Adós vagyok egy nagyon fontos témával. Az elmúlt adásokban már finoman utalgattam az ún. érdeklődési jelekre, melyek a nők burkolt jelzései annak demonstrálására, hogy az adott férfit a puszta társalgáson felül másféle szituációban is el tudja képzelni maga mellé. Ezekkel a jelzésekkel természetesen nincs más dolgunk, mint felismerni és a megfelelő eleganciával kezelni őket.
Az érdeklődési jelek nem tartoznak a szokványos red pill tananyag keretei közé, sokkal inkább a PUA szótár részét képezik, mégis érdemes foglalkozni velük, mivel továbbszőve az alap fogalmat egy red pill irányba megvizsgálhatjuk, társadalmi szinten milyen hatással vannak ránk a környezetünk visszajelzései.
Az IOI (Indicator Of Interest), vagyis érdeklődési jel az ismerkedési fázisában tett, hagyományos módon nem érzékelhető jelzések sorozata a férfi felé, amely jelzi, hogy az adott nőnél bizony hatalmas esélye van a célszalag átszakítására. A legtöbb férfi csak nagyon ritkán találkozik konstans IOI-okkal az ismerkedés során (ahhoz már ténylegesen alfahímnek kell lenni), ám aki nagyon szerencsés, és a kiszemelt lány valami oknál fogva megveszik érte, neki határozottan segíteni fog a lány az ő megszerzésében. Az ilyen csajok abszolút főnyeremények egy vérbeli PUA számára. Néhány jellemző IOI, melyeket zöld jelzésként kezelhetünk:
– Haj birizgálása, ajkak nyalogatása, szemkontaktus felvétele
– Nevet a vicceiden, még a legbénábbakon is
– Elkerüli a kínos csendet, hallgatásod esetén saját maga dob fel témát
– Zajos környezetben odahajol hozzád beszélgetés alatt
– Megkérdezi a nevedet, és ő kér tőled elérhetőséget
– Fizikai kontaktust kezdeményez (akár egy finom érintés is ide számít)
– Megkérdezi, van-e barátnőd
Az IOI ellentéte az IOD (indicator of disinterest), amely azt jelzi a férfi számára, hogy az illető nőnél nincs esélye. Ez a jel általában bizonyos mértékű ignorancia formájában materializálódik: interakció során rendszeresen elkalandozik a figyelme más irányokba, unottan válaszol a kérdésekre. Ha a férfi nem fogja a jeleket, erőteljes nyomulás esetén a nyilvános megszégyenítésig fajulhat a dolog (üvöltözik, esetleg fizikailag inzultálja a szerencsétlen próbálkozót). További népszerű jelek: szemkontaktus mellőzése, barátságtalan testbeszéd, fancsali arckifejezés felvétele. Vigyázat, sok IOD-nek tűnő jel valójában shit test (a „Van barátom!” szöveg egy jellemző példa erre).
Filozófiától függ, hogy milyen kezelési módszert javasolnak a guruk eme probléma áthidalására. A kék pirulások és a feministák egyértelműen azt mondják, hogy a NEM az NEM, és ne tessék feszíteni a húrt, mert csúnya szexuális zaklatási ügy lehet a dolog vége. A PUA-k szerint a nő soha nem kommunikál egyenesen. Épp ezért az érdeklődési jelek hiánya bíztató jel arra nézve, hogy tessék tovább próbálkozni. Red pill körökben az a nézet terjedt el, hogy a visszautasító jelek nem jelentik egyértelműen, hogy a nő az adott férfival soha semmilyen körülmények között nem akarna szexuális vagy szerelmi kapcsolatot létesíteni. Csupán az adott megközelítési módra mond nemet, de másfajta kommunikációval, határozottabb fellépéssel, esetleg egy másik helyszínen és társaságban már sikerülhet a visszautasítást érdeklődésbe átfordítani.
