A Facebook és annak igazgatósága digitális gengszterek.
Így összegzi 18 hónapon át tartó vizsgálódásának eredményét az angol parlament által életre hívott bizottság.
Az első igazán barátságtalan viharfelhők 2016 végén kezdtek tornyosulni a Facebook feje fölött, miután kiderült, hogy jól fizetett dezinformációs kampányok és álhírek terjesztése révén – melyeket elsősorban orosz hackerek dolgoztak ki – válhatott Donald Trump az USA miniszterelnökévé. Azért is fura fejlemény mindez, merthogy maga a Facebook a szilícium-völgyi techno-libertárius mozgalom édes gyermekeként pont a választáson alulmaradt Hillary Clinton-féle politikai nézőpontot forszírozza inkább.
A választást követő botrányok nyomán mind az USA-ban, mint Európai Unió-szerte kiterjedt vizsgálatokat kezdeményeztek a Facebook-kal szemben. Az ezt követő évben borult csak ki igazán a bili a Cambridge Analytica botrány következtében.
Mindezek folyományaként tavaly év végén 250 oldalnyi – szigorúan bizalmas – belső levelezési dokumentumot foglalt le a brit kormány a Facebook korábbi partnerének számító Six4Three-től, melyeket nyilvánosságra is hoztak.
A Six4Three által létrehozott Pikinis egy rövid életű app volt, mellyel ismerőseink ismerősei között kereshettünk bikinis képekre. A nem éppen gáláns műveletnek maga Zuckerberg vetett véget, amikor 2014-ben elzárta ezen app hozzáférését az ismerősök ismerőseihez. Ez egyben a cég tönkremeneteléhez és a Facebook-kal való hosszas pereskedéshez is vezetett.
Mivel korábban kiemelt partnerként rengeteg bizalmas dokumentumot sikerült összeherdálniuk a Facebook belső működéséről, egy nem mindennapi (ráadásul törvényességi szempontból aggályos) akció keretében ezen papírokra gyorsan lecsapott az angol kormány, mielőtt sikerült volna mindegy szálig Kaliforniába szállítani őket, és elrejteni a kíváncsi szemek elől.
Eme dokumentumokból kiderült egy-két érdekesség.
Például hogy nem merő figyelmetlenségből, hanem szándékosan engedélyezték a Cambridge Analytica-hoz hasonló cégeknek a korlátlan hozzáférést a felhasználók ismerőseinek adataihoz. Ráadásul maguk választották ki, mely appoknak engednek hozzáférést ezen adatokhoz, és melyeknek nem. A kedvezményezett cégek, ill. appok rövid listája a teljesség igénye nélkül: Badoo, Hot or Not, Bumble, Netflix, Royal Bank of Canada, Uber, Lyft.
Eme VIP belső körbe nem lehetett csak úgy bekerülni például annak okán, hogy egy cégnek vagy szolgáltatóknak a mindennapi hatékony működéshez szükségük van hasonszőrű adatokra. Feltétel volt a minimum 250.000 dollár összegű éves költés Facebook reklámokra.
Ahogy egyes cégek a kedvezményezettek listájára kerültek, úgy feketelista is létezett a Facebook számára nem kedves vállalatoknak. A konkurens Twitter által életre hívott Vine alkalmazás elzárását például személyesen Zuckerberg rendelte meg. Így a Vine app használói nem tagelhették be saját Facebook-os barátaikat a nekik szánt videókon. A Six4Three csődje is ugyanezen módon következett be, miután a Facebook gyakorlatilag egyik napról a másikra kiszárította bevételi forrásaikat.
A 2014-es API-változtatásokkal a Facebook reciprocitást vezetett be a felhasználói adatok kezelésében. Ez azt jelenti, ahogy egy app vagy weboldal lekéri a felhasználó adatait Facebook-ról, ugyanígy a webes szolgáltató is nyújt át adatokat a Facebook részére, pl. statisztikai kutatások céljára.
Végül, de nem utolsósorban az Android-os Facebook app olyan információkat is beszerzett felhasználóitól, ami a rendszer adatvédelmi előírásai értelmében gyakorlatilag lehetetlen volna. Ezeket felhasználták például arra, hogy a többi piaci szereplőt jócskán megelőzve előre tudják, mely cégeket (pl. Whatsapp, Instagram) érdemes megvenni akár a piaci árnál jóval magasabban, mivel népszerűségük épp elkezdett csillagászati magaslatokba lövellni.
A fenti információtenger rendezését és átnyálazását követően egy 108 oldalas dokumentum látott napvilágot. Ebben megállapítják, hogy a Facebook léte alapjaiban veszélyezteti a demokrácia létét. A hosszú évtizedek óta életben lévő brit választási törvény alkalmatlanná vált a jövő kihívásainak kezelésére, mert a Facebook-nak köszönhetően idegen országok ügynökei már fizikai jelenlét nélkül is beleszólhatnak a demokratikus választásokba.
A bizottság tagjai közt konszenzus bontakozott ki ama viszonylatban, hogy az alapvetően libertárius „filozófiák” alapján működő tech-cégek önszabályozó működésébe vetett hit az évszázad legnagyobb átverése. Sőt mit több, a szabadságjogok bősz hangoztatása mellett maguk vezetik be a „megfigyelő kapitalizmus” 1984-re hajazó disztopikus rendszerét.
További egyetértés vonatkozott arra, hogy Zuckerberg személye alapvetően alkalmatlan egy ekkora fajsúlyú gigacég felelős irányítására. Kiemelték, hogy háromszori hivatalos kérésre sem voltak képesek meghallgatást, vagy legalább érdemi információt kicsikarni Zuckerberg-től, aki saját maga helyett kezdő alkalmazottakat küldött a bizottság elé elbeszélgetésre.
Még az efféle libertárius köntösben tündöklő szélhámosoktól is hallatlannak bizonyult ama hozzáállás, mennyire nem törődnek az egyéni szabadságjogokkal, és mennyire felülértékelik saját profitérdekeiket a százmilliók személyes adatainak, valamint a demokrácia és az egyetemes szabadságjogok védelme ellenében.
Így aztán az angol választási törvény módosításának ötlete csakhamar a parlament elé kerül, Zuckerberg homokozóját pedig a legszigorúbb felügyeletnek vetnék alá. A parlamenti bizottság szerint véget kell vetni ama szokásjognak, hogy egy közösségi média vezetése annak okán háríthasson el magáról bárminemű felelősséget, hogy csupán egy platformot biztosítanak látogatóiknak, és eme platformon létrehozott, terjesztett és tárolt adatokkal szemben nincsenek törvényi kötelezettségeik.
