A megvilágosodott emberek pontosan tudják, hogy a terror, erőszak, elnyomás forrása mindig és minden körülmények között a hatalom, nem pedig az általa bűnözőként kikiáltott elnyomottak, akik legfeljebb kétségbeesésből, a zabolázatlan terrorból és gyötrésből eredő mentális képesség-leépülés révén várnak erőszakos gyújtogatókká-fosztogatókká egy-egy elszabadult tüntetés alkalmával. Persze akadnak olykor a tüntetők soraiban beépített provokatőrök, akiket a hatalom bíz meg azzal, hogy szítsák az erőszakot. A bujtogatásnak a csordába verődött embertömeg sajnos elég gyakran felül.
A pártállami terror új korszakát hozta el a koronavírus-járvány. Mint minden korban, most is egy külső, láthatatlan, ámbár megnevezhető ellenséggel (zs**ók, ko*******us) szemben zajlik a szent háború. Ennek megnyeréséhez minden polgárnak kötelessége lehajtott fővel, pelenkával a pofáján kullogni a minden sarokból leselkedő veszély elhárítása érdekében. Igazán kreatív háború, melyet kódorgó zombik vívnak az életvidám emberiség ellen.
Hogy mindeme követelménynek érvényt szerezzenek, a karhatalom oly bűnöző elemek ellen veti be magát, mint a tengerparton maszk nélkül magányosan sétáló emberek, a karantén-szabályokat áthágó erdei csavargók, illetve a kijárási tilalmat nem tisztelő magányos hegyi meditálók.
Amikor a bírság már nem hat kellőképp a létezés ellen, jöhet az ütleg. A tágas közparkokban táncbűnözők szétverésére vetnek be gumibotot és vízágyút, lovasrohamot vezényelnek a kutyát sétáltató polgárokra, maszkot erőszakolnak a kétéves kisgyerekre, legyen az akár iskolában, akár repülőn.
Mint ismeretes a történelemből, a zabolázatlan terror célja néhány extrém kivételtől eltekintve soha nem a fékeveszett gyilkolászás, ahogy hazudják azt a redvás életükért rettegő vírus-fanatikusok. A terror célja egy oly mértékű és lehetőleg hosszú ideig tartó gyötrés, mely a lefárasztás eszközei révén a hatalom követelményeinek megfelelő irányba tereli az emberek viselkedését. Hullahegyeken nem tud a burzsoázia élősködni, reszkető rabszolgákon azonban már igen.
Ezért a mostani népnyúzás sokkal borzalmasabb módja az emberiség kivégzésének, mint voltak a nagy világháborúk. Kinn a frontvonalon nem volt idő az élet nagy dolgairól elmélkedni, a rettegés karrierjének pedig egy néhány perc, legfeljebb néhány nap múltán biztos halált hozó golyóbis vetett véget.
Ahogy azt először a kommunista agymosás, majd az MKUltra kísérleti technikái nyomán kisilabizálta a hatalom, a véres, értelmetlen és olykor kontrollálhatatlan mértékben elszabaduló háborúskodás helyett egy olyan megtört szolgahad létrehozása a fő cél, amely nem áll ellen, hanem a parancsokat visszakérdezés nélkül teljesíti, a szabadidejében pedig önfeledten zombulván a vegetatív idegrendszere fenntartásán felül semmivel nem törődik. Mindennek érvényesítésére már ott áll a megfelelő tárgy a nappaliban vagy valamelyik szobában, és úgy hívják, hogy tévé.
A népgyötrés folyamatának megágyazott az utóbbi években Magyarországon és a világ számos más országában átszervezett adóhivatal, végrehajtói kar, illetve mindezek teljhatalmának biztosításához szükséges bér -és adósrabszolgaság intézményének folytatólagos istápolása. A cél, hogy az ember összes létező agysejtjét a hatalom által erőszakolt megoldhatatlan problémáktól, illetve a teljesíthetetlenség nyomán keletkező retorzióktól való rettegés foglalja el, mindennemű esélyt elpusztítván az ébredésre és a hatásos ellenállásra a zabolázatlan döglesztéssel szemben.
E folyamat betetőzése a koronavírus, melynek révén a megmaradt, szabadon kódorgó barikat is beerőszakolnák a rabszolgaság karámjába, illetve a várt eredményekhez igazítanák a gazdasági rendszert. Az állattartás egyéb eszközeit, mint a kolomp, az ütleg, a szájkosár, a póráz és az eboltási kiskönyv már a járvány alatt ráoktrojálják a népességre.
A bűzlő, döglődő zombik regnuma ellenére folyamatosan ébredeznek azok, akik ezidáig képesek voltak ellenállni a kísértésnek, hogy az oltás révén megbélyegzett háziállat váljon belőlük. Ők egyre felfokozottabb lelkesedéssel, de azért meglehetősen elnyomott pozícióból szerveznek tüntetéseket világszerte, a bolygó szinte minden nagyobb és kisebb városában.
Lássunk ezek közül néhányat, miután a propagandamédia rendre elfelejt róluk beszámolni.
Angliában mókás cicaharc alakult ki a karhatalmi csinovnyikok és a szabad, egészséges polgárok között. A legviccesebb jelenet, amikor az egyik fánkzabálóról az okkultista jelkép maszkot is lerántják. A gyáva szarháziak, akik csak tankkal, gépágyúval meg traffipaxszal a kézben nagymenők, végül menekülőre fogják a dolgot a tízezres tömeggel szemben:
Berlinben szintén történt néhány erőszakos összecsapás a bűnőrökkel. Ugyanakkor itt már gyújtogattak, illetve kirakatokat is vertek a tüntetők az utcán, ami a nyilván nemes cél mellett semmiképp nem elfogadható módja a tiltakozásnak.
Párizst is elérte a szabadság édes fuvallata. Márpedig, amikor a franciák felkelnek, azonnal cserélheti alsógatyáját a hatalom.
Athénben maszkkal az arcukon, de azért határozottan és békésen tüntettek elsősorban fiatalok és középkorúak a nyomorgató terror ellen. Azért biztos ami biztos, kaptak néhány könnygázbombát az arcukba.
Azért nem mindenhol áll nyerésre a szabadság. Brüsszelben például táncoló fiatalokat vertek szét a banditák lovakkal és vízágyúkkal.
Mindezek pusztán kósza példák. További kisebb-nagyobb demonstrációk százai zajlottak az elmúlt napokban-hetekben, melyekből az Alcyon Plejádok csatorna stábja összeválogatott egy csokorral:
