Kóbor János, ill. Csollány Szilveszter dögkeselyű-média által az éterbe harsogott halála kapcsán fogalmazódott meg bennem néhány gondolat, melyeket fontosnak tartok leközölni.
Egyre több helyütt hangoztatják, hogy XY vírustagadó / tudományellenes / antivaxxer meghalt, és természetesen meg is érdemelte sorsát. Bezzeg ha oltatta volna magát kísérleti vegyszerekkel, életidegen anyagokkal, akár még a mai napon is vidáman bukfencezhetne jobbra-balra az alsórendű oltatlan népfajba tartozó tudománytagadója.
Mondjuk legalább ugyanannyi, ha nem még több oltott áldozatról lehet beszámolni, kiknek személye hogyhogynem messze elkerülni a propagandamédiumok címlapját, vagy tüntetik fel őket is oltatlanként, ahogy tették azt a fent említett Csollány Szilveszterrel is, aki bár Gődény Györgytől osztott meg Facebook-posztokat, biztos ami biztos alapon mégiscsak beoltatta magát.
A helyzet helyes és pontos értékelése néminemű önreflexiót is megkövetel. Sajnos a szitu nem annyira fekete-fehér, hogy egyértelműen és minden kétséget kizárólag ki lehessen jelenteni: minden oltott meghal, az oltatlanok meg életben maradnak, vagy ahogy a rémhírgyárak írják, ugye pont fordítva: az oltatlanok kipusztulnak, az oltottak pedig ÉLNEK. Igaz, hogy konstans rettegésben, békétlenségben, a 2020-at megelőző állapotokhoz képest még mindig rengeteg joguktól megfosztva, de persze egy oltatlanhoz képest mégiscsak többlet lehetőségeket kapván.
Arra a kérdésre keressük hát most a választ, hogy mi végett nem érvényesíthető az egybites oltott / oltatlan tényállása a halálozások tekintetében? Attól, hogy az oltottak sorban hunynak el, valamint alkotnak abszolút többséget a kórházi kezelésre szorulók listáján (legalábbis azon országokban, melyekben egyáltalán létezik transzparens statisztika erről), ugyanígy számos, a koronavírus létét tagadó vagy az oltást visszautasító személy is nyugodtan befuthat hasonló röppályát.
Ha viszont az oltottság, vagy épp az oltatlanság nem kizárólagos univerzális szűrő ama tekintetben, ki betegedik le jobban, esetleg halálozik el, hol lehet a titok nyitja az erre vonatkozó tudás megismerésében?
Mint mindig, itt is szükséges ama szükséges plusz ismerete, melyet kizárólag a spiritualitás, az Istentől eredeztetett látásmód megismerése és elsajátítása adhat meg az embernek, s mely ismeret segít helyükre tenni a kérdéses puzzle-darabkákat.
Miben különbözik egymástól két ember, akik közül az egyik halálosan retteg egy láthatatlan vírustól, s a félelmétől való megszabadulás érdekében megy oltatni (illetve mindenki mást is küldene erőszakkal), a másik halálosan retteg attól, hogy nem tudni, miket csempésznek bele ezekbe a kísérleti vakcinákba, illetve milyen hatásuk van, s ebből kifolyólag megveszekedetten kapálódzik az injekció ellen, sőt mi több, családtagjaitól is megkapja a lenéző odaugatást, hogy nem kell ám félni a tűtől!
Lát valaki tényleges, lényegi különbséget? Mert én nem, s biztosra veszem, hogy semelyik, legalább néminemű értelemmel megáldott ember sem.
Ha ugyanezen állítást felemeljük spirituális szintre és megvizsgáljuk ott, a következő következtetésre jutunk: mindketten halálosan rettegnek valamitől, s pusztán a félelem tárgya különbözik, nem pedig annak ténye! Mit is jelent ez? Hogy lényegileg semmi különbség nincs egy vírusrettegő oltott, valamint egy vakcinarettegő oltatlan között! Kapizs?
Erre lehet érkeztetni a kifogást, hogy de hát egyáltalán nem egyenlő a két fél, hiszen az egyikük egy nem létező dologtól retteg megveszekedetten (ez ugye a vírustagadás ideológiája), míg utóbbi egy nagyon is valóságos, komplett emberiségre tényleges veszélyt jelentő objektumtól ódzkodik, melynek ráadásul jól látható fizikai megnyilvánulása is van.
Megint csak spirituális ismeretek kellenek ide, hogy kibogozhassuk a gordiuszi csomót. A probléma a tagadással, a nem létező dolog folyamatos mantrájával és megigézésével van! A Bibliában ugyanezen szimbólum a teremtéstörténet részeként jelenik meg, mégpedig mikor Ádám, valamint Éva a kígyó megkísértése által lakmározik a jó és rossz tudásának fájáról.
