Általános feltételezés, hogy a forradalmak politikaiak. A szabvány forradalom, melyet legtöbben feltételeznek, csak klasszikus fegyveres felkelés, puccs, vagy polgárháború révén robbanhat ki a nagyvilágban, esetleg az által, hogy emberek egy csoportja kinyilvánítja függetlenségét a központi államhatalomtól.
Az ellenállhatatlanul látványos politikai felfordulást övező figyelmünk eltünteti szem elől a valódi forradalmat, mely társadalmi és gazdasági. A Nagy Felmondás, mely globális mozgalommá terebélyesedett, fel nem ismerten jellegzetesen amerikai vonásokkal rendelkezik.
A Nagy Felmondás az igazi forradalom, melyet csak kevesen vesznek észre. A status quo hegyeket mozgat meg annak érdekében, hogy a valóságot letagadja, példának okáért a „The Great Resignation: Historical Data and a Deeper Analysis Show It’s Not as Great as Screaming Headlines Suggest” című cikk is erről szól. Ám ez a forradalom nem kontrollálható erő által, s ebből következően megállíthatatlan.
A forradalom mozgató motorjai itt vannak a szemünk előtt: megbabráljátok a gazdaságot, hogy kizárólag az eleve leggazdagabb 10% gazdagodhasson még tovább, a felső tízezer vagyonát pedig abszurd mértékben pumpáljátok fulladásig ingyen pénzzel, majd csodálkoztok, hogy az adósságtengerben fuldokló 90% miért kiégett, kiábrándult, és miért adja fel a küzdelmet a rendszer pumpolásáért vívott, szakadékba tartó versenyben? Az elitek és lakájaik önhittsége kiütötte a biztosítékot, mégis úgy tálalják eme rendszerszintű rablógazdálkodást a 90% felé, mintha nem pusztán elfogadott, hanem egyenesen áldásos folyamat volna az részükre.
Ennél tovább is merészkednek cinizmusukban a dúsgazdag burzsujok: úgy lenéznek minket, hogy alanyi jogon biztosítottnak veszik, hogy az adósrabszolgák és halálra adóztatott bérrabszolgák elfogadják az ő embertelen követelményeiket és fizetés-ajánlataikat. Rabigáskodj paraszt az alamizsnáért, amit felajánlunk, vagy halj éhen és fagyj halálra.
Ez a mézes-mázas PR kígyóbőrét levedlő neoliberális újfeudalizmus meztelen valósága.
Másodszor, történelmi példák alapján eléggé nyilvánvaló, hogyan alakul nyilvános tüntetések révén a rendszerszintű elnyomás, kizsákmányolás révén erőtlenné tett 90% sorsa: sehogy. Emlékszik valaki az Occupy Wall Street mozgalomra? Ez válik minden kvázi-politikai mozgalomból: koopció, elnyomás, stb., majd a nagybani sajtó általi finom hanyagolás előbb-utóbb kifárasztja a jobbágyokat (vö: majd megunják, aztán hazamennek).
Így a valódi forradalom a reflektorfényeken kívül zajlik: az emberek egyenként szivárognak el a rendszerből, és hagyják azt el végleg. Kicsatlakoznak a megnyerhetetlen patkányfutamból, a kiégésből, az adósrabszolgaságból, a magatehetetlenségből, a kizsákmányoló munkakörülményekből, a neofeudalizmus megnyomorító csapdahelyzeteiből.
Miután 45 éven át folyamatosan veszítettek érdekérvényesítő képességükből, a munkásosztály végre néminemű előnyhöz jutott. Eme előnyök egy részét a demográfiai folyamatok biztosítják – a világ legnépesebb generációja, a baby boomerek nyugdíjba vonulása következtében a munkaképes korú lakosság folyamatosan zsugorodik. A fiatalok jobbára rendszerkényszerből lemondanak a lakás, család és gyerekvállalás megfizethetetlenné vált luxusáról, s ennek köszönhetően milliószám menekülnek az ültetvényről, hiszen eltűntek azon megkötöző elemek, hamis és hazug felelősségek, melyek révén az embereket az ültetvényeken lehetett tartani – nyílt erőszak bevetésének szüksége nélkül. Mindez a világtörténelemben soha nem ismert munkaerőhiányt keletkeztet.
