Nem azt jelenti a „95%-os hatásosság” a koronavírus-vakcináknál, mint józan ésszel gondolnánk

FIGYELEM: Ez a cikk 2020. december 13-án keletkezett, ám csak később került beszerkesztésre. A benne foglaltatott egyes információk elavultak lehetnek.

Tapsolva hurrázza a lakosság a fenomenális, akár 95%-os hatékonyságú vakcinákat. Van ok az örömre?

Engedélyezték, illetve a legtöbb országban már le is szállították az első adagokat a koronavírus-oltásokból. A verseny az első helyért igencsak kiélezettnek bizonyult: 200-nál is több nevező akadt a nagy futamra. Végül 3 széles körben bevizsgált, valamint néhány kevésbé meggyőző ígérvénnyel ellátott (elsősorban orosz, kínai) vakcina nyerte el a zsűri tetszését.

Íme a dobogós helyezettek listája:

Az egyes oltások hatásossági faktorát a józan polgár úgy képzelné el, például az említett 95% esetén, hogy amennyiben mondjuk 10 000 ember elkapná a szörnyű, veszélyes kórságot, közülük 9500-at garantáltan megmentene az ágynak dőléstől, hogy vígan fütyörészve folytathassák életüket. Lássuk, mi fán terem a valóságban az ígért hatásossági faktor.

A Moderna vakcinája esetén 30 000 fő önkéntest toboroztak, akiket két csoportba osztottak: felét beoltották a kísérleti vakcinával, másik felük pusztán placebót kapott (kontrollcsoport). Természetesen külön-külön senki nem tudta, melyik csoport része, nehogy trükközni lehessen az eredménnyel.

Miután az alanyok beoltásra kerültek, akár valódi hatóanyaggal, akár „csapvízzel”, mindenkit szélnek eresztettek, hogy szabadon éljék tovább megszokott életüket. Mindvégig ugyanazon szabályok vonatkoztak a vizsgálati alanyokra, mint bárki másra: szociális távolságtartás, karantén, maszkviselés kötelező elemei maradtak a kísérletnek.

A normál életmód keretein belüli vizsgálatnak a tudósok szerint etikai okai vannak: roppant veszélyes volna közvetlen koronavírus-fertőzésnek kitenni a jelentkezőket. Ezért fontos kritérium úgymond a védelmük érdekében, hogy hasonló körülmények között szerezzék meg, vagy kerüljék el a fertőzést, ahogy az átlag polgárral megesik.

Szóval a szélnek eresztett 30 ezer főt néhány héten keresztül folyamatosan monitorozták, kinek sikerült elkapnia a koronavírust. A Moderna-féle oltás esetén a következő végeredményt kapták: a 15 ezer valódi vakcinát kapott alany közül 11 betegedett meg, a kontrollcsoportból 185 fertőzöttet azonosítottak.

A Pfizer módszertana hasonlóképp zajlott, pusztán az egyes tényezők alakultak másképp. Ugyanezen adatok a Pfizer-féle vakcina esetén: 43 ezer alany, 8 fertőzött az oltottak közt, valamint 162 a placebo csoportból.

Lássuk mindezt táblázatban:

A gyártók által propagált 95, illetve 94 százalékos hatásosság úgy jön ki, hogy az oltott csoportban keletkező fertőzöttek számát elosztjuk a placebósokéval, az eredményt százalékká alakítjuk, majd a keletkezett eredményt levonjuk a 100%-ból:

Moderna: 100% – (11 / 185) = 100% – 0,059 (5,9%) = 94,1% ~ 94%

Pfizer: 100% – (8 / 162) = 100% – 4,9% = 95,1% ~ 95%

Szép eredmény. Észrevette már valaki a turpisságot?

Igen, szó nincs arról, hogy a teszt-eljárás során kiválogatott több tízezer főn mindegy szálig élő fertőzéssel tesztelték volna a vakcina (vagy placebo) hatásait. A teljes mintát olyan egyedek alkotják, akik 98,85%-a befecskendezett hatóanyag nélkül sem fertőződött meg.

Ezen egyedekkel kapcsolatban ugyan már hogy volna lehetséges tényként kijelenteni, hogy az oltás védte meg őket a szörnyű kórságtól, mikor a tudományos eredmény épp ennek ellenkezőjét mutatja: 98%-nak semmi szüksége nem volt sem valós, sem kamu oltásra, mert eleve nem szereztek fertőzést! Egy vizsgált objektum hatásáról a semmire mióta lehet számosítható adatokat kinyerni?

