Az ember néha belefut érdekességekbe az interneten. Részemről most például a Rockefeller Foundation 2010-ben kelt dokumentuma okozott megrökönyödést, melyben lehetséges világkatasztrófák forgatókönyvei, illetve azok megoldásának tervezetei szerepelnek. A négyféle taglalt alapszituáció közül rögtön a legelső egy világméretű, influenza-szerű, ám annál súlyosabb lefutású és elterjedtebb járvány kirobbanása.
Az esetleírás szerint 2012-ben egy világméretű járvány tör ki, mely vadlibákról terjed az emberre, és alig néhány hónap leforgása alatt az emberiség mintegy 20%-át megfertőzi. A vírus elsősorban fiatal férfiak halálát okozza (az első 7 hónapban mintegy 8 milliót).
Eddig a figyelemelterelés irreleváns részletekkel, ám a következő bekezdések alaposan alátesznek a konteó-szkeptikus felhangoknak. Kivonatolva, alaposan lerövidítve a fordítás:
A globális turizmus földbe állt. A legnagyobb vesztes az USA, ahol a repülőutaktól való eltanácsolás kivételével a gazdaság korlátok nélkül robogott tovább, semmiféle korlátozás alá nem helyezték a lakosságot.
Kínában ezzel szemben drákói szigorral, szigorú karanténnal csakhamar véget vetettek a járvány terjedésének. A kötelező maszkviselés és lázmérés a boltok bejáratánál időben kiszűrte a kórságot beszerző egyedeket, gazdaságuk pedig csakhamar talpra állt.
A kínai példát egy csomó ország követte, elsősorban a fejlett államokban. Egy rakás korlátozó megszorítást hoztak a járvány visszaszorítására. Miután a pandémia nagyrészt lecsengett, a rendkívüli helyzetben belengetett autoriter rendelkezéseiket nem számolták fel az államok, ehelyett elkezdték felhasználni azokat vezetőik hatalmának bebetonozására.
A fejlődő országok az autoriterré váló nyugati államokkal szemben változatosabb utat jártak be. Egyes diktatúrákban a vasszigor vált az egyetlen józan intézkedéssé, a demokratikusabb nemzetek azonban elkezdtek kicsúszni a káoszba fulladó fejlett hatalmak kontrollja alól, és korábban sosem látott innovációs programokat kezdtek beindítani. A nyugati országok folyamatosan zuhantak bele a szegénységbe, miután az állami elnyomás elfojtotta a szabad vállalkozást, és ezzel az innovációt. Nyersanyagok és kész termékek pedig a különféle korlátozások, embargók révén nem érkeztek elegendő mennyiségben az országokba.
Néhány év elteltével a korábban lenézett országok prosperáltak, a karhatalommal szemben apátiába süllyedt népek viszont tűrték tovább a sanyargatást… egész addig, míg a járvány kirobbanása után nagyjából 12 évvel fellázadtak diktátoraik ellen, és rengeteg véráldozat árán eltávolították a basáskodó Döbrögiket a fejük fölül.
A papír szerint a gazdagok alapítványainak filantropikus törekvései nagymértékű akadályoztatást szenvednek, miután az államok egy része az erőforrások elosztásába való beleszólást követeli, másik részük pedig erős szkepticizmussal viseltetvén a különféle civil szervezetek és alapítványok iránt egyenesen betiltja a filantrópiát.
A technológiai fejlődésre összességében vegyes hatással volt a járvány. Több szektor, mint az élelmiszeripar, egészségügy és biztonságtechnika robbanásszerű változásokon esett át. Az internet korábbi viszonylagos egysége viszont megbomlott, miután több állam a kínai nagy tűzfalhoz hasonlatos intranetet vezetett be.
Vajon a koronavírus tényleg derült égből érkezett villámcsapás az emberiségre, vagy esetleg néminemű rásegítés révén érkezett meg köreinkbe? A filózgatást a kedves olvasóra bízom.
