FIGYELEM: Jelen írás 2021. november 16-án keletkezett, ám csak később került beszerkesztésre. A benne foglaltatott egyes információk elavultak lehetnek.
Mint az elmúlt évtizedekben vezető brit egyetemek tudósai, megfigyelhettük a kritikus gondolkodás és a vita felszámolódását: a tények diszkriminációk és a tudományos módszer imperializmus; ehelyett az igazság az ún. progresszív értékekből származik. Az oktatásnak ez a trendje fontos közreműködő faktora annak, milyen könnyedén került bevonásra a társadalom a COVID új normalitásának bűvkörébe maszkolással, teszteléssel, ismétlődő vakcina-dózisokkal egy súlyosabb influenzához hasonló kockázatot mutató betegség ellen.
Nem is szükséges túlzottan kritikus gondolkodási képességekkel rendelkeznünk egyes oltásrajongók hamis logikájának leleplezéséhez, akik egyes tapasztalt mellékhatásokkal szemben, legyenek akármilyen megnyomorítók, úgy reagálnak, hogy „de legalább tudom, hogy működik”, vagy, miután elkapják a betegséget az ígért védelem ellenére (90%-os hatásosság, emlékezzünk a gyártó cégek ígérvényeire) „rosszabbul lennék az oltás nélkül”. Talán ezen állításoknak akad néminemű igazságtartalma, de kiváltképp annak fényében, hogy egyik COVID-oltás sem rendelkezik 1%-nál nagyobb hatásossággal a COVID-dal való kontaktus abszolút rizikójának csökkentésében, több értelme volna ellenkező álláspontot felvenni, mely szerint a vakcinák nem az ígért módon működnek.
Ezen a héten a Manchester Evening News (2021. november 9.) lehozta Neil Astle, az 59 éves ügyvéd tragikus történetét, aki egy agyi vérrögtől halt meg nem sokkal az első dózis AstraZeneca vakcina után. A halottkém, miután elismerte a vakcina miatti halálozást, azt állította, hogy ez egy extrém ritka következmény és köszönetet mondott a családnak, hogy szerettük elvesztése ellenére tovább propagálják az oltást. Az áldozat testvére megjegyezte:
Úgy gondolom, az országban mindenkinek be kéne oltatnia magát. Én még Neil halála után is oltattam.
Az elhunyt felesége, kinek első gyanúja, hogy valami nem stimmel akkor ébredt fel benne, mikor a férje elkezdett fejfájásról panaszkodni, úgy tartja, hogy a vakcina anyaga még el sem juthatott az agyáig, hiszen alig kilenc nappal később lett rosszul. Pedig minden jel mikrokoagulációra mutat, ahol kis vérrögök a periferiális vérerekben hógolyók módjára növekednek, előbb-utóbb elzárván egy kritikus artériát.
A negatív kommentek a halottkém és a rokonok megjegyzéseire, majd a hírlap tudósítása egyaránt törlésre került. Nem ez az egyetlen eset, amikor szeretteiket oltás révén elvesztett családtagok buzdítanak mindenkit a vakcináztatásra, vagy miután egy teljesen átoltott rokon belehalt a COVID-ba a feltételezett védelem elenére.
Másik módszer a vakcináztatás feltornászására a COVID áldozatául esett oltatlanok bemutatása. Egy egészséges tinédzser, a 15 éves Jorja Halliday azon a napon halt meg, mikor mennie kellett volna oltatni; gyászoló anyja kérte az embereket, hogy a lehető leghamarabb vegye fel mindenki a vakcinát. Hasonlóan, Megan Blankenbiller a halálos ágyán gyónta meg rossz döntését, és elismerte, hogy az oltás talán megmenthette volna életét. Ez emlékeztet minket Hamish Fraser egykori kommunistából lett katolikus lelkész „Fatal star” című önéletrajzi könyvére. Fraser a Nemzetközi Brigádok politikai tisztviselője volt a spanyol polgárháborúban, ki gyaníthatóan áruló személyek kivégzését is felügyelte, akik viszont demonstrálván az ügyhöz való hűségüket a tűzparancs kiadásának pillanatában kommunista jelmondatokat kiabáltak. Az ügyhöz való hűséget mindenkor demonstrálni kell, akármilyen borzalmasak is a következmények.
Ahogy az online és a szabadságért való tüntetéseken fellépő trolloknál megfigyelhetjük, a COVID vakcinákért való keresztes hadjárat olykor gyűlöletmisszióvá torzul azok ellen, akik még nem hajtották fel ingujjaikat. Néhányan rekord gyorsasággal bőszülnek fel, mikor meghallják a kötelező vakcináztatással szemben fellépő hangokat. Sem végzettségük, sem foglalkozásuk nem helyez rájuk különösképp fékeket a vitriol kiöntésében.
Sohrab Lutchmeial kanadai kardiológus álmában halt meg a harmadik dózis vakcinát követően. Az 52 éves jó kedélyű hokiedző rendszeresen támadta az „anti-vaxxereket” Twitteren, mondván: „Jól arcon vágnám ezeket”, illetve: „Akik nem oltatják be magukat önző okokból – bármi is legyen az –, nem fogok sírni a temetésükön.” Egy vakcinaszkeptikus hasonló jellegű tweetje nyilván rögvest megszegné a Twitter közösségi irányelveit, hasonló sorsot kívánni egy oltottnak pedig már a hatóságokat is intézkedésre késztetné.