Egy szabvány tudományos kutatásból az eredmény szempontjából értékelhetetlen elemeket vagy el kell távolítani, vagy – mint jelen esetben – eredményességet rontó tényezőkként kéne szerepeltetni.

Amennyiben a valós eredményeket vesszük alapul, a tényleges, hitelt érdemlő védettségi statisztika – vagyis a kísérlet eredménye – a következőképp alakul:

A Pfizer vakcinája tehát 0,7, a Modernáé pedig 1,15%-os VÉDETTSÉGET biztosít. Szó sincs semmiféle 94, meg 95%-os hatásfokról, mint amit propagálnak. Aki nem fertőződik meg placebo mellett sem, az nyilvánvalóan nem a vakcinának köszönheti, hogy egészséges maradt.

Logikai ellentmondások gazdag tárházát produkálják a modern tudósok. Nyilvánvalóan tisztában is vannak mindezzel, különben nem laikusoznák vagy dilettánsoznák le azon polgárokat, akiknek Isten adta joga a kutatók által közölt eredmények ellenőrzése. Ez a tudomány lényege. Azért publikálják kutatásaikat, hogy mind más kutatók, mind a köznép érdeklődő szemléletű tagjai – nem kötelező érvénnyel persze – ellenőrizhessék, a keletkezett eredmények megfelelnek-e a valóság, illetve a tudományosság kritériumainak.

A tudomány szolgálja a társadalmat, nem pedig fordítva, ahogy a szcientifista diktátorok elképzelik. Ha senki nem ellenőrizheti tevékenységüket, ugyan miért ne hazudozhatnának össze-vissza azt, amit csak megrendelőik óhajtanak, minden következmény nélkül? Hiszen nyugodtan hivatkozhatnak körkörösen saját magukra, illetve egymásra, kívülről pedig lehetetlen volna leleplezni szélhámosságaikat. Minden diktátor ilyen szisztémáról álmodik. Nem véletlen, hogy már intézkednek is a karanténról meg a kötelező maszk-használatról, mely beszüntetésének feltétele a cukorkaosztó hatalom részéről az oltás vállalása.

A tudományos eredmények tudósok általi ferdítése azonban nem az egyetlen tényező. További tántorító információk is nehezítik a COVID-vakcinák szükségének elfogadását.

A Forbes egyik szeptemberi cikke felfedi, hogy a vakcina-kísérletek eleve úgy kerülnek megrendezésre, hogy garantáltan sikerrel végződjenek. Mindemellett az oltások nem védenek a fertőzéstől, sem attól, hogy másoknak azt továbbadjuk. Az oltások egyetlen, gyakorlati szempontból értékelhető haszna, hogy a szerzett betegség lefolyásának súlyosságát tompítják – közvetlen életveszélybe kerülteknek elég a kórházi kezelés, akik kórházba kerülnének, otthon is kibekkelhetik a kórságot, aki otthon lábadozna, akár tünetmentesen folytathatja dolgát.

Amennyiben a koronavírus-oltás ha nem is feltétlen káros, de mindenképp felesleges a lakosság 90+%-a részére, akkor miért erőlteti azt oly vehemensen a hatalom, illetve a felette álló különféle nemzetközi autoritások, mint a CDC vagy a WHO? Tán csak nem azért, hogy egyéb alantas céljaik véghezvitelére szerezzenek ürügyet, mindezt az egyre inkább hitelüket vesztő, lelküket az ördögnek eladó tudósok asszisztálása mellett?

Kellemetlen kérdések ezek, elhangzásukra pedig halandzsanyelven előadott hebegés-habogás a válasz a „tisztelendő” szakemberek részéről.

A Forbes-cikk egyik bekezdésében szó szerint a következő hangzik el:

Ezen kísérletek bizonyosan nem szavatolják, hogy a vakcinák védenének a COVID-19 komolyabb következményeitől. A Johnson & Johnson az egyetlen, melyhez szükséges volt legalább 5 súlyos COVID eset felvétele a 75 közbülső analízisen áteső résztvevőből.

És még mindig nem értünk a várható komplikációk végére. Mivel a vakcina-kísérletek alanyait nyilvánvalóan elsősorban életerős, a szabvány társadalmi korfánál fiatalabb egyedek alkotják, lehetetlen az előzetes kutatások során megállapítani, nem-e okoznak az idő elteltével mégis nem várt mellékhatásokat. Akár súlyosabbakat is, mint maga a betegség. Kiváltképp érvényes mindez az új technológiát alkalmazó mRNA vakcinákra.