FIGYELEM: Ez a cikk 2021. május 7-én keletkezett, ám csak később került beszerkesztésre. A benne foglaltatott egyes információk elavultak lehetnek.
Kiállt valami húgyagyú tojásfej, hogy bejelentse: a fiatalok nem bulizhatnak, amennyiben nem veszik fel a fenevad bélyegét védőoltást. Alábbi üzenetem a nyári szünetre készülő, illetve ballagó fiataloknak szól.
Ti, mint a spirituális létből korotokból adódóan semmit nem értő kamaszok egy óriási próbatétel előtt álltok. Ne ijedjetek meg a kihívástól: minden idők legnemesebb feladata vár rátok. A jelenkori földi hatalom, akik benneteket és szüleiteket egyaránt a pusztulásig sanyargatták, idejének vége. Mint minden halál előtt, úgy most is egy furcsa történéssorozat közepébe csöppentünk bele, ami nem más, mint a rendszer végső halálhörgése, utolsó agóniája. Amikor végre kipurcan ez az álnok rendszer, mely folyamat néhány éven belül beteljesül, egy teljesen új világra ébredünk, ahol nincs többé elnyomás és terror.
Számotokra az iskolarendszer arra hivatott, hogy fokozatosan egyre jobban és jobban elhülyítsen benneteket. Persze mindezt fondorlatos módszerrel: nem az információk eltitkolását végezték, mert akkor még a végén nekiállnátok önerőből kutakodni az igazság után. Épp ellenkezőleg: elképesztő mértékű megjegyezhetetlen és felesleges ismeretanyagot erőszakoltak a fejetekbe, amit érettségi után 2 héttel mindegy szálig elfelejtetek, viszont a nyomorító tanrendnek és tanárterrornak köszönhetően egy életre meggyűlölitek a tanulást és fejlődést. Arról nem is beszélve, hogy időtök sem marad a saját érdeklődéseteknek megfelelő témájú tudás felvételére.
A legtöbbetek fejlődésének ezért az iskolaévek után vége. Akinek nem elég a pokoli „leckéből”, az próbálkozhat a felsőoktatással, aminek lényegét előre elspoilerezem nektek: akiben még maradt néminemű érdeklődő szellem, abból annak az írmagját is kiirtják.
Pont ez a hatalom célja veletek, hogy olyan szolgákká váljatok felnőtt korotokra, akik az őket körülvevő világból semmit nem értenek, ócska mítoszok és hazugságok rendszerébe zárják magukat, viszont legalább bárminemű gondolkodás meg józan ész nélkül követik az államhatalom vagy épp a vernyákoló főnök utasításait. Mindehhez még privilegizáltnak is érezhetitek magatokat, hiszen a különféle oktatási intézmények távozásotok előtt egy szép díszes budipapírt nyomnak a kezetekbe, „érettségi” vagy „diploma” márkanévvel. Dróton rángatható bábok lesztek, akiket, ha a hatalom úgy kívánja, egyetlen gombnyomással lehet akár éhen dögleszteni, hiszen önállóan bárminemű létezésre képtelenek vagytok. Különféle népsanyargató törvényekkel, ellehetetlenítő büntetésekkel, teljesíthetetlen és fullasztó adórendszerrel is rásegítenek a nyomorotok fokozására.
Aki közületek időközben felismerné, mennyire át lett verve, meg lett alázva, tönkre lett téve a züllesztő, hülyítő oktatással, a pártállami, illetve főnöki terrorral, az értelmetlen, ám legalább minden időtöket elraboló bizonyítvány-szerzéssel, azt máris láncolják vissza a kutyaólhoz diákhitellel, lakáshitellel, babahitellel, meg uzsorás konstrukciók százaival, melyek nélkül a mai fiatal felnőttet nem is hagyják létezni. Vagy pusztulásig eladósodik, és akkor a rendszer megbecsült tagjává válik, folyamatos létbizonytalanságban és napi szintű fenyegetettségben (vigyázz, mit csinálsz, mert végrehajtunk!), vagy lehet belőle hajléktalan, bűnöző, számkivetett rendszerellenség, akik sanyarú sorsára mutogathat a terrorhatalom a többi rabszolga moráljának feljavításához. Menekülhet még külföldre, hogy egy kicsivel nagyobb tányér bableves mellett élvezhesse a totális hontalanság depresszív állapotát.
Szemlátomást nincs menekvés ebből a diktatórikus rendszerből. Egész mostanáig nem is volt.
