Amikor már azt hittük, a „kit üssön el az önvezető autó?” kérdéskörrel az automata járművek minden szóba jöhető problematikáját letudtuk, a UC Santa Cruz habókos kutatói egy gondolatkísérlet keretein belül vetették fel azok további hátrányát.
A teória szerint – miután az önvezető autók a lehető legnagyobb energiahatékonyságra törekszenek használóik furikázása közben – e járművek az utasok kiszállását követően nem fognak parkolóhelyet keresni, inkább csigatempóban cikáznak a városközpontban.
A legnagyobb gondot az okozza majd, amikor nem egy tulajdonoshoz tartozó, hanem mondjuk bérelt jármű tesz ki utasokat a célhelyükön, és éppen nem akad egyéb teendője, mint ezen embereket megvárni. Ez esetben az autók jobban járnak, ha a várakozás idejük alatt kevesebb, mint 3 km/óra tempóban a helyszín környékén lebzselnek. Eközben járókeretes nyugdíjasokat megszégyenítő mozgásukkal a teljes forgalmat akadályoztatják. Így ugyanis az elektromos autók olcsó üzemanyagának köszönhetően kedvezőbb áron jönnek ki, mintha ugyanezen időt egy fizetős parkolóban várakozva töltenék.
A tudósok ügyeltek arra, hogy a költségek szempontjából figyelembe vegyék az autók használódásának (értékcsökkenésének) mértékét is. Ám ilyen alacsony kihasználtságnál még a gumik, vagy a féktárcsa kopása sem zajlik olyan tempóban, ahogy az a csillogó szemű szervizesek kívánsága szerint menne.
Ha a parkolási díjak nem változnak radikálisan, nem csökkennek kb. 150 Ft / óra alá, akkor ezen autóknak egyszerűen nem éri meg leparkolni. Ennyibe kerül ugyanis óránként, ha a városban kóvályogva vánszorognak, amíg az utasok nem végeznek dolgukkal.
Eme művelet szabályozása rendkívül nehéz. Nem egyszerű például törvények révén regulázni a szándékot. Ki lehetne kötni például, hogy 10 percnél tovább egyetlen autó sem mozoghat sofőr nélkül. De mi a helyzet akkor, ha ténylegesen nem akad a környéken szabad parkoló? Ki fogja ezen autók viselkedését ellenőrizni?
Hogy némi értelmes megoldási javaslattal is éljenek, a tudósok szerint érdemes volna egyfajta átalánydíjas parkolást bevezetni. Ilyen módozatra több példa is akad a nagyvilágban. Londonban pl. 11,5 font zónadíjat fizetnek a motorosok, hogy belépjenek a városközpontba, valamint Svédország, és Szingapúr is alkalmaz hasonló modellt.
Érdemes volna a világ kormányainak előre felkészülniük az önvezető autók fogadására. Az emberek általában nem szívesen fizetnek olyanért, melyet korábban ingyen kaptak. Ám mivel jelenleg magánszemély még nem vásárolhat önvezető autót, bevezetésüket megelőzheti egy alapos felkészülés, és az új közlekedési eszközökre vonatkozó szabályozási rendszer bevezetése. Maguk a járművek ráadásul felruházhatók egyfajta tracker rendszerrel, melynek alapján pontosan bemérhető, melyik jármű mennyi időt tölt egy adott helyen. Ennek alapján fillérre pontosan kiszámolható parkolási díjakat is lehet róni az autók használóira.
Üdv a mindent látó Nagy Testvér birodalmában.