Mi a jó és rossz tudása fájának valódi értelmezése? Hát nagyon nem az, amit az ostoba ateista tudósok állítanak, hogy a nem létező Isten gonosz módon elzárta az ember elől a világ megismerésének esélyét, ezért tiltotta a lakmározást a jó és rossz tudásának fájáról. Épp ellenkezőleg: aki Isten hasonlatosságára teremtett, az nem ismerhet halált, bűnt hazugságot, mert mindezeknek felette áll! Hiszen ő maga Isten örököse, és Isten halhatatlan, örökkévaló és a világ minden létező ismeretét (össztudás) birtokolja. Amikor az ember falatozott az úgymond tudás fájáról, beindult azon folyamat, mely most végeredményében a koronavírus-járvány formájában hozta el az emberiség részére a folyamat záróakkordját. Ezek vázlatosan (hiszen a cikknek nem ez a témája) a következő eseménysorok képében nyilvánultak meg:
– Az embernek tudomása lett a halálról (az Isten nem halandó, tehát az ő gyermekének nem kell a halálról tudnia, mivel nem érinti)
– Az egységes tudás hasadt tudássá vált, az egységállapot (a mindentudás) felbomlott, és az egységes mindentudás résztudások rendszerévé vált, azonban egyetlen ember sem birtokol többé teljes tudást. Ezért az egységtudás feloszlik különféle tudományterületekre, melyek képviselői (tudósok) alulról, elemenként kívánják megismerni és megérteni az univerzális össztudást, lépésről lépésre haladva a megismerés folyamatában.
– A fentiek nyomán két jelenség indult be magában az emberben: a meghasadt egységállapotnak és hiányos tudásának köszönhetően megjelent benne a kétség, kételkedés, bizonytalanság, szorongás; a halálról való (felesleges) tudomása révén kétségbeesve igyekszik visszakapaszkodni abba az örök életbe, melyről az emlékei még megvannak, s az ennek eléréséhez bevetett módszerek és praktikák száma végtelenül nagy a fiatalok vérének lecsapolásától kezdve a pirulák kapkodásán át egészen a napjainkban bevetett génterápiákig bezárólag.
Mivel azonban az ember nem a teljes, univerzális tudást, hanem résztudások széttöredezett milliárdnyi részeit birtokolja, önerőből soha nem tud visszakapaszkodni a teljességbe, s ezáltal a halhatatlanságba.
Hogyan lesz hát koronavírusos, és kerül hullazsákba az oltatlan? Pont az által, hogy bár ő maga váltig állítja, hogy nincs koronavírus, saját maga ezzel a ténnyel akár nyíltan, akár burkoltan és rejtetten nem mer tökéletes hittel megnyilvánulni! Jönnek a rokonok, hogy de igenis van koronavírus, a szomszéd is megkapta és belehalt, jönnek az orvmódszerekkel házaló orvosok, és levírustagadózzák, tudományellenesezik a szerencsétlen igazmondót, majd a pártállami bűnőrség is ráver egy tetemes bírságot, amiért merészelte a renitens anti-vaxxer megkérdőjelezni a konszenzusos valóságot, és kinyitni a száját!
A temérdek förtelmes és erőszakos behatás hatására pedig elkezd kattogni az elme, elönti az ember fejét a bizonytalanság: mi van, ha ezeknek mégis igazuk van? Ha én tévedek? Ha tényleg van koronavírus, és mind belehalunk? Már csak a kapott bírság végett is engednem kell nekik, hadd fertőzzék tele az elmémet a halál mételyével.
A szabvány vírustagadó mást mond, mint amit ténylegesen gondol: egyre hangosabban, kétségbeesettebben bizonygatja, hogy nincs koronavírus, s máris önti őt el a félelem: mi van, ha tévedek? De ez nem derülhet ki, így hát benn marad a saját maga játékában: nincs koronavírus, nincs koronavírus… koronavírus… addig mantrázgatja elméjében a koronavírust, mígnem az megigéződik benne, s megbetegíti őt.
A teremtő voltáról megfeledkezett, illetve annak pusztán hiányos (tehát használhatatlan) résztudásait birtokló ember nincs tudomásában ama ténynek, hogy az általa valóságnak elfogadott, ember által kitalált fogalmak (pl. adósság, halál) ténylegesen nem léteznek, vagy amennyiben igen, azok részei az egységes és oszthatatlan univerzális igazságnak.
A spirituális térben nem létezik a tagadás intézménye. Még az úgymond nulla koncepciója is az emberiség által kitalált konstrukció. A spiritualitásban vagy pozitív (létező) van, vagy nem létező (amit nem lehet tagadni). Ha tehát valaki tagadással kívánja elérni egy adott jelenség tova illanását, nagyon rossz lóra tesz: tagadás ide vagy oda, a mantrázott jelenség idéződik meg az illető elméjében, majd testében.
