Csodálkozol, miért néz ki a legtöbb iskola úgy, mint egy magas biztonsági fokozatú büntetés-végrehajtási intézet? Hát ezért.
Minden gyermek rendkívüli kíváncsisággal felvértezett, tanulékony elmeként kezdi földi pályafutását… aztán elküldik őket az iskolába.
Az iskolarendszer egy 10-18 év időtartamú, erőszakkal érvényesített állami tréningprogram, ami láncra veri a gyermek potenciálját a kiválóságra. Akik túlélik az iskolai oktatást és elsajátítják a kikövetelt konformitást, meglehetősen ritkán bizonyulnak önálló gondolkodásra képesnek felnőtt korukra.
A kötelező oktatás soha nem állt másból, mint monoton és halott tényinformációk bemagoltatásából és a gyermek kiszámíthatóan repetitív viselkedésre való idomításából. Iskolában töltött napjaik nagy részében a gyermekeknek a tanáraik kívánalmainak megfelelő választ kötelező adni, viselkedésüknek meghatározott szabályrendszerhez kell alkalmazkodni.
Nem használhatják a vécét engedély nélkül, fel kell tenniük kezeiket, ha kívánnának válaszolni a tanár kérdéseire. Körülbelül egyóránként csengőszó jelzi, mikor kötelező mindenkinek egyszerre mozdulnia. Nem is állhatna a szisztéma ennél közelebb a rabszolgasághoz.
Az efféle trenírozás rendszeres rituálévá válik a lurkók számára. Megalapozza a tévéműsorok és könyvek által végzett további agymosást, vagy a tanáraik és szüleik által beléjük plántált ideológiák befogadását. Komplett monokultúra épül ki, hogy a gyermekeket a hatalommal szemben magatehetetlenné tegye.
A korai életévekben zajló tréning a politikailag korrekt szisztéma szolgálatára megegyezik a börtönök működési elvével. A diákság nem rendelkezik képességekkel vagy jogosultságokkal a börtönőrök hatalmának megkérdőjelezésére. A folyamat automatikus jogosultságokat ad át elnyomóik kezébe. A diákok elvesztik a maguk élete felett való rendelkezés lehetőségét, mely folyamat automatikusan vonja magával az egymással való szembefordulást és az iskolatársak közti bullyingot.
Mivel kontrollt kizárólag egymás közt gyakorolhatnak (saját maguk és elnyomóik helyett), a kötelező iskoláztatás szükségszerűen olyan diákságot termel, akik felnőttként vagy rettegnek embertársaik zsarnokságától, vagy akaratlanul is mások eltaposását látják céljaik beteljesülésének egyetlen útjaként.
Olyan az egész, mint a börtönszisztéma együttlakási kényszere. A gyereket egy előre meghatározott épületbe pakolják, követendő viselkedésük és komplett időbeosztásuk egyaránt az intézményi smasszerok kénye-kedve alá kerül. Egy rakás hivatalnokot és ellenőrt foglalkoztatnak adófizetői milliárdokon, hogy a rácsokon kívüli világban csavargók példás büntetés mentén visszajussanak az iskola falai közé.
A kényszerítő hatalmi önkény övezte 10-18 esztendő elteltével a gyerekeket szabadon engedik. Olyan az egész, mint 18 év letöltendő. Most, hogy be lettél idomítva az utasítások feltétel nélkül való követésére, végre szabad lehetsz, s az államhatalom érvényesítette iskolarendszer által alkalmassá lettél a hallgatásra és az alázatos szolgálatra.
A kierőszakolt viselkedés, mely egyfajta rabszolgaságnak tekinthető a félelem és terror mételyével mérgezi meg a diákság lelkét. Adott időben meghatározott helyen kötelező lenned. Mindenki csordában mozog egyik helyről a másikra, hogy felvegye a következő órára előírt elfoglaltságot.
Nem csak az utasítások feltétlen követésére, hanem megadott viselkedés elsajátítására is presszionálva vannak a gyerekek. Szabályok bonyolult és szövevényes hálója szavatolja, hogy ne lelhessenek kibúvóra az elnyomás alól. Ezt nem teheted, azt nem csinálhatod, ez elfogadhatatlan, emez meg kötelező.
