Sokat cikkeztem az utóbbi hetekben az antiszociális média különböző felületein zajló radikális változásokról. Az átalakításoknak azonban koránt sincs végük, úgyhogy érdemesnek látom folytatni a felsorolást.
Ott hagytuk abba a legutóbb, hogy a változások egy (kisebb) része egészen hasznos, ám régóta kérlelt funkciók beépítését jelentette, magyarán a platformok csupán behozzák lemaradásukat. Másfelől viszont egyre nyugtalanítóbb fejleményeket tapasztalhatunk a monetizáció frontján.
Eredetileg úgy szólt a közmegegyezés, hogy a felhasználó ingyen tartalmakat (tweet-eket, posztokat, írásokat, képeket és videókat) kreál a felületek részére, tehát dolgozik nekik a semmiért, cserébe publikációs és használati jogokat nyer ezeken keresztül a tartalmai terjesztésére. Az üzemeltetők bevétele a küldött tartalmak és az azok felé beérkező interakciók algoritmikus elemzésén keresztül elsősorban targetált reklámok, másodsorban opcionális prémium funkciók képében realizálódik.
Az idei évben, kiváltképp a második félévtől fogva mindezen működést egyoldalúan rúgta fel az összes tech platform. Mostanra egyre többen követelnek közülük pénzt a hozzájuk ingyen bedolgozóktól. Mindez azért roppant csodás, mivel a szolgák sincsenek abban az állapotban, hogy a tömögessék a milliárdos nagyvállalatok büdzséjében keletkező egyre méretesebb lyukakat.
Ami igazán heves pupillanyitogatásokra nyújt indokot, az a rohamosan csökkenő reklámbevételek ténye. Amikor ennyire elviselhetetlenül sok reklám mételyez minden felületet, hogy sikerült elérni ezt a nem mindennapi hanyatlást?
Az is kifejezetten fura, hogy a kapkodással teli pénzkaparintgatás és a Metaverzum, valamint Amazon tízmilliárd dolláros buktája ellenére továbbra is vaskosan profitábilisak ezek a cégek. Miért kell akkor ennyire fejvesztetten őrjöngeni? Jó, a Twitter meg a Snapchat egy kissé más tészta, azok valóban nagy bajban vannak. De sem a YouTube-ot birtokló Google-nek, sem a Facebook -és Instagram-tulajdonos Metának nincs oka a panaszra.
Mindezek ellenére úgy tűnik, egyre több és több pénzt igyekeznek kicsikarni felhasználóikból. Fizess, hogy dolgozhass. Mintha csak a magyar vállalkozói réteg vette volna át a stafétát tőlük.
E felvezető után következzenek az elmúlt nagyjából két hét hírei, mely időszak a pénzgenerálás felgyorsításáról szólt. Hogyhogynem egyszerre minden platform elkezdett szemezni a webáruház létrehozatalának gondolatával. Az Insta, a TikTok és YouTube gyakorlatilag egy időben jelentette be a maga ecommerce megoldását, a Musk vezette Twitter pénzügyi szolgáltatás bevezetésével kacérkodik, a Facebook-on pedig ugye régebb óta van piactér, melyen lehet hirdetni.
A TikTok már teszteli is a maga megoldását Amerikában és az Egyesült Királyságban. Nem tudom, mindez hogy néz ki, de majd meglátjuk, amint idehaza is elérhető lesz a szolgáltatás.
A YouTube a TikTok konkurenciájának szánt rövid videók mellé szeretne vásárlási lehetőséget biztosítani. Tervek szerint egy bemutatható termék vagy szolgáltatás rögvest megvásárolható, illetve előfizethető lesz, amennyiben a felhasználó ráklikkel. A YouTube nyilván leszedi a maga kis sápját a tranzakciókról.
Könnyű dolga mutatkozik Zuckerbergnek az Instagrammal, mivel testvéroldalán, a Facebookon már található hirdetési felület. Ahogy YouTube-on, úgy Instán is egy Reels videó vagy kép mellé illeszthetünk be vásárlást elősegítő gombot. Nem kedvelem túlzottan az Instát, így nem láttam még ezt a megoldást, de tudtommal egy ideje működik már az ecommerce lehetősége az oldalon. Ezt elsősorban a luxusmárkák és a személyi edzők képesek a legnagyobb sikerrel kiaknázni – ismervén az Instagram célközönségét.
Nem tűnik túlontúl soknak a múltkori hírözön mellett eme kevéske információ, de a konklúzió levonása még hátra van.
Ahogy én megítélem, a webshop egy teljesen felesleges funkciója a Facebookon felül bármely oldalnak. Kizárólag arra találták ki, hogy nagyobb sápot vonhassanak a felületeiken eladott termékekért cserébe a reklámoknál. Mivel általában százalékos részesedéssel dolgoznak, példának okáért egy 500 dolláros Gucci táska értékesítéséből 75 dollár csúszhat le az Insta vagy YouTube működtetőinek zsebébe, ami több ezerszer nagyobb összeg egy reklámmegjelenítéshez képest.
Ami végett elcsúszhat egy banánhéjon a koncepció, az a közösségi oldalak iszonyatos fragmentálódása. Tartalomszolgáltatás tekintetében még elnézhető a differencia, mivel példának okáért a Facebook-ra és Twitterre szöveges bejegyzések, Soundcloudra és Mixcloudra hanganyagok, TikTokra és YouTube-ra pedig videók kerülhetnek fel. Amennyiben bevételünk növelése érdekében mindegyik felületen webshopot vagyunk kénytelenek nyitni, ám az egyikre szöveges és képes ajánlót, másikra rádióreklámot, harmadikra videópromóciót kell gyártanunk, az iszonyat mértékben megnöveli a reklámanyag előállításához szükséges időt és kiadásainkat egyaránt.