A betegségek legfőbb kiváltó oka ama mantra vagy ráolvasás, melyekről az ősi civilizációk pontosan tudják, mire is lehet mindezeket felhasználni, s alkalmazták is bőszen eme technikákat a befolyásolható emberekkel szemben. Kevesebben vannak tisztában a ténnyel, hogy a mantra, illetve okkultista ráolvasás a mai napig része az életünknek, s bár immár nem így nevezzük, a jelenség egyáltalán nem tűnt el!
Ha bekapcsoljuk a tévét, máris rádöbbenhetünk a keserű igazságra: a koronavírus percenkénti emlegetésével okkultista mantrákat szór a média az éterbe. Aki nem fogja fel elsőre, hogy koronavírus van, és mind meg fogunk halni, annak majd megfertőzi a hazugság az elméjét második, huszadik vagy ötszázadik éterbe harsogott ráolvasásra.
A média (Medea) a görög mitológiában egyébként a megtévesztés és az illúziók istennője volt. Találó névadás a modern kori propagandának.
Akire hat a folyamatosan ismételgetett mantra, az előbb-utóbb elkezdi rosszul érezni magát, majd elmegy teszteltetni. Itt kerül elő a betegség-generálás újabb kötelező kelléke, a PCR-teszt, vagy ahogy én nevezem, a varázspálca. A PCR teszt biztosítja, hogy a fejbe ültetett mérgező mantra eredménye fizikailag is látható módon kerüljön közvetítésre az áldozat részére, és az elmét mételyező hazug információ átalakuljon fizikai tüneteket mutató betegséggé. A PCR varázspálca az okkultista ráolvasás megbélyegző érvényesítését végzi a morálisan megsemmisített emberen.
Mint látható, bár a teljes vitakör az oltás-oltatlanság dichotómiájába zárva működik, egyik pontnak sincs köze az oltáshoz, vagy annak hiányához. Mivel semmiféle hallucinált betegség leküzdése nem szerepel a hatalom céljai között, ezért paradox mód az oltás teljesen irreleváns a téma szempontjából. Az oltást a hatalom azért erőlteti, hogy az emberiség teste feletti kontrollt átvehesse a kísérleti vakcina felvétele által járó vakcinaigazolvány révén, melyet később aztán lecserélnek nanochipre.
Az oltatlan (és egyúttal az oltott) megbetegedések, illetve halálozások valódi oka tehát kétféle lehet: vagy önmagában véve a félelem (vagy a vírustól, vagy az oltástól), vagy pedig a tagadás révén magunkra vett átok (a tagadott jelenség megidézése).
Biztos vagyok benne – ahogy a különféle hírekből ki tudtam következtetni –, hogy Kóbor Jánost a saját családja ölte meg, nem pedig a COVID. Napi szinten bántalmazták, mételyezték, pusztították őt azzal a kívánalommal, hogy oltassa be magát, mely folyamat ellen nyilván minden lelki működésnek legalább a maradványával rendelkező ember ellenkezik. De nem válhat erősebbé az ellenállás a ráolvasásnál, amennyiben több tucat bullyingoló családtag, ostoba rokon, magát barátnak hazudó haszonélvező élősködő támadja le az embert azon állandó mantrával, hogy menjen már az Isten szerelmére beoltatni magát, különben meg fog halni!
És Kóbor János megértette az üzenetet. Mindenki azt kívánja, hogy ő meghaljon. Nyilván a busás örökségre fáj a foga a siserahadnak. Kóbor János félreállt az útból, és az okkultista ráolvasás elérte a célját.
Egyébként Kóbor János a maga78 évével bőven tovább élt, mint az átlag életkor, egyáltalán nincs okunk panaszkodni és igazságtalanságot kiáltani.
Felmerülhet a kérdés: jó, de akkor mi is volna a kívánatos attitűd a koronavírus ellen, ha mind a félelem, mind a tagadás ugyanoda visz?
Nyilván egyénre hangolható a folyamat, de a helyes attitűd valahogy így hangozna:
Igazából nem tudom, van-e koronavírus. Lehet, hogy van, lehet, hogy nincs. Nem érdekel. Az életemre nincs hatással, de ha mégis, nyugodtan bízhatok az immunrendszeremben / az isteni gondviselésben.
Az által győzhetjük le a koronavírus-járványt, hogy befejezzük a mantrázgatást, befejezzük a ráolvasást, és felhagyunk a szörnyszülött (A COVID-propagandista média) táplálásával. Hanyagoljuk a dolgot, nem törődünk vele, és a koronavírus-járvány érdeklődés hiányában magától megszűnik létezni.
Alternatívaként követheti valaki az én példámat is, hogy kifejezetten azért megy bele a témába, hogy arról tájékoztatást adjon. De ahhoz, hogy valaki elkerülhesse az ilyenkor esedékes fertőzést, az oltakozást, vagy az okkultista ráolvasást, betonbiztos testi-lelki-mentális állapotban kell lennie, hogy a probléma fölött álljon, ne pedig belesüllyedjen abba!
