Rendkívül nehéz az olyasféle kemény témákról, mint a pornó beszélni anélkül, hogy a téma felvetőjét ne érnék meglehetősen élces csúnyán nézések és háta mögötti kibeszélések. Pedig a homokba dugott fejek (no pun intended) látványától még egyetlen probléma sem rémült halálra és menekült világgá. Így hát a pornó velünk marad anélkül, hogy bármiféle megértéssel igyekeznénk objektív módon megvizsgálni, mi is okozza a manapság már akár függőség kategóriába is bepakolt pornófogyasztást a fiatal nemzedékeknél.
A pornó kritikusai rengetegféle kritikát megfogalmaznak, melyek többnyire saját relatív erkölcsi mércéjük számonkérése másokon (miközben ki tudja, saját maguk nem-e huncutkodnak otthon titokban, amikor senki sem látja). Szerintük:
– Arra biztatja a férfiakat, hogy használati tárgyként kezeljék a nőket az őket megillető emberi bánásmód helyett
– Leértékeli a férfi házastársát vagy barátnőjét, mert elkezdi őt hasonlítgatni a képernyőn látható macákhoz
– Érdeklődést kelt a férfiakban a nők számára kellemetlen, bizonyos esetekben egyenesen veszélyes perverziók iránt
– Visszahatásként alacsony libidót vagy merevedési zavart idézhet elő a hús-vér nőkhöz már nem vonzódó férfiban.
A bökkenő ezen megállapításokkal, hogy az anekdotikus érveléseken felül nem találkozhatunk felméréseken alapuló tudományos kutatásokkal, melyek eme állításokat alátámasztanák. Ha véletlenszerűen megkérdezünk néhány pornót fogyasztó férfit, hogy tetszik neki a barátnője egy-egy fantáziamaraton végignézése után, nyilvánvalóan mindegyikük kevésbé tartaná vonzónak őt, mint a gondosan válogatott műmacákat a képernyőn.
Amire viszont senki nem ismeri a világot megváltó választ, hogy vajon a pornó okozza a párkapcsolati problémákat, vagy a párkapcsolati problémák okozzák a visszavonulást a hálószoba magányába és a fantázia-örömök felé kacsingatást? Vajon a pornó az oka, hogy a fiatal férfiak jelentős hányada képtelen párkapcsolatot kialakítani, vagy netalántán bizonyos társadalmi-szociológiai folyamatok vezetnek ahhoz, hogy a párt kereső fiatalok többsége magányos maradjon, és eme magány szerencsétlen elfedésének céljából marad a pornó, mint szinte bárki számára elérhető pótcselekvés? Megannyi izgalmas, megválaszolásra váló kérdés.
A nagyokosok azt mondják, az igazi férfi a valódi szexet választja a virtuális helyett (mintha kölcsönösen kizárnák egymást). Aki valaha is nyíltan bevallja, hogy pornót néz, annak illendő volna minimum örökös szégyenben és megvetésben élnie. Mintha az eredményes csajozáshoz szükséges önbizalom hiányát még több szégyennel kellene fokozni a siker érdekében.
Na de mi a véleménye ezekről a hangadókról azoknak, akik ténylegesen is élnek időnként a pornó nyújtotta kétes vigasszal?
Egy ausztrál, valamint dán kutatókból álló csapat igyekezett megfejteni, vajon hogy viszonyulnak a férfiaknak ehhez a szégyentelen cselekedethez. A vizsgálathoz mintegy 300 önkéntest sikerült összegyűjteniük. Ez ugyan nem számít reprezentatív mintának, viszont a kutatáshoz használt teszt kitöltését vállaló hímek nem névtelenül nyilatkoztak. Ezzel igyekeztek a tudósok elkerülni az ilyen jellegű felmérések rákfenéjét, hogy sokan a névtelen kitöltés lehetőségével élve rendkívül túlzott, vagy kamu eredményeket küldenek be. A vizsgálati alanyok mintegy kétharmada 25 év alatti fiatal volt, a maradék a többi korosztályt fedte le egészen 73 éves korig.
A teszt két részből állt. Először is a pornófogyasztási szokásaikról kérdezték az önkénteseket, kissé viccesnek ható kérdésekkel:
– Látott-e már pornót életében?
– Nézett-e pornót bármikor az elmúlt 6 hónapban?
– Volt-e bármikor rendszeres fogyasztója a pornónak (legalább havonta egyszer minimum 6 hónapon keresztül)?
A második szekcióban 14 kérdésre bontva igyekeztek mérni az elégedettséget az élet 5 területén. Név szerint: szexuális élet, az élet úgy általában, a nőkhöz való viszony, a szexhez való hozzáállás és a szexualitással kapcsolatos ismeretek. Mind a 14 kérdésre egy 7 fokozatú skálán lehetett ikszelni, „a pornó jelentősen javított a szexuális életemen”-től egészen „a pornó megnehezítette az életemet ezen a területen”-ig.
Az eredmény senki számára nem lehet meglepetés, az álprűdeket leszámítva. Az alanyok 97%-a látott már életében pornót, 82%-uk pedig rendszeres fogyasztója is. A pornóval töltött idő hetente átlag 3-4 alkalmat tesz ki, és 15-30 percen át tart. A fiatalabb hányaduk átlagosan 13 évesen lát először felnőtt filmet, és 17 éves kortól válik rendszeres fogyasztóvá. További érdekesség, hogy a kitöltők összességében inkább pozitívnak ítélték meg a pornó hatását az életük mindegyik területén, bár egyéni szinten akadtak azért kisebb különbségek.
A pornó hatását negatívnak megítélők kisebbsége az alábbi 3 kategória valamelyikének felel meg:
– Akik nem rendszeres pornófogyasztók (azaz a maradék 18%), ők összességében inkább negatívan ítélték meg még annak a kevéske bűnös élvezetnek a hatását is az életükre.
– A vallásos egyének sokkal több káros hatást társítanak a pornónak, mint az átlag, a tesztek alapján mégsem fogyasztják azt kevésbé. Sőt, mivel hitükkel összeegyeztethetetlen cselekvést művelnek, szégyenérzetük miatt gyakori vendégei a pornófüggőség-terápiáknak.
– A fiatalabb alanyok, bár pubertáskortól hozzá vannak szokva a pornó fogyasztásához, összességében kevesebb pozitív hatást tulajdonítanak annak, mint idősebb társaik, akik java része szinte biztosan élt az előtt is szexuális életet, mielőtt a pornó széles körben elérhetővé vált volna.
Mivel az ilyen jellegű felmérésekhez nehéz alanyokat toborozni, ezért egészséges konklúzióra aligha juthatunk. Nem tudhatjuk például, hogy az évek-évtizedek múlásával nem-e okoz mégiscsak több komplikációt a pornó, mint az ebből a felmérésből kiderül. A tudósok párhuzamba állították a vizsgálatot az évtizedekkel korábban végbement kutatásokkal a dohányzás hatásairól, ahol a dohányzás számos káros hatását bizonyító klinikai eredmények napvilágra kerüléséig a cigaretta hatásait legtöbben szintén kellemesnek és pozitívnak ítélték meg.