A fiatal elmékbe virágzásuk hajnalán egy önkényesen előírt morális és viselkedésbeli elvárásrendszer kerül beplántálásra. Lelküket foglyul ejti az állam, hogy formára öntött androidok gördüljenek ki az intézményekből.
Az első lecke, amire megtanítanak, a parancsuralom feltétel és gondolkodás nélkül való kiszolgálása. A második a rivalizálás kikényszerítése konformista körülmények között, hogy a hatalmi kontroll ellenállástól mentesen kerülhessen megvalósításra.
Ha egy csoportnyi gyerek ugyanazon viselkedés elsajátítására van kényszerítve függetlenül attól, ők maguk mit szeretnének csinálni, felnőttként sem bizonyulnak képesnek az önállóságra. Simán elfogadják, hogy csótányok közt kell aludniuk anélkül, hogy kikényszerítenék életkörülményeik jobbítását. A rettegő polgárok egy rendőr puszta látványától is összecsinálják magukat, s azonnal feladják mindennemű jogaikat a magasságos uraságaikkal szemben. Életüket és lelküket a korporatizmus oltárán áldozzák fel, ahol azt is megmondják nekik, hogyan öltözködjenek és kommunikáljanak, valamint mikor keljenek fel. Egyúttal természetesen az ágyba térés időpontja is előre meghatározott. Persze mindezek elfogadására az iskolarendszer idomítja előzetesen a fiatalságot, hogy a vállalatoknak már csak bele kelljen ülniük a készbe.
Ha teszünk egy pillantást a XIX. századi indusztrializmusra, az amerikai polgárháború bebizonyította az iparmágnások részére, hogy az idomított populáció, kiket minden körülmények közt a felülről érkező parancsok gondolkodás nélkül való teljesítésére treníroztak, átalakítható pénzfaként funkcionáló gépezetté.
Nem meglepő, hogy az államhatalom és a busásan halmozódó vállalati vagyon erre a harmadosztályú oktatási szisztémára épül, aminek feladata az egyének megfosztása valós fejlődési potenciájuktól és szellemi képességeiktől. Az agyatlan bürokrata vagy a robotizált munkás, kik kérdés nélkül szolgálják a rendszer kívánságait nyújtják a mintát, melynek elsajátításától a rendszer fennmaradása függ és amit az iskolarendszer gyárt.
A rendszer annak megtévesztő elnevezése ellenére nem a köznép okítására van fenntartva. A folyamatba beleszólása sincs a gyermekét fejleszteni kívánó egyszerű szülőnek, de még maguknak az intézményeknek sem: minden zsineget a központi államhatalom mozgat. Minden törvény és utasítás a maximális büntetés terhe mellett szigorú módon kerül érvényesítésre, mely módszer a diákság felett uralkodó személyeket kvázi istenekké teszi, nulla elszámoltathatósággal a diákság és a szülők felé.
Mindig kitalálnak újabb meg újabb kényszerítő módozatokat a populáció egyformásítására. A gyermek, ki engedetlenséget tanúsít, akár az életét örökre tönkre tévő retorzióban részesül. Semmi kétség, hogy a lurkók többsége nem is tud hogyan ellenállni az iskolai adminisztrátorok uralmának. Mint egy gyárban: teljesítik a kvótát, melyet felügyelőik előírnak számukra. Ez a karhatalmi idomítás valósága.
Az államot egyáltalán nem érdekli, ha a gyermek szenved, éhezik, árvává vagy utcagyerekké válik, ám amennyiben egy nap nem jelenik meg az iskolában, a komplett rendfenntartás hajtóvadászatot indít ellene.
Hacsak nem szüntetjük meg a kötelező iskolarendszert, a te gyerekedet is rabszolgává teszik, ki egész életén át elmekontrollált zombiként teljesíti a hatalom kívánságait. A történelem pedig elmeséli, hogy minden érában, mikor a megfontolatlan engedelmeskedés vált egyeduralkodóvá, a civilizáció megsemmisülése vagy félelmetes népirtások bekövetkezte elkerülhetetlenné vált.
Jelen írás a „Schools Are Prisons” c. YouTube-előadás fordítása. Az eredeti változat alább megtekinthető:
