletek beszerzéséről van szó, mint lámpaizzó, vagy ruházat, melyek árszínvonala jóformán semmit nem változott az elmúlt 13 évben. Ha viszont olyan felesleges luxusok, mint élelem vagy fedél árát vesszük alapul, akkor gondolom a negatív növekedés definícióját szükséges alkalmazni erre a 70 százalékra.
