A vadkapitalisták vérlázító apologetikájával ellentétben a gazdagok soha a büdös életben nem dolgoztak meg a milliárdjaikért – azok kvázi ingyen és bérmentve kerültek a pénztárcájukba.
A minap elém tárt a YouTube egy meglepően kiváló dokumentumfilmet, mely „A Könnyű Pénz Kora” (The Age of Easy Money) nevet viseli. Ugyan a benne foglaltatott állítások nagy része a szélhámos osztrák iskola (libertárius szabad piac) homályos ideológiai ókuláján keresztül taglalja a 2008-tól kezdve kibontakozó gazdasági eseményeket, a narratívába meglepően objektív és széles látókörről tanúbizonyságot téve beillesztették a legtöbb gazdasági szereplő, társadalmi csoport és alternatív gazdasági iskola látásmódját, így minden korábbinál reálisabb képet nyerhetünk a 2008-at követő események mibenléte kapcsán.
Mindezek fényében úgy gondoltam, gyártok erről a doksiról egy rövid összefoglalót. Aki tud angolul, az nálam is részletesebb taglalását nyerheti a valóságnak a film megtekintésével.
A 2008-as válságot úgy kívánták kezelni a kapitalisták – s végül ez is vált uralkodó szokássá a világ nagy részében –, hogy egy korábban soha nem próbált módszertan szerint visszatőkésítik ama bankokat, intézményeket és nagyvállalatokat, melyek a válság alkalmával a végső összeomlás peremére kerültek.
Ezt a módszert, melyet Quantitative Easing-nek (mennyiségi könnyítés, továbbiakban QE) hív a szakzsargon, korábban egyedül Japánban próbálták ki, meglehetősen kétes sikerrel. A vállalatok és pénzintézetek adósságspiráljának átkát kívánták megtörni azzal, hogy közvetlen a jegybankok veszik magukra azok likviditással való ellátását, mégpedig piaci helyett az aktuális jegybanki alapkamatnak megfelelő kamatráták mellett. Az akcióért cserébe a kihelyezett tőke mennyiségének megfelelő nagyságú vagyoneszköz (résztulajdon) a jegybank könyvelésébe kerül és annak pénzügyi mérlegét gyarapítja egész addig, míg a hitelezett intézmény vissza nem veszi a jegybanktól az általa birtokolt résztulajdont.
A folyamat bonyolultabb a vázoltnál és nem is biztos, hogy tökéletes precizitással taglaltam, mindenesetre a lényeg nem önmagában a működés, hanem annak folyománya: a becsődölt vállalat többlet likviditáshoz jut, ami által folytathatja tevékenységét, így a kapitalizmus kehes gépezete vidáman köhécselhet tovább.
A film az alapszituáció taglalását követően elemzi az elviekben kizárólag a felső tízezer gazdasági tevékenysége szempontjából lényeges QE bevezetésének különféle társadalmi osztályokra vonatkozó következményeit, melyek rétegtől függően jelentős eltéréseket mutatnak.
A QE bevezetésétől azt várta a jegybank, hogy – pláne zéró kamatok mellett – az segít kiszabadulni a lakosságnak és vállalkozásoknak ama gödörből, melyet a szisztéma generálta válság idézett elő részükre. Csakhogy a bankok 2008 után jól telerottyantották a gatyát, s mindennemű incentíva ellenére sem voltak hajlandóak ellátni feladatukat, hogy a népesség gazdasági életét megszervezzék.
2011-12-re így a három évvel korábbinál is súlyosabb összeomlás fenyegette a világot, melyben immár a nagyvilág valutái is komoly veszélybe kerültek, az államadósságok siralmas állapotáról nem is beszélve.
Miután tömegek vesztették el megélhetésüket, s a pénztől függővé tett népesség nem kaphatott megmentést (hiszen az csak a gazdagoknak jár), milliókat várt tárt karokkal a biztos halál hajléktalanság, depresszió, öngyilkosság formájában. A kisemmizett zsellérek nyilván minden „lehetőségüket” elvesztették, hogy a mókuskereket forgassák. A kapitalisták értékítélete szerint szükségtelen felesleget jelképező szolgahad kiesett bevétele, s ami még fontosabb, adóztatható jövedelme egyre gigantikusabb lyukakat vágott a pártállamok költségvetésén (szinte mindenkinek kiesett már az emlékezetéből, hogy 2011-ben Magyarország is a csőd szélén táncolt).
