Jó ideig a sötétben tapogatóztak ama szerencsétlenek, akik évről évre, nyárról nyárra szerettek volna volna szúnyogcsípés-mentesen átevickélni a szezonon, végül mégis vörös foltokkal a teljes testfelületükön térhettek haza a nyaralásból. A szúnyogriasztók persze hasznosak egy ideig, amíg a minket csipkedni kívánó rovarok rá nem lelnek arra az egyetlen négyzetcentiméternyi testfelületre, melyet nem fújkáltunk tele a kirándulás kezdete előtt.
A University of Washington kutatói most rendkívül közel jutottak a szúnyogok „lelkivilágának” megfejtéséhez. Többek között tudják immár, melyek azon színek és szagok, amik izgalomba hozzák a friss nedűre vágyakozó vérszívókat.
Felfedezéseik szerint a szúnyogok első körben a szagokra gerjednek. Kiválóan érzékelik az emberek és állatok által kifújt szén-dioxid illatát, melynek alapján azt is nagy pontossággal képesek belőni, merre repkedjenek a következő potenciális áldozat fellelése érdekében. Érdekes tény, hogy az emberek és a legtöbb állatfaj szagtalannak érzik a szén-dioxidot, nem így a szúnyogok.
Miután elérhető közelségbe került a friss csemege, az érzékelés partvonala a szagok világáról átterelődik a színekére. Látásuk alapján a szúnyogok kiválasztják, mely felületre érdemes leszállni, majd a szívókát bőrbe szúrni a sikeres ételvadászat érdekében.
A kutatók eredményei szerint a szúnyogok kiváltképp rajonganak a vörös színért és annak különféle árnyalataiért, ugyanakkor nem vetik meg a narancssárga, fekete, cián és aqua (zöldeskék) árnyalatokat sem. Fontos adalék, hogy az emberi bőrt sárgás-vörösnek látják a vérszívók, tehát minden szabad bőrfelületet kiváló élelemforrásként értékelnek.
Ezekkel szemben a moszkitók kifejezetten utálják a zöld, lila, sötétkék, valamint fehér színeket. Amennyiben ilyesféle ruhaneműt választunk kirándulásaink alkalmából, jó eséllyel nem szállnak ránk a szúnyogok még akkor sem, ha egyébként hevesen zihálunk a szabadban való mozgásunk alkalmával.
Fontos tudni, hogy a szúnyogok étvágya a fentebb taglalt prioritás-sorrendet élvezi. Amennyiben nem érzékelnek kilégzett szén-dioxidot, a ruhánk színétől függetlenül sem kívánnak majd minket megkóstolni.
A tudósok konklúziója szerint tehát kétféle módon lehet elkerülni gyakorlatilag száz százalék eséllyel a szúnyogcsípést:
– Olyan gázmaszkot teszünk fel, mely nem engedi levegőbe jutni az általunk kifújt szén-dioxidot, és akkor olyan ruhát hordunk, amilyent csak akarunk.
– Teljes testfelületünket eltakaró zöld, lila, sötétkék vagy fehér ruházatba burkoljuk magunkat.
A felfedezések alapján a jövőben talán hathatósabb szúnyogriasztók készülhetnek, és akkor a kétféle kényelmetlen praktika tekintetében nem kényszerülünk választásra. Kiváltképp előkelő prioritást élvez a szúnyogcsípések számának minimálisra redukálása a harmadik világbeli országokban, ahol a moszkitók olyan súlyos betegségeket hordoznak át emberről emberre, mint a nyugat-nílusi láz, Zika-vírus vagy a malária.
Amennyiben a fenti módszertanok révén sem járnánk tartós sikerrel a szúnyogok étvágyának csillapítása tekintetében, alternatívaként még mindig megpróbálhatjuk Skrillex zenéi révén elejét venni a kellemetlen problémának.