Arról nem is beszélve, hogy a részesedéses szisztéma gyaníthatóan nem számolja fel a reklámozás szükségét, amennyiben szeretnénk láthatóak maradni, így duplán is megkopasztanak minket ezek a felületek. Egyetlen józan megoldás az volna, ha termékárusítás esetén besegítenének nekünk a promócióba ingyen megjelenési lehetőség biztosításával, ami – már most látom – garantáltan nem fog bekövetkezni, mert akkor meg a reklámozók vernék a tamtamot, hogy nekik miért kell fizetni az elérhetőségért, a kereskedőknek pedig nem?
Így egy magunk ízlése szerint berendezett webshop helyett fragmentált kereskedői felületeket vagyunk kénytelenek fenntartani. Mennyivel jobb megoldás ennél egy WordPress + Woocommerce vagy Tickera kombó, melyen mindent egy helyen találnak meg a látogatóink, és még százalékos sápot sem kell tejelnünk az eladások után?
Másik tényező, amire felfigyeltem a változások kapcsán, hogy a működésükre jellemző alapproblémát egyik platformnak sincs ínyére orvosolni, de talán felismerni sem.
Nevezetesen nem a monetizáció elégtelensége a legnagyobb bajuk e felületeknek, hanem a puszta láthatóság fizetéshez kötése. Egész egyszerűen egyre lehetetlenebb elindulni és láthatóvá válni eme felületeken, amennyiben nem tolunk az anyagaink fellendítése céljából egy kis reklámpénzt.
Csakhogy nem mindenki a kereskedés szándéka végett van mondjuk YouTube-on, hanem mert saját és nézői örömére szeretne elmesélni valami sztorit, vagy önzetlen módon oktatási anyagot átadni. Ezeknek az alapvetően monetizálhatatlan tevékenységeknek a létjogosultságát évről évre radikálisabb mértékben vágja meg a YouTube. Mostanra már az Instagram, Mixcloud, Google kereső és a Facebook is csatlakozott az áldatlan folyamatokhoz. Nevezetesen, ha nem fizetsz, nem látja senki a tartalmaidat, mert algoritmikusan elrejtjük vagy erősen korlátozzuk azok elérését.
Régen a Facebook-on kétféle módszer állt az ember rendelkezésére a követőszámai növelésére. Vagy hirdetett, vagy kemény munkával, de elkezdett érdekes tartalmakat osztani, ennek nyomán egyre több és több követője lehetett. Zuck 2014 környékén elkezdte algoritmikusan gátolni a felületek elérhetőségét, tavaly óta pedig ugyanezt teszi Instán is.
Tehát nem az a baj a legtöbb antiszociális médiával, hogy nem nyújtanak elegendő szolgáltatást az üzleti, illetve kreatív partnereknek, hanem hogy lehetetlen rajtuk elindulni. Csak az létezhet, aki fizet, innentől fogva a tőkének teljhatalma van az oldalak üzleti modelljének diktálásában.
Innen burjánzik szét ama ideológia, hogy a magáncégek önhatalmúlag meghatározhatják, ki nyilváníthasson véleményt és kinek a profilját szükséges végleg törölni, hogy a hirdetők továbbra is csurgassák a pénzt Zuck és barátai zsebébe. Kvázi tőkediktatúra bontakozott ki minden létező platformon, a független és innovatív alkotók pedig elsorvadnak.
Érdekes folyamat egyébként a weboldalak pálfordulása is az alkotók pártfogásáról (supply side economics) a nagytőke seggnyalásának irányába. Ha egy tartalomszolgáltató nem tartalmat akar szolgáltatni, hanem kizárólag a milliárdos vállalatok hirdetéseit zúdítani ránk nyakló nélkül, akkor ugyan miben különbözik az összes platform egy glorifikált és globalizált Expressz újságtól? Minek tartalom ebben a szisztémában?
További negatív fejlemény még: a folyamatos költségtakarékossági intézkedések és áremelkedések ellenére a legtöbb platformon a videótartalmakat erőltetik, holott azok elkészítése radikálisan több időt vesz igénybe a képnél és szövegnél, továbbá tárolásuk és streamelésük egyaránt jóval több kakaót kíván.
Napjaink antiszociális médiájának legsúlyosabb problémája, hogy elsősorban magadat kell előtérbe helyezned rajtuk, nem pedig tartalmaidat, gondolataidat, vagy üzeneteidet. Ebből kifolyólag a szektor termékeire általános fantáziátlanság jellemző.
Míg az élet gyakorlatilag minden területén szárnyaló fantáziával áldott (vagy átkozott, attól függ, honnan nézzük) meg a sors, addig az antiszociálismédia-felületeim fellendítésére semmi ötletem nincs. Annyira korlátoltak a lehetőségeik, hogy képtelenség bárminemű kreativitás kibontakoztatása rajtuk. Mivel milliárdos sem vagyok, a hirdetgetés szintén zsákutca. Ha pénzt pazarolnék erre, inkább reklámoznám közvetlenül ezt a weboldalt, semmint Facebook-posztokat emelgessek ki, melyek nulla mértékben járulnak hozzá a közlendőm népszerűsítéséhez.
Nagy bajban van az antiszociális média, de teljesen rossz helyen kutakodnak a megoldás után.
