Majd megszakad a szívük szegény kapitalista cégeknek szegény bolygónk sorsáért való aggódásuk közben, mialatt a folyamatos klímaváltozás-riogatásaik közepette százával repkednek magángépeikkel klímakonferenciákra, utazgatnak komplett kontinensek károsanyag-kibocsátását túlszárnyaló luxus-óceánjárókon, s – mint újfent kiderült – tízezernyi üres repülőjáratot furikáztatnak fel-alá a nagyvilágban, csak hogy megfelelhessenek valami értelmetlen szabályozásnak.
Igazán nem túl nagy áldozat belefulladni a szmogba az aberrált rendszerlogika kiszolgálása végett. Első a gazdaság, ugyebár, az újabban felesleges szaporulatként nyilván tartott emberek meg kit érdekelnek? Odáig már persze nem terjed a nagy eszük ezeknek a „tehetségük, tudásuk” révén méltán fejünk fölött pöffeszkedő pszichopatáknak, hogy a földfelszínről leradírozott emberiség hiányában vajon kivel szándékozzák fenntartatni hulladék rendszerüket, hogyan fogják fölös energiáikat levezetni, ha nem lesz kivel naphosszat óbégatni?
A degenerált bürokrácia által hozott ócska szabályozás egészen elképesztő mintapéldáját szállítja részünkre ama szokásjog – mely ráadásul állítólag kötelező EU-s direktíva –, hogy a légitársaságoknak kötelező az unión belüli repülőtereken bérelt repülőgép-parkolóhelyeik legalább 80%-át aktívan és folyamatosan kihasználnia, különben elvesztik a bérleti jogot a parlagon maradt dokkolókra.
Ennek köszönhetően a Lufthansa 33 ezer törölt járat mellett 18 ezer teljesen vagy majdnem teljesen üres repülőjáratot indított útnak a pandémia kezdete óta, hogy fenntarthassák a lefoglalt parkolóikat.
A megkövetelt 80%-os kihasználtsági arányt ugyan a járvány érkeztének tiszteletére revideálták 50%-ra, ám mit sem nyert az emberiség a csökkentés révén, hiszen az utasforgalom szintén hasonló, ha nem még nagyobb veszteséget szenvedett 2020 februárja óta.
Bár nehezünkre esik beismerni, anno ezt az ostoba szabályozást meglehetősen jó szándékkal vezették be, mivel így kívánták megállítani az állandó járattörléseket a nem elegendő számú utasra való hivatkozással. E kellemetlenségek a reguláció bevezetése környékén még a jobbára elitbe vagy felső középosztályba tartozó utasok életét rendkívül megnehezítették, illetve számos fontos tárgyalás, üzleti megbeszélés dőlt dugába az utolsó pillanatban sztornózott járatok miatt.
A segítő szándék tehát annyira nagyon nem vitatható, annál inkább a bürokraták által szokás szerint véghez vitt csapnivaló megvalósítás. Nem véletlen, hogy a változást már több parlamenti képviselő, valamint Belgium közlekedési minisztere egyaránt indítványozta a szövegezés változtatására, esetleg az elavulttá lett szabály törlésére, egyelőre mindhiába.
A feleslegesen repkedtetett járatok révén gépenként nagy átlagban 25 kilónyi szén-dioxid pöfékelődik a légkörbe minden egyes megtett kilométer után. Szorozzuk meg ezt a mennyiséget a gépek számával, majd az általuk kényszerből megtett 2-3 ezer kilométer távolsággal, és máris olyan számot kapunk eredményül, mely még gombócból is sok.