Mint derült égből villámcsapás, jött a koronavírus-járvány. Senki nem láthatta előre. Ugyan pusztán néhány száz asztrológus meg spirituális guru jelezte előre a 2020-as nagy kataklizmát, a Rockefeller alapítvány forgatókönyve pedig közel tíz évvel korábban készen volt, de hát mit nekünk valóság. Ti úgysem érthettek semmit, hiszen kicsik vagytok. Majd amikor annyi idősek lesztek, mint szüleitek, addigra végetek van, mivel egész életetekben ezekre a baromságokra hallgattok, hogy mit tudhattok, meg mit nem a hatalom szerint.
A koronavírus, melyet néhány évvel később vetettek volna be az emberiség ellen, „egész véletlen” kiszabadult egy laborból, félkészen. Ennek köszönhetően nagy volt a fejetlenség a hatalmi körökben, hiszen bár az új generációs vakcinák mRNS technológiája bár jó 6 éve készen volt, azért egy évet kénytelenek voltak eltökölni a koronavírusra való áthangolásukkal.
Nyilván most egy nagyon primitív és leegyszerűsített változatát adom át részetekre az igazságnak, mert a teljes valóság feltérképezése akár egy komplett könyvet kívánna, hogy mindent értsetek. Most szeretném átterelni a figyelmeteket az oltásra.
Ha minden igaz, legtöbben kaptatok különféle oltásokat gyerekkorotokban. Orvosaitok arra hivatkoznak, hogy mindenféle szörnyű és halálos kórságok megelőzésében segítenek benneteket a belétek döfött vakcinák, melyek nélkül mind kihalnátok, mint a dinoszauruszok. Talán van ebben igazság, talán nincs. A valódi kérdés nem ez, hanem hogy miben különbözik a koronavírus-vakcina a részetekre korábban nyújtott „védő” oltásoktól?
Nem, nem az, hogy sebtében összedobták. Az nem feltétlenül tragédia. A várható mellékhatások, melyek mértéke a hivatalos (VAERS) adatok szerint az összes többi oltás negyvenszerese, már komolyabb gond. Ám az igazságnak még mindig csak a felszínét kapirgáljátok.
Mint tapasztalhatjátok, bár nem tették kötelezővé az oltást, mégis egy rendkívül kellemetlen pressziót kíván rátok helyezni a hatalom annak felvételéhez. Az sem számít nekik, hogy egyáltalán nem vagytok komoly veszélyben, az ártalmatlan hasmenéstől is több gyermek hal meg, mint a koronavírustól.
Természetesen a karhatalom mindezekkel tisztában van. Ezért nem is ily módon követelik meg tőletek az oltakozást. Ehelyett inkább szegény, szeretett nagymamáitok halálának rémképét vetítik nektek előre, aki nem osztogathat nektek többé téli fagyit, amennyiben nem mentitek meg szegényt az önfeláldozó oltakozással.
Itt következik az a rész, amelyre talán nem álltok még készen, és nehéz lesz befogadnotok, amiket elmondok.
Valójában a betegségeket nem kívülről támadó vírusok okozzák. Az orvosok, tudósok recés budipapírjaikat kezükben lobogtatva hazudnak nektek, amikor azt mondják, minden sarkon ott áll egy külső ellenség, akit el kell pusztítani.
Emlékezzetek vissza, mit tanultatok töriből. Talán még nem rohadt szét az agyatok a rengeteg baromságtól, amit igyekeztek bepréselni a fejetekbe. Mi a közös az összes háborúban, ami a világtörténelem során lezajlott? Hát nem épp az, kiváltképp a második világháború esetén, hogy volt egy külső, láthatatlan, ámbátor megnevezhető ellenség (akkoriban épp a zsidók), akik kiirtását követően megvalósul a Földön a várva-várt kánaán, legalábbis a diktátorok ígérvénye szerint?
Bizonyára, hacsak fél füllel is, de hallottátok mondjuk biosz órán Louis Pasteur nevét. Ő az a szélhámos figura, akire hivatkozva terjedt el az ún. kórokozó elmélet. Ő találta fel az első védőoltást (veszettség ellen), illetve a tej pasztörizálását, ami az élő (tehát emberi szervezet számára hasznos) flóra kiirtását célozza a tejből.
