A koronavírus-járvány kitörését követő intézkedések sorában a népek az emberiség megmentőjeként hurrázzák a kötelező másfél méteres távolságtartást. Bár szimpla józan ésszel felvértezve is enyhe szkepszissel szemlélhetjük az efféle lifehack-ek „hatásosságát”, tudományos górcső alá helyezve a rendelkezést fény derül annak felesleges és értelmetlen mivoltára.
Mint tudjuk, a cseppfertőzéssel terjedő vírusok köhögés, illetve tüsszentés révén utazgatnak más emberek szervezetéhez, hiszen ők maguk nem rendelkeznek mozgásra alkalmas szervekkel. A nyálcseppekkel terjedő vírus útja így csakhamar a betonjárdán, vagy járólapon éri el végállomását, kivéve, ha megfelelő közelségben (esetleg testnedvek által érintett tárgyakat fogdosva) egy egészséges gazdaszervezet már alig várja a kedves vendégek érkeztét.
Amennyiben tüsszentés vagy köhintés során távozó vírusok képtelenek másfél méternél távolabb szállni, úgy a kötelező távolságtartásnak köszönhetően az emberiség biztonságban van. Milyen kár, hogy mindezen feltételezés pusztán fikció.
Az Amerikai Fizikai Intézet által publikált egyik kutatásban lemodellezték a nyálcseppek útját egészen a végállomásukig. A Talib Dbouk és Dimitris Drikakis tudóspáros szerint a másfél méteres terjedési távolság elmélete még zárt térben, teljes szélcsend esetén sem állja meg a helyét. Ehhez képest egy alig 4 km/órás szél a nyálcseppeket egészen 5 méteres távolságig hordhatja földet érésükig. 15 km/órás légmozgás esetén, mely még mindig csupán lágy tavaszi szellőnek számít, a cseppek nem pusztán a tüsszentés vagy köhögés vonalában, hanem a szélrózsa minden irányában szállhatnak. A tüsszentő embertől 8 méterre még mindig 96 centiméterrel a föld felett lebegnek – elegendő magasságban ahhoz, hogy egy kisgyerek az arcába kapja a fertőzést.
Ahhoz, hogy teljes bizonysággal ki lehessen zárni a fertőzésveszélyt, szabadtéren is mintegy 10 méter távolságot kellene tartani az embereknek, mely távolság egy adott személy körül minden létező irányban értendő (ne feledjük, hogy a szél hátrafelé is hordhatja a cseppeket).
A hivatalos követelményekben szereplő másfél méteres távolságon belül kizárólag a legnehezebb nyálcseppek zuhannak a földre. Az apróbb szemek permetszerűen szóródnak szét a levegőben, rendkívül kis súlyuk révén pedig nem húzza le őket azonnal a gravitáció, a légmozgás könnyedén kapja fel őket és hurcolja sok-sok méteres távolságra is.
További, terjedést befolyásoló tényezőknek számítanak a levegő páratartalma és hőmérséklete, valamint a légnyomás is. Eme változókat szintén figyelembe vették a tudósok modelljeik megalkotásakor.
Néhány hónappal ezelőtt a CDC szervezet figyelmeztette a világ államait, hogy a „social distancing” követelménye teljesen értelmetlen és elhibázott rendelkezés. Ők mérőeszközökkel is megvizsgálhatták a levegő összetételét Wuhanban, és arra a következtetésre jutottak, hogy zárt térben sem lehetetlen a vírusnak 4 méter távolságot megtenni a levegőben.
