Drága jó nebulóink ismét elfoglalták a börtön suli kényelmes padjait, hogy egy újabb tanéven keresztül agymosva okosodva a hatalom társadalom szolgálatához szükséges elengedhetetlen indoktrinációval tudással gyarapodjanak. Eme jeles alkalomnak pedig mi más jelenthetné a valódi betetőződését, mint hogy a matek házi helyett egy valódi, mindennapi életben is hasznos ismeretanyagot átadva lelkes tanítványainknak folytassuk red pill ismeretterjesztő sorozatunkat.
Akik még csak most csatlakoznak be az események folyamába, azoknak mars gyorsan bepótolni az elmaradt tudást, hiszen az elkövetkező részekben ismertetett anyagok jórészt a korábbiakban megismert általános ismeretekre és fogalmakra fognak építeni. Továbbra is fontosnak tartom megjegyezni, hogy a „bevezetés a piros pirulába” az általános társadalmi (de legfőképp a férfi-nő) viszonyok elméleti magyarázatát tartalmazza. Gyakorlati példákkal és alkalmazási lehetőségekkel bőségesen ellátják a kedves olvasókat egyéb cikkeink.
Milliárdnyi világkép abszolút igazság nélkül
Jelen alkalommal egy fontos, de semmiképp sem nehezen emészthető fogalom kerül terítékre.
Első körben a keret egy megfoghatatlan valaminek tűnhet. Hiszen a piros pirula apró dózisokban szedve elsősorban annak megismeréséről szól, melyek azok a tulajdonságkötegek és cselekvéssorozatok, melyeket a nők, szélesebb körben a társadalom nagy része vonzónak tart. Ezáltal sikeresen kommunikálhatunk a társadalom többi tagjával mindennapi életünk során, mely egyben megágyazója is egy boldog és teljes életnek. A keretek alkalmazása viszont nem a külvilág felé projektált inger, mely jelzi aktuális pozíciónkat a társadalmi ranglétrán a külvilág felé, hanem egy belső megfontolás. A keretek alkalmazása az önuralomra, dominanciára, valamint másik félhez történő alkalmazkodásra való képességünket demonstrálja.
A keretek létezésének alapja, hogy minden ember a saját maga által összerakott valóságban él, mely születésétől kezdve egészen haláláig épül. Nyilvánvalóan gyerekkorban a szülők által belénk plántált világkép lesz az általunk elfogadott. A későbbiekben az iskolatársak, barátok, szerelmek, munkatársak és minden olyan ember, akivel valaha interakcióba kerülünk, hozzátesz ehhez.
Ennek a felépített valóságnak az a tulajdonsága, hogy minden ember a maga egyedi módján látja a világot. Másképp fogalmazva nem létezik olyan ember a világon, aki a saját belső valóságát a tapasztalati úton történő tanulása helyett egy abszolút objektív lencsén keresztül képes felépíteni. Ebből adódóan következik, hogy objektív valóság sem létezik. Minden ember számára más világnézet jelenti az objektív valóságot, melyet aztán a filozófusok csoportosítanak mindenféle izmusokba.
Végy egy vásznat
A keret egy tisztán szellemi fogalom, ezért megértéséhez a képzeletünket kell segítségül hívnunk.
Képzelj el egy festményt, mely szép, csillogó aranykerettel van körbekerítve. Maga a festmény személyiséged hiteles lenyomata: hogy hogyan gondolkodsz a világról, mik a legfontosabb értékek az életben a személyes nézőpontodból tekintve. Mik az elvárásaid a társadalom többi tagjával szemben, akikkel mindennapi kommunikációid során interakcióba kerülsz. Tehát ez a festmény maga a teljes identitásod: a személyiséged, a genetikád, a neveltetésed és az ideológiáid teljes lenyomata.
Ehhez a festményhez aztán időnként odalépnek mások (jellegzetes szerepkörök: hittérítő, érzelmi manipulátor, főnök, feleség, marketinges), és megpróbálnak belerondítani. Azaz egy identitásdarabkát letördelnek belőled, hogy azt a saját identitásukból festett részlettel pótolják.
A dominanciaharc, amennyiben nem a fizikai, hanem a szellemi erőviszonyok szempontjából vizsgáljuk, azt jelenti, hogy a saját festményed kis részleteibe milyen szinten engedsz mások részéről belerondítani. Nyilván a tisztán domináns (rögzült) személyiséggel rendelkező emberek nem engednek semmiféle hozzáférést a festményükhöz. Ezek ellentétei a kereteiket teljesen feladó embertársak, akik mindenben engednek a másik fél akaratának. Egy párkapcsolatban a papucsférj sztereotípiája kiváló példája a behódoló, és ezáltal kereteit elhagyó férfinak.
Az erős keret és az ego viszonya
Gondolom, mindenki számára egyértelmű a következtetés, hogy a saját kereteit széttörni hagyó férfi nem vonzó a nők szemében, és a társadalom is palimadárhoz méltó módon kezeli. A saját identitását védeni nem tudó férfira ragasztható legrelevánsabb jelző talán a „gyenge jellem”. Az ilyenek ideális áldozatai az apasági csalásnak, piramisjátéknak, átverős nyereményjátéknak, függőségnek és számtalan más káros folyamatnak.