Antoine Béchamp nevét viszont soha nem ismertétek. Ő teljesen mást állított a betegségekről, mint Pasteur: szerinte bár a természetben is mindenhol jelen vannak a baktériumok, vírusok, azok az emberben önmagukban véve soha nem okoznak betegséget, hanem békében és harmóniában élnek együtt! Ahhoz, hogy a betegség kialakuljon, először ki kell alakulnia magának a kórságnak, majd csak azt követően szaporodnak el a baktériumok, illetve vírusok a szervezetben, melyeket a doktorok a betegség kiváltó okának tartanak.
Hogy lett hát tudományos tény Pasteur elmélete, és hogyan lett Béchamp a történelem szemétdombjára vetve? Nagyon egyszerűen: az akkoriban (századfordulón) épp kialakulóban lévő gyógyszer -és oltásipar meglátta a lehetőséget a külső veszedelem elleni harc romantikájában, és önkényesen, diktatórikusan kijelentették, hogy Pasteur teóriáját fogadják el igazságnak! Ha Béchamp-nek volna igaza, akkor nem volna lehetséges kívülről kapkodott gyógyszerekkel, meg befecskendezett oltásokkal rendet tenni a szervezetben.
Mivel mindkét elmélet csak emberi kitaláció, nem lehetséges tudományosan igazolni egyiket sem. Egy szűk kör, egy zárt elit mégis eldöntötte önkényesen, hogy kire legyen kötelező hallgatni. Aki kételkedni merészelne, az büntetésben részesül.
Akkor hát mitől lesz beteg a nagymama? Tudjátok, attól, ami nektek még előttetek áll. Néhány évtizeden belül (amennyiben mégse változna semmi) tele lesztek csalódással, mind szerelmivel, mind munkahelyivel, mind magánéletivel. Megtapasztalhatjátok, hogy sógor, koma, haver, rokon nélkül még diplomával sem viszitek majd semmire, legfeljebb eldugoznak titeket valami sötét sarokba a takarítószerek mögé gépet pötyögtetni. A fizetésetek soha nem éri majd el azt a szintet, amennyivel a diákhiteletek, CSOK-otok, babahiteletek törlesztője, albérletetek, kajátok árai évről évre nőnek. Egyre többször kap el benneteket a spontán sírás a munkahelyen, egyre többször csavarodik otthon lefelé a vodkás üveg kupakja és az üveg tartalmát egyre fogyatkozó számú barátotokkal oszthatjátok meg.
Ahogy öregedtek, kezdtek egyre jobban rádöbbenni arra, mennyire átvert, tönkre tett, kifosztott benneteket ez az ótvar, szarházi, gyilkos rendszer. Akik egész addigi életetek során ama mantrát pakolták nap mint nap a fejetekbe óvodás korotoktól, hogy ők jobban tudják nálad, mi neked a jó. Ők csak jót akarnak neked. Ezért aztán olyan szakmát, életutat, lakóhelyet, hitelkonstrukciót „választottál”, melyekre rábeszélt titeket a hatalom kígyónyelvével, büntetéseivel. Csak egy aláírás ide meg oda, és perceken belül ott a számlátokon a hitelösszeg, az első havi fizetés, az albérleti díj befizetésének visszaigazolása. Miután megtörtént részetekről az elvárt beleegyezés, törvényi úton lezárják a menekvési lehetőségeket, és a rendszer jól trenírozott szolgái lesztek örökkön-örökké. Akik azt tesznek mint a testetekkel, mind a lelketekkel, amit csak akarnak.
Eddigre már késő önerőből változtatni. Keresnétek a felelőst, de a volt tanáraitok, a szüleitek, a gyerekkorotokban egyre förtelmesebb oktatási reformokat átvivő politikusok már mind alulról szagolják az ibolyát. Keresnétek a megoldást, de mindhiába. Menekülnétek a rendszerből, de a CSOK meg a diákhitel törlesztőjéből még 8 év hátra van, és a gyerekek sem röppentek még ki a fészekből.
Már túl késő. Elszaladtak az évek, és immár ezért emésztitek magatokat: miért nem volt bátorságom elküldeni a köcsög főnököt az anyjába, amikor szemétkedni merészelt velem? Miért a három marék száraztésztáért az egész népe anyját is eladó politikusgárdára szavaztam? Miért nem emeltem fel legalább egyszer a szavam az újabb és újabb lakossággyötrő terrortörvények bevezetésekor? Miért menekült külföldre a gyerekem, miért nem termeli meg a nyugdíjamat a sok világgá üldözött fiatal?