Mialatt a népesség agonizált, az ingyen szociális segélyen élősködő bankok és vagyonkezelők bagóért felvásárolhatták az otthonaikból kihajigált emberek házait, kisvállalkozásait, majd piaci konstrukcióba helyezték azokat. 2013-ra a fedél nem mint létszükséglet, hanem mint gazdasági befektetés került elkönyvelésre a pénzügyi szektor nyilvántartásában. Ennek köszönhetően véget ért az emberséges áron kiadott albérletek korszaka.
A munkásosztály szállásaiért temérdek más intézmény állt versenybe. A lakhatás átváltozott turistaszállássá (Airbnb), a pusztuló vidékről menekülő fiatalság aranyáron kiadott tömegszállásává, dúsgazdag szüleik által pénzelt vállalkozó yuppie-k startup-irodájává. Mialatt a dolgozó emberek hajléktalanodtak, orvul elrabolt házaikat birtokba vette a nagytőke.
Néhány év elteltével kezdett felsejleni, hogy a QE nem más, mint kommunizmus a gazdagoknak, miközben a lakosság egyre reménytelenebb rabszolgaságban tengődik. 2010-2020 között a GDP-növekmény minden egyes forintja kizárólag a felső 5 százalék (kik az ingyen pénz közelében vannak) jövedelmét és vagyonát gyarapította, mialatt a reálbérek stagnáltak, a szegények pedig egyre csak szegényedtek.
Nyilván az 5 százalék elit kezében lévő propagandamédia mint aranykort prezentálta elénk ezt a korszakot, melynél jobb és prosperálóbb világot korábban el sem képzelhettünk.
Olyan 2015 környékén a burzsoáziának megnőtt a kedve ahhoz, hogy az időközben alkoholistákká, földönfutókká alakított népességet elkezdjék újból rabigáztatni, hiszen szükség van a humán erőforrásra a burzsujok folyamatosan gyarapodó vagyonának nyilvántartásához és követelőzéseik alázatos kiszolgálásához. Ezért aztán tömeges toborzásba fogtak, melynek nyomán meglepett Pikachu arccal konstatálták a valóságot, hogy a bagóért rabigáztatható rabszolgák eltűntek a rendszerből.
Nyilván elég sokan közülük ekkorra már a föld alól szemlélték a vadkapitalista „aranykort”, az életben maradt peonok viszont eddigre minden olyan pénzügyi lehetőségüket elvesztették, melyeknek köszönhetően foglalkoztathatók maradhattak volna. Az által, hogy a kapitalisták a béreket leszorították, a fedél árát viszont elérhetetlen szintre növelték, tömegeket tettek túl szegénnyé ahhoz, hogy dolgozni tudjanak járni. A segélyek folyamatos elvétele, majd a szegények alanyi jogú büntetgetése és végrehajtogatása (automatikusan vont TB-járulék, bevétel nélkül is kötelezően fizetendő kisvállalkozói adók) a legutolsó szögeket is beleverte a munka kultuszának koporsójába. A munkásosztály megszűnt létezni, az ültetvényen ragadt, a korábbinál csekélyebb létszámú szolgahad a totális kiszolgáltatottsága végett nem képes elhagyni a rabigaság színterét.
A munkásosztály ketté szakadt, s a kategóriák közt nincs átjárás: a napi szinten büntetgetett és végrehajtogatott rendszerszolgák, kik egyre több rabságot bebiztosító eszközzel, mint CSOK, babahitel, lakáshitel, albérlet, biztosítás, diákhitel bírnak, napról napra fogyatkozó erővel bíró zombikként táplálják tovább a minden életenergiájukat elszívó rendszert. Eközben a kitaszított és ellehetetlenített, több száz életrajz beküldését követően válaszra sem méltatott, vagy pedig elérhető jövedelmi szintjét messze meghaladó adósságokkal terrorizált prekariátus végleg kiesett a rendszerből, s elvesztette a maga élete felett való rendelkezés puszta esélyét is.
2016-ra már súlyos munkaerőhiányról lamentált a sajtó. Az egyre fogyatkozó szolgalétszám tényét mindenféle statisztikai trükkökkel fedték el, mint 6 hónapnál régebben bejelentett munkanélküliek statisztikából való kivétele, a külföldre menekült magyarok hazai foglalkoztatottakként való bejegyzése, vagy a rendszert végleg elhagyók szintén foglalkoztatottakként nyilvántartása.
Az álhírgyártó propagandasajtó természetesen a burzsoázia által hallucinált aranykor visszaigazolására alkalmazta a fabrikált statisztikát. A tömegével menekülő szolgahad meg a temérdek statisztikahamisítás hatására nyilván rekord alacsony szintre zuhant a munkanélküliség.