Ugyanakkor az is egyértelműen megállapítható, hogy a mindennapi életben a keretek időnkénti levetkőzése nélkülözhetetlen. Ritkán van olyan alkalom akár egy párkapcsolatban, akár egy többszemélyes interakcióban, amikor mindegyik fél akarata egyszerre érvényesülne anélkül, hogy valamelyik oldal fel ne adná kereteit. Ezért az alkalmazkodásorientált viselkedés felvétele elengedhetetlen.
Legmegfelelőbb módszer a kereteink ideiglenes levetkőzése, majd újbóli felvétele, amint egy adott partnerrel történő kontaktus véget ér. Ez a klasszikus beszélgetőpartneri, baráti vagy hierarchikus viszonyokat jelképezi. Megvan a magam világnézete, de elrejtem azt az adott ismerős elől, mert tudom, hogy neki esetleg más a véleménye, és a jó viszonyunk fenntartása fontosabb, mint ragaszkodni a magam világnézetéhez. Ehhez az attitűdhöz a saját egónk háttérbe szorítása szükségeltetik.
Nem véletlenül említettem az egót, mint tényezőt. Van a kereteknek egy olyan kellemetlen tulajdonsága, hogy az erős egóval felvértezett személyek sziklaszilárdan ragaszkodnak kereteikhez, azokat esetleges konfliktusok elsimítása ellenében sem hajlandók lejjebb engedni. Ez a keretekhez való ragaszkodás odáig vezetheti az egót, hogy egy lelkisérült állapotban a kereteit mintegy pajzsként állítja maga elé, és a saját személyes vásznán összegyűlt ideológiáival önkéntelenül is távol tartja a segítő kezet nyújtani kívánó felebarátot. Ez a védekező attitűd egyébként könnyen vezethet az illető személy teljes elmagányosodásához, hiszen a saját keretein felül mást nem képes befogadni.
Ez a megállapítás vezet azon következtetéshez is, hogy az erős keret fenntartása, vagy épp az alkalmazkodóképesség megléte nem utalnak egyértelműen az adott személy státuszára, tehát nem kizárólagosan alfahím tulajdonságok. A keret egyszerűen saját személyiségünk reprezentálásának módja, mellyel élhetünk jól és rosszul egyaránt.
Itt egy szemléltető példa a keretek mindenáron történő tartásának destruktív voltára. A domináns identitás ragadós, ezért az önsajnáltató, szerencsétlenségét a világba kürtölő, ám makacs személyiséggel (és így levetkőzhetetlen keretekkel) rendelkező ember rossz hangulatát esetlegesen a környezete is átveheti. Ezért van az, hogy a negatív hangulatú ember jóindulat és segítő szándék helyett ignoranciát és megvetést kap. Ez természetesen magát az egót nem zavarja, hiszen így önigazolást nyer az önsajnáltatás által. Szerinte tényleg az az igazság, hogy a világ és a benne lévő emberek kegyetlenek és romlottak. Eme kognitív folyamat egy ténylegesen önpusztító szokáshalmaz felvételébe torkallhat. Ezért állítom váltig azt, hogy a mentálisan gyenge talajon álló emberek professzionális segítséghez kell, hogy jussanak (és nem némítóbogyók képében), mert ebből az önsorsrontó attitűdből az ego dominanciája miatt önerőből kivetkőzni szinte lehetetlen.
Amikor a keret levetkőzhető
Tudnunk kell, mikor érdemes a magunkról alkotott képet egy kissé átfesteni, vagy legalábbis elé pakolni egy alkalmazkodás szempontjából nélkülözhetetlen másik képet. Nyilvánvaló, hogy egy szigorú hierarchiában működő rendszerben, mint a katonaság vagy a céges kultúra, az alkalmazkodóképesség egy magasabb rangú munkatárshoz mindenképp előnyösebb, mint a ragaszkodás a magunk vízióihoz. Sőt, a keretek időnkénti feladása elengedhetetlen a normális társadalmi működéshez, hiszen minden társadalmi relációban megjelenik a dominanciaharc vagy a hierarchikus szervezőerő valamely formája.
Párkapcsolatban a kereteit nyugodtan feladhatja a férfi, amennyiben vágyai adott pillanatban összhangban vannak a nő vágyaival (tehát párkapcsolati harmónia következik be). Lássunk egy nagyon gyors, egyszerű, közérthető példát:
Nő: “Szeretnék elmenni fagyizni, gyere te is!”
Férfi (különböző akarat, erős keret): “Nekem nincs kedvem, de te nyugodtan menj, kérd meg egy barátnődet, hogy tartson veled.”
Férfi (gyenge keret): “Rendben, menjünk, ha szeretnéd. Hova mennél?”
Férfi (egyező akarat, erős keret): “Pont én is akartam javasolni, induljunk, tudok is egy jó helyet.”
Minden egyéb párkapcsolati szituációban, melyben késztetéseink ellentétesek a nő vágyaival, fontos ragaszkodni kereteinkhez, és azokat úgy védeni, mintha az életünk múlna rajta. Hogy ez miért van így, arról következő alkalommal mesélek nektek, természetesen újabb fogalmat és szemléltető példákat citálva a képbe a felhőtlen öröm érdekében.
