„Az állam csak ne pofázzon bele a magáncégek ügyeibe! Sőt, lehetőleg ne is létezzen!” – Szól a libertáriusok intelme a milliárdos vállalkozókat mindenféle erkölcsi-etikai szabályokkal éhen halasztani kívánó államista beavatkozók felé. Szerencsére akadnak még a világon épelméjű kapitalista államok, melyek – ha önnön felszámolásukat nem is ejtik meg, de – legalább nem pofáznak bele annyira vehemensen a szegény, kiszolgáltatott burzsoázia intézkedéseibe. Például, hogy azok miért pakolnak házisertéseket a törésteszten átesni készülő autók ülésére, amikor a disznók anatómiája és szervrendszere alkalmatlan annak felmérésére, hogy egy ember biztonsággal törheti-e össze járművét egy balesetben, vagy pedig röpködnek a belek és végtagok a szélvédőn keresztül.
Hatalmas szerencsénkre a libertárius paradicsomnak számító Kínában nem feküdnek alá a mindenféle szabályozást követelő, állatkínzásokat elítélő terroristák követeléseinek. Persze a környéken nem ők az egyetlen példamutató anarcho-kapitalista közösség. A szomszédos Koreai Népi Demokratikus Köztársaságban (mely legalább annyira demokratikus, mint amennyire a nemzetiszocializmus szocialista) például a totális szabadságot éljenző lakosság nyakló nélkül tömheti magába a marihuánát és a kristály meth-et.
A lekötözött disznók látványától a magát libertárius közgazdasági blognak álcázó, ténylegesen forradalmi marxista Zero Hedge blog szerkesztői és látogatói szemforgató módon kiakadtak a piac láthatatlan keze által kalauzolt cégek gyakorlatán. Erőszakos véleménydiktatúrájuk érvényesítése céljából megkísérlik kátyúkkal aláásni a kínai libertárius Paradicsom sikeres vállalkozóinak diadalútját.
Viselkedésük révén egy követ fújnak a PETA terrorszervezettel, akik mindenféle beállítási trükkökkel készített kémfotóikkal kívánják semmissé tenni ama tényt, hogy kapitalista édenkertünkben még a háziállatok is kiemelkedő luxus közepette utazhatják be szeretett bolygónkat, miközben biztonságuk is garantálva marad az egyéni érdekérvényesítésük által az össztársadalom jólétét garantáló profitorientált vállalkozóink részéről.
Nem rejthetjük véka alá ama tényt, hogy még tökéletes rendszerünkben is alkalomadtán akad egy Hógolyó, aki szabotázsakcióival megkísérli romba dönteni szabad piacunk vitathatatlan érdemeit. Pedig, ha az efféle szocialista bomlasztók értenének máshoz is a pusztításon kívül, számukra is lecsoroghatna bőven a piramis csúcsán güriző elnyomott szupergazdagok verejtékes munkával előállított javaiból. Hiszen libertárius paradicsomunkban minden állat egyenlő. Legfeljebb egyes állatok egyenlőbbek a többinél.