Amennyiben sikerül eljutnunk egy nővel történő kommunikációban odáig, hogy konkrét javaslatokat tegyünk fel az időnk közös töltésére (a randira, közös programokra gondolok), sokak számára heveny fejvakargatásra adhat okot, hogy a nő nem mindig képes egyértelműen igent vagy nemet mondani (bizonyos vélekedések szerint amelyik nő igent mond, az nem is nő). Ezt a válságot nem egyszerű feloldani, sőt mi több, szcénától függően különböző megállapítások születtek arra vonatkozóan, a női „nem” vagy „talán” vajon mit is jelenthet. A következő táblázat tartalmazza minden különösebb kommentár nélkül a három legalapvetőbb értelmezést.
| Amit a nő mond | Nem | Talán | Igen |
| Red pill értelmezés | Talán | Igen | Nem létezik |
| PUA értelmezés | Igen | Nem | Nem |
| Feminista értelmezés | Nem | Nem | Talán |
Érdekes feltételezéseket találhatunk, ha a fenti visszacsatolási jeleket kivesszük az ismerkedés kontextusából, és nem férfi-nő, hanem össztársadalmi szempontból vizsgáljuk a jelenséget. Gondoljunk csak bele, ha a nőket megfigyelő elmével, objektív lencsén keresztül kezdjük vizsgálni, feladva a tisztán vonzalmi faktoron alapuló elemzést, mit láthatunk.
Remélhetőleg mindenki számára ismerős az a kijelentés, hogy nagy átlagban minél magasabban helyezkedik el egy nő a tízes skálán (kinézet alapján), annál kiszámíthatatlanabb a jelleme, és annál kevésbé értékeli a felé eresztett szép szavakat. Ez egész egyszerűen a kívánatos nőket ért gigantikus mennyiségű, érdem nélkül osztogatott pozitív visszacsatolás eredménye.
Eme kijelentés egyenes következménye, hogy mind a nők, mind a férfiak esetében teljesen más eredményt érhetünk el hasonló típusú visszajelzések alkalmazásával. A férfiak jóval ritkábban kapnak a külsejükre vonatkozó bókokat, ezért azok számukra felértékelődnek, pláne ha a pozitív megjegyzést eleresztő lány még tetszik is neki. A következő táblázat a várható eredményeket mutatja meg a jellemfejlődés szempontjából, különböző visszajelzések hatására.
| Környezeti reakció | Pozitív | Nincs | Negatív |
| Férfi | 0 | – | + |
| Nő | – | + | 0 |
Pozitívnak vehetünk egy visszajelzést, ha a környezetünkből valaki megdicsér bennünket, ami vonatkozhat akár a külsőnkre, viselkedésünkre, akár egy teljesített feladatra, elért státuszra. A negatív visszajelzést vagy kritikát a környezetünk számára kedvezőtlen megítélésű cselekvés, rosszul teljesített feladat, vagy pusztán unszimpátia alapján kaphatunk. Jogos lenne az elvárás, hogy a pozitív visszajelzések az egyén jellemfejlődésének szempontjából kedvező, míg a negatívak kedvezőtlen hatással legyenek.
A tényleges eredmény azonban nem ezt az elvárásunkat erősíti. Mivel említettem, hogy a nők elsősorban a külsejük vagy viselkedésük alapján kapnak dicséretet a környezetüktől, és nem a teljesített feladataik után, ezért számukra a pozitív visszajelzés csak az ego tornáztatása szempontjából releváns. Mondhatni negatív hatással bír, hiszen azért a bókért nem kellett megküzdenie, jobbára genetikai adottság vagy neveltetés következtében vált olyanná, amilyen. Az is jellemző, hogy a nő egy nagyon kis súlyú teljesítményért kap elképesztő mennyiségű dicséretet (már amennyiben kinézetre vonzó), amely teljesítményt egy férfi esetében szóra sem méltatnánk.
Mivel a nő szépsége egy idővel múló tulajdonság, ezért az egót felfújó pozitív visszacsatolások korral előrehaladóan történő elmaradása súlyos mentális zavarokat, szélsőséges esetben depressziót, társadalomhibáztatást és feminizmust idézhet elő, hiszen a teljesítmény nélkül osztogatott pozitív visszacsatolás tényleges értéke nulla. Ez a felismerés önkéntelenül is magához vonzza a nők haragját, miután a férfiak figyelme már nem magától értetődő, alanyi jogon járó dolog.