A társadalomnak ez a fajta szétszakadása példa nélküli, és bizonyára részben gerjesztett. Laura Dodsworth, a „State of fear” könyv szerzője feltárta, hogyan került a brit társadalom a kormány pszichológiai hadviselésének hálójába. A David Cameron kormánya alatt létrehozott Noszogató Egység igazi báránybőrbe bújt farkas. Egy légúti fertőzés, melyet világjárvánnyá léptettek elő, ki lett aknázva tömeghisztéria keltésére.
A félelem átveszi a racionális gondolkodás helyét. A primitív hüllőagy bombázása rettegtető üzenetekkel kiüti az érzékelést és az agyi szürkeállomány működtetése révén hozandó megfontolt válaszadást. A hatóságok tisztában voltak azzal, hogy egy halálos fenyegetés megfélemlíti az emberiséget, akik így a szálakat háttérben rángató modellezők játékszereivé válnak. Időközben egy megosztási stratégiát is bevezettek, hogy önző és veszélyes extremistákként démonizáljanak egy látható disszidens kisebbséget. Az „anti-vaxxer” kifejezés, melyet két éve még alig hallhattunk került fegyverként alkalmazásra az elnyomás lefolytatásához.
Milliók jártak megkérdőjelezhetetlen hittel körtáncot a tudomány csodájaként eléjük tárt hős orvoslás és messiás védőoltások tiszteletére, szolgai hódolattal a különféle szabályoknak és korlátozásoknak. Vak engedelmességük igazából hasonlatos a Kool-Aid megivásához, utalva a Jim Jones vezette egykori szektára. Nem állítjuk, hogy a vakcinarajongók ugyanazon szintű delúziókban szenvednek, mint ezen világvége-szekták, mindenesetre néminemű párhuzam megvonható. Amennyiben Jim Jones közösségét a guyanai esőerdőben a szektás attitűd platóni értelmében vesszük számításba, nyugodtan használhatunk egy efféle szélsőséges manifesztációt az összehasonlítás elvégzésére.
Jim Jones, egy idealista, karizmatikus figura polgárjogi aktivistaként kezdte pályafutását az 1960-as években. Fiának a Gandhi középső nevet adta. Felszólalván a társadalmi igazságtalanságok ellen, több száz fekete amerikait gyűjtött maga köré, meg néhány radikális ideológiákban jártas diplomást. 1978. november 18-án a komplett szekta 918 követőjével rituális öngyilkosságot követett el. Legtöbben Jones utasítására ciánnal mérgezett Kool-Aid-et ittak. Hogy vált lehetővé egy ekkora mészárlás?
Theodore Millon, a Hardvard pszichiátriai professzora feltárt egy puritán kényszeresség nevezetű személyiségzavart, melynek áldozatai a világot jókra és gonoszakra osztják, bárminemű köztes átmenet nélkül. Fanatikus buzgósága végett a saját magát önhatalmúlag jónak beállító személy képtelen elviselni a rosszak társaságát, ami megmagyarázza, miért csak a normális társadalmon kívül lelnek menedékre az extrém szekták követői. Közös tulajdonságaik a szektáknak az abban való hit, hogy a világ végveszélybe került. Jól láthatók az efféle gondolkodás jelei a klímaválság és a COVID-krízis hívőinek körében.
Kutatások megmutatják, hogy ellentétes bizonyíték megléte megerősíti, ahelyett hogy aláásná a szektások hitét. Minél megmásíthatatlanabbak a tények, annál erőszakosabb a reakció a közlővel szemben. A szektások nem tudnak relaxálni, mely részben megmagyarázza, miért szorulnak meditatív gyakorlatokra. A COVID-kultusz megvilágítja a különbséget az emberek észjárása között, akár csak a progresszív és konzervatív attitűd közti eltérésekben. Egykori baloldali aktivistákból lett konzervatívok, mint Katharine Birbalsingh oktatási reformista meglepődésüket fejezték ki, mikor megtapasztalhatták, hogy hajdani politikai opponenseik nem azok az ogrék, aminek ábrázolják őket. Tammy Bruce amerikai leszbikus feminista műsorvezető megjegyezte:
Valami magyarázat kell legyen arra, az elitbe tartozó baloldali barátaim általában véve miért nyomorultak, haragosak és paranoidok, míg az ellenségeik jobbára magabiztos, nyugodt és többnyire boldog emberek.
Bruce kénytelen volt rádöbbenni az idealisztikus mérnökség és konzervatív realizmus közti különbségre.
A vakcina abszolutizmusa nem ismer kivételt. A visszautasítóknak nincs kegyelem, és nyugtalanító látni a keresztes lovagjaik gátlástalanságát. Ha a kormány elrendeli az újszülöttek oltását, ha az oltatlan rokonaikat és szomszédaikat karanténtáborba zárják, ha a kórházi ápolást megvonják az oltatlanoktól, vajon a rezsim támogatói óvatosságra intenek? Kötve hiszem, mert így működnek a szektások.
Kíváncsiak vagyunk, hogy amint / ha / amennyiben a COVID-vészhelyzet véget ér, a koronavallás legfanatikusabb követői bezárják-e magukat a kis erődítményükbe, és nekünk szkeptikusoknak kell-e majd kicsalogatnunk őket onnan.