A nálunk gazdagabb országokban, mint Amerika ama faktor is jócskán hozzájárult a gazdasági „aranykor” kibontakozásához, hogy az emberek kénytelenek 3 állásban dolgozni, miután hozzá vannak kötözve a munkáltatói egészségbiztosítások intézményéhez, és a lakosság egy állásban már képtelen fedezni a maga szükségleteit.
Nagy igazság, amit a filmben 33. percnél nyilatkozó hölgy elmond: csak mert a burzsujok gazdagodnak, a szegények nem fognak, mert ők fix munkabérből élnek, melyet a munkáltatók önkényesen állítanak be az adható legkisebb szintre.
A burzsoázia ingyen billiókkal való kiszolgálása nyomán keletkezett többlet likviditás mérlege tehát: egyre több munka egyre kisebb fizetésért cserébe. A rendszeren belüliek végleg megkötözött rabjaivá váltak az oligarchiának, a rendszeren kívüliek pedig nem is léteznek az uralkodó osztály szerint.
Az évtized második felében egyedülálló fenoména kibontakozásának lehettünk szemtanúi: miután a tőkések a komplett bolygót felmarkolták maguknak ingyen, elérkezettnek látták az alkalmat, hogy a gazdaság mellett a társadalompolitikába is beleszólást nyerjenek – a demokrácia nyújtotta kereteken felül.
Ennek keretében megfizethetetlen szintre növelték a tandíjakat, hogy a szegények tehetséges gyerekeinek esélyük se legyen konkurenciát állítani a saját fogyatékos fattyaik örökölte uralom elé, kiket milliós tandíjjal bíró külföldi egyetemeken kupáltatnak ki a jövőbeli hatalomátvételre. A beköszönő neufeudalizmusban a burzsoázia készen áll arra, hogy oligarchiából arisztokráciává fejlődvén ingyen elnyert totalitárius teljhatalmát örökletessé tegye.
Ezzel párhuzamosan egy újabb soha nem tapasztalt jelenség ütötte fel fejét: a totális rendszerfüggőségben tengődő rabszolgák elkezdtek politikailag jobbra tolódni! Annyira lekenyerezte őket a burzsoázia a célzott (ám a maga vagyonához mérten filléres) támogatásaival, speciális hitelkonstrukcióival (melyeket immár bankok helyett magáncégek, államok és nemzetközi szervezetek helyeznek ki), hogy a totális szellemi sötétségben és bebiztosított rabságban vergődő szolganépség elkezdte a rendszert mint minden világok legjobbikát látni, s erőszakosan védelmezni azt a rendszer stabilitását kikezdő, ellehetetlenített zsellérhaddal szemben.
Beszivárgott a köztudatba a rabszolgaság feltétel nélkül való imádata, a permanens szabadságharc a világot uraló sorosista NGO-k, Simicska Lajosok és buzi Vonák ellen. A kisemmizett, rendszerből kitaszított szegények minden korábbinál felfokozottabb egzisztenciális és lelki terrort kaptak a nyakukba a TB-rendszer felszámolása által, így teljesítvén a Weöres Sándor által megfogalmazott próféciát:
Korunk találmánya a kötelező lelkesedés, a hatóságilag intézményesített forradalom és az elnyomók lázadása az elnyomottak ellen.
Persze Huxley is jól látta előre, hogy eljön az idő, amikor az emberek szeretni fogják az uralkodóik által rájuk oktrojált szolgaságot, s egy könnyek nélküli diktatúrát hoznak létre fájdalommentes koncentrációs táborral. Az emberek nulla szabadsággal rendelkeznek majd, ám mindezt roppant élvezni fogják, mert kábító és figyelemelterelő alkalmatosságok garmadája áll rendelkezésükre a propagandasajtó hipnózisától fogva a kötelező két perc gyűlölködésen át a génmódosító kísérleti vakcinákig bezárólag.
A 2016-2020 közti négy esztendő jellemzője a szélsőjobboldali populizmus hatalomátvétele, a minden korábbinál magasabb fokú adócsökkentés a gazdagok számára, a nagyvállalatok részvényvisszavásárlása, mely folyamat árfelhajtó hatása végett minden rekordot megdöntő gyorsasággal növelte a milliárdos oligarchia vagyonát. Mindezt a totál elhülyített, elzombiasított, gyűlölködővé és saját sorstársaik iránt elérzéketlenített munkásosztály demokratikus jóváhagyásával.
