Miközben a rákkutatások úgy tűnik, lassacskán meghozzák a kívánt eredményt, vagyis a rákos megbetegedések többségének gyógyíthatóvá tételét, gyógyszerfronton egyelőre nem túl rózsás a helyzet.
Az Európai Gyógyszerügynökség 2009 és 2013 között 48 különböző rákellenes gyógyszer forgalmazására adta ki az engedélyt. Ezek újbóli bevizsgálásakor kiderült, hogy nagy többségük, mintegy 57%-uk semmiféle hatással nincs a rákos betegekre, és alig 10%-nyi, tehát 5 darab készítmény változtatott pozitív irányba a kezeltek állapotán. A vizsgálatot nem az Európai Gyógyszerügynökség végezte, hanem több angol kutatóintézmény összefogásával a BMJ orvosi szaklap tette közzé.
Fontos megjegyezni, hogy a rákellenes gyógyszerek legfőbb funkciója nem a betegek meggyógyítása – hiszen néhány csodálatos gyógyulási sztoritól eltekintve a tudomány egyelőre nem tud nagy reményekkel kecsegtetni ez ügyben -, hanem pusztán a kemoterápiás és egyéb kezelésekből adódó mellékhatások tüneteinek csökkentése, illetve a betegek közérzetének javítása. Azaz a gyógyszerek 57%-a nem pusztán a rákos burjánzások visszaszorítása szempontjából értéktelen, de még a szenvedő betegek rosszullétein, hányingerén, fájdalmain sem enyhítenek fikarcnyit sem, ahogy a túlélési esélyeiken sem javítanak.
Huseyin Naci, a tanulmány egyik szerzője kifejtette, a gyógyszereket 3-8 éven keresztül vizsgálták valós körülmények között, azaz laboratóriumi kísérletek helyett közvetlenül a betegekre gyakorolt hatásukat mérték fel. Szerinte hiányoznak az olyan gyógyszerkísérletek, melyek konkrétan felmérik, alkalmasak-e az orvosaink által belénk erőltetett bogyók az életünk legalább minimális meghosszabbítására, esetleg életminőségünk feljavítására utolsó éveinkben/hónapjainkban, ezért vállalták a kutatás végrehajtását.
Carl Heneghan, az Oxfordi Egyetem bizonyíték-alapú gyógyszerkutatásokért felelős professzora csalódásának és értetlenségének adott hangot:
Nehéz megérteni, hogyan kerülhetett a gyógyszerek fele egyáltalán engedélyezésre, ha semmiféle klinikai jelentőséggel bíró előnyük nincs.