Ennyi teherrel, amennyiben korábban legalább részben nem történt meg, nem fogtok tudni már elbírni öreg korotokra. Kénytelenek lesztek az őszinte szembesülés, bűnbánat, kegyelemkérés helyett más módszerekhez folyamodni. Elkezditek majd kapkodni marékszám a gyógyszarokat, melyekről azt se tudjátok, mire valók, elhervadt baráti és családi kapcsolataitokat pótolja majd a tévé (esetleg a Facebook) a riogató híreivel, és – egyéb „racionális” megoldás híján – ha a nagyfőnök kiadja az ukázt, hogy mindenkinek mennie kell oltatni, mert csak, akkor máris foglaljátok az időpontot a rendelőbe – de persze csak miután garatba került a reggeli feles meg a három marék szívgyógyszer.
Nos, a felszínes jóságuk ellenére ezért nem bírják a strapát nagyszüleitek. Tele vannak félelmekkel, mulasztásokkal, bánattal, sérelmekkel, tragédiákkal, melyeket bár lehet nem mutatnak ki családtagjaik felé (hiszen úgysem számíthatnak megértésre), mégis egyre inkább érzik a közelgő kaszás suhintásait. Egyre kisebb az esély az őszinte szembesülésre a társadalom által rá erőszakolt élethazugságokkal, a saját bűnökkel és mulasztásokkal. Ahogy fogy az idő, úgy gyarapodnak a megromlott lelki működésből adódó betegségek, melyek mind a szembesülés égető szükségére hívnák fel a mulasztó öreg figyelmét. Mert bár az élete kárba veszett a bűnöző hatalom és a kizsákmányoló rabszolgatartók kiszolgálásának oltárán, a lelke még megmenthető volna.
Azzal meg ugye minek törődni, amikor a lélek szava egész élete során arra kívánta rávezetni a szorongással, elégedetlenséggel, félelemérzettel, hogy nagyon rossz irányba haladsz koma, változtatnod kéne? Ötven éven keresztül kaptad az egyértelmű jelzéseket, mindhiába. Neked fontosabb volt a három marék száraztészta, az évi 20 „szabadnap” az életen át tartó szabadsággal szemben. Hogy ne kelljen egyedül bűneid tengerében fuldokolnod, követeled másokra is a kötelező sorkatonaságot, hogy ugyanolyan gyilkos, züllesztő oktatáson kelljen az elkövetkező húsz generációnak is keresztül mennie, mint neked, és persze aki nem dolgozik rabszolgatelepen, hanem inkább szeretne valamilyen alkotó-teremtő tevékenységet gyakorolni, az ne is egyék, vagy legalábbis bukjon el törekvéseiben.
Bizony, amennyiben mégiscsak Béchamp üzenetét vesszük követendő példának Pasteur ellenében, kirajzolódik az egyértelmű tendencia: minden betegség az elromlott lelki működés eredménye. Azokat maga a beteggé váló személy gerjeszti félelemmel, szorongással, rejtett gyűlölködéssel. Kiváltképp a krónikus bajokat. Kerülhet akármilyen kórság az ember testébe kívülről, az soha nem fog betegséget okozni, csak amennyiben maga a szervezet vevő rá, úgymond elő van készítve a megfelelő táptalaj.
Mint az amúgy tökéletesen ártalmatlan parlagfűnél: annyira udvarias, hogy kizárólag ott telepszik és nő meg, ahol semmilyen más növényzet nem fordul elő, például felszántott, kigyomlált földek szélén. A világ legszerényebb élőlényétől kell az egész világnak agyonrettegnie magát, és világháborút vívnia a semmi közepén megtelepedő parlagfűvel szemben.
Ugyanígy, ahonnan száműzetésre került az igazság, ott a hazugság (betegség) talál a maga részére komfortos és meleg hajlékot.
Amennyiben mindezt mégiscsak képesek vagytok megérteni, felmerülhet bennetek a kérdés: na de akkor mit lehet tenni? Hogy nem leszek beteg életem során, hogy nem kapja el tőlem a nagymama a koronavírust? Miért terjed ennyire vehemens módon a kórság, és miért épp most?
Tán azért, mert a táptalaj épp mostanra érett be hozzá. Az elmúlt évtizedek során, de kiváltképp a 2008-as válság óta a rablókapitalizmus őrjöngése oly mértéket vett, amely kicsinálta az emberiség immunrendszerét, mentális egészségét, valamint teljesítőképességét egyaránt. Több a hitel, mint a pénz. A bankok – hazudozásaikkal ellentétben – a semmiből, a levegőből állítják elő a pénzt hitelekkel, s ezért a semmiért cserébe egyre több és több teljesítményt, rabigáskodást vártak el szüleitek generációjától.
