Igazából eddig sem volt semmi komoly akadálya, hogy bárki látogatást tegyen a csernobili zónába és felfedje az ott megbúvó halálos anomáliákat, emissziókat, vagy akár a népmesei legendákba illő kívánsággépet. Azért meglehetősen komoly adminisztrációs akadályokba ütközött a folyamat véghezvitele.
Többek között a Csernobil című sorozat keltette hype nyomán gondolhatta úgy az ukrán kormányzat, hogy némi aprópénz lecsuroghat nekik, amennyiben a kíváncsi turisták saját meztelen szemeikkel is megszemlélhetnék a pórul járt reaktor maradványait és a lezárt zóna rejtett titkait.
A látogatásra persze szigorú szabályok vonatkoznak. Sugárvédő öltözetbe bújva és doziméterrel a kézben kell belépni az ikonikus vezérlőterembe, ahol a halálos robbanást előidéző láncreakció beindult.
Maga a reaktor a vezérlőteremtől elszeparálva található, a turisták számára sajnos továbbra is megközelíthetetlen marad. Egy hatalmas dombokba rendeződött törmeléktenger helyezkedik itt el, melynek bejárása halálos veszélyeket rejteget a felkészületlen látogató részére. A reaktor belsejében elterülő romhalmazról egyébként több videó is fellelhető YouTube-on. Az ott dolgozó személyzet néhány tagja már a robbanást követő hónapokban körbemustrálta az egész termet. Szemtanúk szerint azóta is sugároznak az örömtől, hogy egy ilyesféle nem mindennapi kalandban részt vehettek.
Az új, turistabarát zónát sem lehet csak úgy, korlátok nélkül bebarangolni. Kizárólag kijelölt útvonalon és képzett idegenvezetővel lehet megtekinteni az atomkatasztrófa által létrehozott nevezetességeket, mint az atomerőmű és környéke, Pripjaty lassacskán eldzsungelesedő szellemvárosa, a mai napig halálos sugárzású spotokkal teli vörös erdő, a sugárfertőzött járműveket elszállásoló roncstemető, vagy a robbanás első áldozatait ellátó, fertőzött munkaruhákat elraktározó csernobili kórház alagsora.
Bár a zónát számos misztikus legenda lengi körbe, a környék turisztikai szempontból ezidáig meglehetősen kiaknázatlan maradt. Pusztán néhány gyűjtögető szándékú kalandor, illetve vizsgálódást végző tudóspalánta merészkedett a környékre. Előbbiek a zóna bejáratát védő fegyveres őrség zord szívét néhány pakk cigaretta vagy pár üveg vodka beszolgáltatásával enyhíthették a sorompó felnyitásának irányába.
Néhány éve még az atomerőmű dolgozói is panaszkodtak, hogy semmit nem profitálnak abból a turizmusból, melynek a Csernobil köré kerített hype miatt fel kellett volna futnia. Igazából a kutya sem látogat el hozzájuk. Pontosan a hamis legendák kényszerítik az utazókat arra, hogy távol tartsák magukat a környéktől. Halálos veszélyek sokaságát sejtik, pedig némi elővigyázatossággal és a vonatkozó szabályok betartásával a zóna területének bejárása gyakorlatilag veszélytelen.
A körülményekhez képest a vendégek komfortjára is ügyelnek a helyiek. Csernobil városában, mely körülbelül 10 km-re fekszik az erőműtől, szálláshoz is folyamodhatunk, közvetlenül az erőmű mellett pedig étterem üzemel. Nagy bánatunkra nem merték bevállalni, hogy a csernobili tározóból vagy a Pripyat folyóban fogott mutáns halakból készüljenek a fogások, így az ételek alapanyagai mind a zónán kívülről érkeznek.
Számos tiltott terület továbbra is tabunak számít, mint pl. az orosz fakopáncs néven elhíresült Duga Radar. Ha valakit meglátnak a 150 méter magas hodályon mászni, az ukrán hadsereg letartóztatást foganatosít a turistával szemben kémkedésért. Ennek ellenére akadnak persze ígéretes próbálkozók.