A létszükségletek financializációja által arra is rátették koszos mancsaikat a gazdagok, amikért korábban derogált nekik lehajolni. Így drágultak egyre megfizethetetlenebb szintre az albérletek, járművek, az élelmiszer, a szórakozás és a turizmus.
Miután a kommunista finánctőke mindent elrabolt a továbbra is kapitalizmusban tartott népességtől, rájöttek arra, hogy voltaképpen nem a lakosság szükségleteinek kielégítésével, hanem mesterséges hiány generálásával szakíthatják a legtöbb pénzt.
New York-ban az apartmanok 50%-át szándékosan üresen hagyták, hogy a mesterséges kínálatcsökkentésnek köszönhetően az emberek egymást tapossák az elérhető szűk számú albérletért és üzlethelyiségért. Az 50%-os zuhanást a kínálati piacon háromszoros árnövekedés kísérte, vagyis a burzsuj oligarchia másfélszer több pénzt síbolhatott ki megkárosított embertársai zsebéből, mint ha mindenki részére bőséggel nyújtott volna kínálatot kiadható lakásból.
A milliárdosok ingyen pénzére alapozott rablógazdaságnak súlyos és visszafordíthatatlan következményei lettek. A gazdaságot elárasztották a zombicégek és zombibankok (kik a hiteleik kamatai törlesztésén felül bármilyen más eredményre képtelenek). 2018-ban, mikor a Federal Reserve lassú és fokozatos kamatemelésekkel, valamint a maga pénzügyi mérlegének leépítésének megkezdésével kívánta elejét venni a megszilárduló újfeudalizmusnak, azonnali hatállyal kezdte a gazdaság az összeomlás jeleit mutatni, így kénytelenek voltak rögvest visszafordítani a folyamatot.
A témához csatlakozik még a soha meg nem térülő befektetések problematikája. A kapitalisták légvárakra épített ígérvényei szerint 2030-ra a komplett világrend transzformációjának kellene lezajlania a technológia szingularitás mentén, csakhogy az ígért szolgáltatások a folyamatos retorikai csűrés-csavarás ellenére sincsenek sehol. Példának okáért a magántőke 100 milliárd dollárt vert el teljesen feleslegesen az önvezető autó-technológia kifejlesztésére, amiből végül semmi nem lett.
A kapitalista élőskődés elviselhetetlen szintet öltött. A rabszolgákra oktrojált újabb meg újabb költségtételek az életerejük lecsapolását szolgálják, nem pedig a maguk létszínvonalának növekedését. A kapitalizmus oly hatalmas erejű vérszívó parazitaként telepedett a komplett emberiségre, hogy kezdte a tönkre tett gazdaszervezet felmondani a szolgálatot. Drogfüggőség, depresszió, alkoholizmus, nihilizmus, gyerektelenség mértéke mind a rendszer közelgő összeomlását prejudikáló szintre emelkedtek.
2019-ben a továbbra is zéró százalék közelében tanyázó kamatok ellenére a bankszektor összeomlott, s a kapitalizmus csődbe ment. Újfent ingyen billiókból kellett volna kisegíteni a burzsoáziát, ámde immár nem kizárólag a bankokat, mint 2008-ban, hanem a komplett zombivállalat-szektort, a bolygót bagóért felvásárló portfolio-cégeket és a vagyonukat folyamatosan elveszítő milliárdosokat is (pl. Elon Musk 2020 elején több megfizethetetlen adóssággal bírt, mint készpénzzel).
Hogy a milliárdos kommunizmus nedves vágyálma fennmaradhasson és a megszilárdulni készülő neofeudalizmus stabilan állhasson, a komplett gazdaság reálgazdaság részét le kellett állítani, s egy kifundált vírus nyomán bevezetett karantén alatt végrehajtani az ingyen billiók kinyomtatását az oligarchia zsebébe. A lezárások által lehetett megakadályozni, hogy az ingyen pénz lecsoroghasson a termelői szektor és a munkás réteg közegébe is.
A következmények egyértelműek és látványosak: minden korábbi mértéket felülmúló spekuláció-orgia (kripto, NFT), vagyonukat egyik napról a másikra megduplázó milliárdosok (2021-re a korábban hajléktalan és nincstelen Elon Musk 250 milliárd dollárral a zsebében jaszkarizott).
A kapitalisták kisajátítottak egy egész bolygót – teljesen ingyen –, s most a komplett emberiség magántulajdonba, megbillogozott háziállat sorba rendezésének tervén munkálkodnak. E folyamat lényegi esszenciáját nyújtja a nyilvánosságra hozott Great Reset Terv.