Eljött az a pillanat, amikor minden cérna elszakadt. A förtelmes rabszolgaságot az emberiség nem viseli tovább, a rendszer a végső összeomlás szélére sodródott. Mindennek előidézéséért a kapitalizmus mindent meg is tett: egyre hulladékabb élelmiszereket helyeztek a polcokra egyre drágábban. Egyre több züllesztő, zombiasító gyógyszart írtak fel a dokik szüleiteknek. Egyre csak drágultak az albérletek és a lakások, elsősorban a hitelkihelyezéseknek köszönhetően. Ahogy „fejlődött az egészségügy”, úgy lett egyre több beteg, elmebajos, depressziós, haldokló, már a 20-as / 30-as éveire kiégetté váló jobbágy.
Amíg ti fesztiváloztatok, a hátsó ajtón lopakodott be házatokba a halál.
A reform lehetetlen, mivel a rendszer lélegeztetőgépen tartásához szükséges lépéseket már a 2008-as válságot követően ellőtték. A cél az volt, hogy a bedőlt hitelek százmilliói ne vigyék magukkal csődbe a bankokat, ami jogos következmény lett volna. Vállalják szépen a felelősséget a tetteikért! A szüleitekre devizahitelt erőszakoló uzsorás bankok mind a földdel egyenlővé váltak volna, ahogy azt a szabad piac törvényei szerint kell. Szüleitek pedig megtarthatták volna házaikat, nem lettek volna veletek, csecsemőkkel és kisiskolásokkal együtt az utcára hajigálva, hiszen nem maradt volna, aki végrehajtja a tartozást.
Hogy a milliárdosok hatalomvesztését megakadályozhassák, az államok az őket eltartó, átvert szüleitek zsebéből húzták ki a népirtó bankok csődbe menetelét megakadályozó támogatásokat. Ennek révén aztán szemétbe dobhatták szüleitek évek, évtizedek fáradságos munkája során létrehozott egzisztenciáját, mely az őket megelőző generációknak még kisebb gazdasági teljesítmény mellett is alanyi jogon járt.
Ti e folyamatból nem érzékelhettetek semmit, mert szüleitek vagy igyekeztek mentesíteni titeket a rendszer következményeitől (és bedugni titeket a rendszert kiszolgálni hivatott intézményekbe), vagy pedig teljesen következetlen, őrjöngő-óbégató mód ültették a terrort a fületekbe:
Annyi mindent megtettem érted, te szerencsétlen, hülye gyerek, és ez a hála, hogy ilyen jegyeket hozol haza?
Mindeme viselkedés a tinédzser kori öngyilkosságok mértékét is a sokszorosára tornászta fel a két évtizeddel korábbi állapotokhoz képest.
A rendszer haszonélvezőinek számító emberek pofájából ömlött a bűzlő hányás. Folyamatosan aranykorról harsogták baromságaikat. Az általuk megvezetett, kirabolt, kifosztott, terrorizált, öngyilkosságba kergetett zsellér szüleitek rabigáskodása révén a hatalmi, pénzügyi, jogászi, végrehajtói, rendfenntartói, valamint oligarcha pozícióban lébecoló csókosok valóban busás jólétet halmoztak fel a maguk részére – mások vérének és verejtékének árán. Még a fiatalok vérét is szemrebbenés nélkül szipkázták el.
Aki akár csak finom jeleit igyekezett félve mutatni annak, hogy a társadalom a végkimerültség állapotában agonizál, arra förtelmesen mocskos, undok, röfögő pofával verte rá a hatalom a végrehajtást, az anyagi ellehetetlenítést, a bírságot, a pöffeszkedő terrort. Újabb és újabb törvényeket hoztak az EBRD paktumtól kezdve a rabszolgatörvényen át egészen a COVID-rendeletekig bezárólag a lakosság vágási disznó létbe kényszerítésére.
Eme előzmények után nem hogy várható, de egyenesen elkerülhetetlen volt valamiféle katasztrófa bekövetkezte. A fejetek fölött terroristáskodó hatalmasok elbujdostak bunkereikbe és magánlakjaikba, a pofájukból véres hányást okádó burzsujokra pedig fosos pelenka került.
Igazából itt kapcsolódtok be ti a képbe. Ami ezidáig jobbára szüleitek problémája volt, annak keresztjét most ti viszitek tovább. De ne féljetek, mert eme teher, ha jól döntötök, sokkal könnyebb lesz és rövidebb ideig is kell majd elhordozni, mint elődeiteknek.