Ahogy milliók menekülnek kifelé a szabvány alkalmazotti szolgaság és kizsákmányolás rendszeréből, a bennmaradt csökkent számú munkaerő részére hihetetlen alkupozíciók nyílnak meg, melyek 45 év kétségbeesett agóniáját követően megfordítják a gazdasági hatalmi folyamatot. A nagyvállalati szektor hosszú évek ezelőtt eldobta már magától az alázatos, kemény munka, valamint munkáltatóhoz való lojalitás jutalmazását, és ép elméjű ember nem hiszi el többé a „mi egy család vagyunk” PR-hazugságot. Kivéve persze, amennyiben egy abuzív, diszfunkcionális családban való létre gondolnak a jelmondat üzeneteként.
Itt egy találó leírása a tipikus vállalati munkahelynek: kínzószoba, melyben az uralkodó osztály megszállottan vadászik a dolgozók és ügyfelek kényszerből hazudott pozitív visszajelzéseire.
A munkaerő most nyugodtan megteheti, hogy felmondjon, egy másik helyen jóval magasabb fizetést igényelve elhelyezkedjen, majd ott is felmondjon. A munkáltatók fogaikat csikorgatják a hatalomvesztésük láttán, de pontosan ilyen a forradalmak természete: az inga egyik extremitásból a másikba leng át.
A dolgozók végre felfogták, hogy teljesen erőtlenek egy uralkodó osztály által megbütykölt rendszer megváltoztatására akár szavazás, akár demonstráció által. Az egyetlen megmaradt szabadság a menekülés lehetősége, a játék megbundázása nem konvencionális eszközökkel (lásd a tavalyi Gamestop botrányt), illegalitásba vonulás, vagy beszállás a zabolázatlan spekuláció burzsuj kaszinójába. Esetleg egyszerűen csak adjuk fel a McMansion-höz meg a golfpályához jutás vágyát, építsünk egy mini mobilházat, és élvezzük a szabadságot (megj: Magyarországon ennyi szabadság sincsen).
A munkaerő nagy részének elege lett az abuzív főnökökből, akik maguk részére alanyi jognak tekintik a munkásaik teste, lelke és elméje felett való rendelkezést. Az államhatalom ugyan erőszakmonopóliummal rendelkezik a polgárai ütlegelésére, ám nem kényszerítheti az egyéneket, hogy elviseljék a munkáltatók, kollégák és ügyfelek általi állandósult vegzálást.
A felmondók nagy része a retorziótól tartva konvencionális okokat fogalmaz meg, mint a munkakörülményekkel való elégedetlenség, külföldre vándorlás vagy magasabb fizetés igénye, mindez álcát biztosít a forradalom valódi természetének elfedésére. A tényleges, valódi kiváltó ok a rendszer élhetetlensége és elviselhetetlensége. A távozás az ültetvényről nem ideiglenes, hanem végleges. A folyamatok nagy része még csak igazán tudatosnak sem nevezhető: a harcolj vagy menekülj ösztönállati szintjére züllesztett jobbágyok természetes reakciója a fejvesztve világgá szaladás. A lelki terrorista, elnyomó munkáltató az ő létezését veszélyezteti, s ez oly jellegű menekvésre készteti őt, mint mikor a gazella szalad az oroszlán elől.
Mialatt a burzsoázia a következő gazdasági csalássorozat mestertervének elkészítésével foglalja le magát, az ültetvények folyamatosan üresednek.
A forradalmak humoros tulajdonsága, hogy teljes mértékben kiszámíthatatlanok. A globális forradalom átmeneti zavarként van elkönyvelve, mivel az borzasztó mód kellemetlen a 90%-ot nyomorgató, sanyargató, átverő elitek részére. Ám a forradalom nem átmeneti. Épp csak most kezd kibontakozni.
Jelen írás a Charles Hugh Smith – „The Real Revolution Is Underway But Nobody Recognizes It” című írásának magyar nyelvű szabad fordítása. Az eredeti bejegyzés ide kattintva érhető el.
