Hihetetlen fellendülést vett az utóbbi évtizedekben a MILF-ek iránti rajongás. Egyedi beszámolók szerint a MILF nők tapasztaltságuk végett igazán tudják, mi kell a fiatal férfiaknak az ágyban, nem fárasztják az erősebbik nemet a döglött passzivitásukkal, erőteljes fogazásukkal, nem viseltetnek túlzó elvárásokkal, magasztos illúziókkal a férfiak kézi szerszámának és bukszájának vastagsága tekintetében.
Anno 6-8 évvel ezelőtt a felfutó red pill szcénában merült fel a gyanú, hogy a MILF-eket érintő túlburjánzó rajongás inkább egyféle ócska marketing-rizsa, mely a női nem idő múltával rohamosan zuhanó szexpiaci értékét hivatott kompenzálni.
Sajnos nem akadtam rá újból egy akkortájt végzett kutatásra, mely szerint a randiappokon társat kereső nők bizony egész fiatalon, 23 évesen elérik népszerűségük csúcsát, s onnan már csak lefelé vezet útjuk a figyelmükre ácsingózó hímneműek számában. Ezzel ellenkező tendencia figyelhető meg a férfiaknál: visszaigazolván a modern nők alapvetően golddigger voltának tényét, legtöbbjük a 45-50 év közti korosztályból választana magának társat. Vagyis jelentős eltérések mutatkoznak a párválasztás szempontjából ideálisnak vélt korosztályokban.
A kereslet-kínálati görbébe behelyezvén a kétfajta tényadatot megállapíthatjuk, hogy a nők 23 évesen vannak szexpiaci értékük csúcsán (+/- 5 év), míg a férfiak 45 év környékén, szintén plusz/mínusz 5 év.
Azt hihetnénk, a tények miatt felháborodó, szemforgató fősodratú propagandamédiumok és tudományos szaklapok majd jól megcáfolják a piros pirula közösség által hosszú évekkel korábban megismert igazságot. Csakhogy a havi szinten több millió látogatóval büszkélkedő Big Think – melynél langymelegebb hangvételű és polkorrektebb beállítottságú online médiumot nem sokat ismerek – szintén lehozta az immár meggyőző tudományos bizonyítékokkal alátámasztott tényt, hogy a nők fiatalságuk, a férfiak pedig státuszuk és vagyoni helyzetük nyomán számítanak leginkább kelendő „árucikknek”.
A magam részéről utálatosnak tartom a modern online társkeresőket. Mégis érdemes a működésük nyomán nyerhető és rendszerezhető tényadatokat elemezni, mivel így juthatunk egyértelmű igazságokhoz arról, a fölénk festett rózsaszín kulturális máz és mesterséges társadalmi elvárások nélkülözte közegben hogyan viselkedik egymással a két nem. A Tinderen való párválasztásunkba nem szól bele a rokonságunk, a vallási felekezetünk, de még a jövőbeli anyós sem fog feltétlen tudni első körben a lányával végzett légyottjainkról. Az online randivonalakon tehát a bárminemű beavatkozástól mentes szabad piac elvei érvényesülnek.
A Big Think által szemlézett kutatás még szélsőségesebb eredményeket is közölt, mint korábban a piros pirulás körökben terjedő elméletek. A Science Advances tudományos folyóiratban publikált szemelvény szerint a nők 18 éves korukban már el is érik népszerűségük csúcsát (sok weboldalra a regisztráció e kor alatt nem is lehetséges), míg a férfiak akár 50 éves korukig várhatnak szerelmük beteljesülésére, mire hirtelen hogyhogynem ők is izgatókká válnak az ellenkező nem számára.
Ki nem mondott, de logikusan kikövetkeztethető konklúziója a papírnak, hogy amennyiben a nagy átlagot nézzük, az 50 éves férfiak 18 éves lányokkal kavarnak, és fordítva.
Nemhogy visszaigazolást nyert, hanem nagyon durván bebetonozott ténnyé vált a red pill tanítás: a nők legfőbb értéke a fiatalságuk és szépségük, a férfiaké pedig a (feltételezett) státuszuk és vagyoni helyzetük.
Szintén közismert tény, de azért a teljesség kedvéért beszúrnám, hogy rassztól is függ az Ámor nyilának találatára vágyakozók sikerrátája. Legnagyobb számban a fehér férfiak és ázsiai lányok tarolnak, míg a fekete nők és ázsiai férfiak jelentős hátrányt szenvednek el jobbra húzogatás szempontjából.
Nevezett vizsgálatot még 2014-ben végezték az USA-beli Boston, New York, Seattle, valamint Chicago vonzáskörzetében élők körében. Nyilván a polkorrekt cenzúra és elnyomás végett több évet késett a kutatás leközlése.