Azt is tudjuk, hogy a nők görcsösen igyekeznek a figyelem középpontjában lenni, ezért a visszajelzés hiánya (azaz amikor a társadalom levegőnek nézi) számukra komoly frusztrációt okoz, és mindenképp igyekeznek a fókuszba visszakerülni. Azaz a visszajelzések hiánya az ő szempontjukból pozitív folyamatokkal, fejlődéssel jár. Általában a magukat mellőzöttnek érző, alacsony önbizalommal rendelkező nők ügyelnek leginkább az étrendjükre, tartják formában az alakjukat és igyekeznek a kinézetükön felül más pozitív vonást is mutatni magukból.
A negatív visszajelzéseket a nők nem képesek helyénvalóan kezelni (ugyanakkor bizonyos esetekben igényük van rá, gyakran erről szólnak a shit testek), és súlyosan sértik az egójukat. Éppen ezért mindennemű kritikát igyekeznek a racionalizáló hörcsög segítségével elsöpörni. A racionalizáló hörcsög egy olyan szerkezet a női agyban, amely nem hagyja, hogy mások kognitív disszonanciákat ültessenek el benne, épp ezért egy racionálisnak tűnő magyarázattal igyekeznek elütni, hogy miért is nem helyénvaló a hozzájuk intézett negatív megjegyzés. A racionalizáló hörcsögnek köszönhetően minden nőket ért negatív kritika azonnal törlésre kerül, tehát egyéni fejlődés szempontjából sem pozitív, sem negatív hatással nem bír.
A férfiaknál a visszajelzések mintha homlokegyenest ellenkező hatással bírnának. A pozitív kritika, dicséret nyilván nagyon jót tesz a férfi ego-nak. Ugyanakkor mivel a társadalom a férfiak számára a dicséretet érdem, státusz vagy egyéb teljesítmény alapján osztja, ezért nem az ego felfújására szolgálnak. A dicséret mindig jól esik egy férfinak, amennyiben kiérdemli. Viszont ebből kifolyólag a pozitív visszajelzés nem jár egyértelmű változásokkal (se pozitívval, se negatívval), hiszen csak tette a dolgát a legjobb képességei szerint.
A negatív visszajelzések, a súlyos bírálatok jelentősen sértik a férfi egót, ugyanakkor minden egyes észrevétel, amennyiben jogos, és kellően szofisztikált köntösbe van csomagolva (a bullying nem számít ide), javítja a férfi jellemét, hiszen a beérkezett kritikák a saját képességei és teljesítménye növelésére buzdítják. Egy férfi, amennyiben személyes érdekei ezt diktálják, sose törődik bele a kudarcba, így hát az igazságos kritika építő erővel bír.
Érdekes módon a férfi számára a legmegsemmisítőbb hatást a visszajelzések hiánya jelenti, azaz amikor sem pozitív, sem negatív reakciót nem kap környezetétől (férfitársai kerülik, a nők számára láthatatlan). Ez sem véletlen, hiszen a magas státuszú férfira a társadalom felnéz: a nők velük akarnak lenni, a többi férfi hozzájuk hasonlóvá akar válni. A viszonylagos társadalmi kitaszítottság tehát egyértelműen jelzi az illető férfi számára annak alacsony hatalmi pozícióját.
Mivel a férfiak jobbára nem kapnak pozitív visszajelzést érdemtelenül, nem pumpálhatják az egójukat a társasági dinamikákon keresztül. Ez azt jelenti, hogy csupán egyféle módszer létezik a reflektorfénybe való kerülésbe, ez pedig a hatalmi pozíció növelése. Mivel ezt az alap státuszt eszközhiányos állapotban gyakorlatilag lehetetlen felépíteni, egyértelműen meghatározhatók azok a feltételek, melyek segítségével valaki figyelmet nyerhet magának.
Egy frusztrált, félénk, a társadalom által ignorált férfi ehhez a hatalomhoz a szükséges minimum kezdőtőkét sem tudja összekaparni, ezért kénytelen beletörődni sorsába. Bizonyos idő után, amennyiben a szükséges változásokat a közvetlen környezet nem indukálja, ez a folyamat a küzdeni akarás, a jellemfejlődés halálához vezet.
