Mintegy évtizedes fogság után szabadulhatott angliai sötétzárkájából Julian Assange, a Wikileaks alapítója. A végletekig megtört nemzetközi hős végül vádalkuval került ki rabságából, ami azt jelenti, hogy megvallotta “bűnösségét” a földi hatalom előtt, amely tettéért cserébe rövidített börtönbüntetést ígértek neki – melyet voltaképpen már le is ült, hiszen a fogva tartás ideje is beleszámít a letöltendőbe.
Assange így elhagyhatta Nagy-Britannia területét, hogy visszatérhessen hazájába, Ausztráliába. A koncepciós tárgyalást a közigazgatásilag Amerikai Egyesült Államokhoz tartozó Észak-Mariana szigeteki Saipan városában fogják lefolytatni ellene. A bohózat lezárta után Julian Assange elvileg szabad emberként kezdhet új életet, de persze egyelőre kérdéses, nem-e ejti át őt a hatalom, és csalja kelepcébe ezzel az egyeztetett tárgyalással.
Egyáltalán nem túlzok, ha azt mondom, Julian Assange mindannyiunk elismerését megérdemli, hiszen a modern kori próféták egyikét tisztelhetjük benne. A hatalom kényes titkait érintő leleplezéseivel milliók szemeit nyitotta fel a Wikileaks 2006-os megalapításával, és nagy mértékben hozzájárult a hatalomba, uralkodó osztályba és úgy általában a rendszerbe vetett bizalmunk alapos megrendüléséhez.
Assange hét éven át Anglia ecuadori nagykövetégén húzta meg magát, mígnem egy magas biztonsági fokozatú tömlöcbe vetette őt a karhatalom. Innen 5 éves huzavona után sem tudtak dönteni arról, kiadják-e őt az Amerikai Egyesült Államok kormányának, hol valószínűleg többszörös életfogytra vagy akár halálra ítélték volna, vagy pedig valamilyen úton-módon szabadon engedjék őt.
Végül maga tört bele a végeláthatatlan tortúrák sokaságába, s vallotta meg “bűnét” a hatalom előtt, mely megbocsáthatatlan akció voltaképpen emberiség elleni bűncselekmények leleplezése volt.
Assange megbocsáthatatlan vétke, hogy a Wikileaks korai éveiben csaknem félmillió szigorúan titkos dokumentumot, hang -és videófelvételt hozott nyilvánosságra az amerikai részről az afganisztáni és iraki háborúkban elkövetett háborús bűnökről, mint ártatlan civilek vadkacsa módjára való levadászása helikopterrel, kórházak, iskolák és menedékhelyek, továbbá jemeni civilek megfélemlítő célzatú bombázása drónokkal. A zabolázatlanul őrjöngő amerikai katonák nőket és gyermekeket is golyószórókkal lövettek, vagy katonai ellenőrzőpontokon durrantottak beléjük több sorozatot.
Ezeket követte aztán temérdek leleplező dokumentum a 2010-es évek elején. Assange sikerrel és ékes bizonyítékokkal tarkítva rántotta le a leplet az amerikai részről illegálisan befoglalt (merthogy közigazgatásilag Kubához tartozik) guantánamói fogolytáborban végrehajtott kegyetlenségekről, a szcientológia egyház belső titkairól, a Hillary Clinton kezdeményezte 2009-es hondurasi puccsról, amikor a demokratikusan megválasztott kormányzat helyébe militarista bábkormányt ültettek.
Szintén ekkortájt a CIA kiberhadviselési programjáról is lehullt a lepel, melyről kiderült, hogy a globális népesség totalitárius megfigyelését lehetővé tevő okostévék, telefonok, nyilvános kamerák, szenzoros kütyük bevezetését tervezik szerte a világon. Ugyanekkor készítette elő a hatalom a járműveink feletti kontroll napjaink valóságává érett teljes körű átvételének tervét.
Hillary Clinton parancsára még nemzetközi, kiváltképp kínai, orosz, francia és angol ENSZ-képviselők megfigyelését is gátlástalanul végezték, kiktől többek közt DNS-mintákat, ujjlenyomatokat, íriszkódokat és személyes jelszavakat lopkodtak. Később a megfigyeltek sorát gyarapította még Angela Merkel német kancellár.
A legérdekesebb – már Assange fogságának idején – nyilvánosan publikált dokumentum-sorozatnak Hillary Clinton 2016-os kampányfőnökének (jelenleg a Biden-kormányzat klímacélokért felelős elnökének), John Podestának a kiszivárgott levelezései bizonyultak.
A temérdek üzenetben elkódolt, többnyire pizzázásra, közös pizzaevésre, illetve nevezett étel mindenféle alkotóelemére és feltétére utaló zagyva, mégis összefüggőnek tetsző kifejezés-halmok egy Washington D.C.-beli kormányzati pedofilhálózat létére engedték a leveleket elemző konteósok hadát következtetni. Ebből növekedett ki aztán csakhamar a világméretű botránnyá terebélyesedett pizzagate-ügy, mely szerint az amerikai elit aberrált szexuális késztetései kiélése vagy éppen szintén temérdek szexuális aktussal együtt járó rituális áldozati szertartás érdekében szerte a világon csecsemőktől serdülőkig minden évben gyermekek százezreit gyűjtögeti össze amolyan áldozati ajándékként.
Ugyanezen levelezésekből kiderült, hogy a globalista törekvések abszolválása érdekében Hillary Clinton a komplett világgazdaság feletti uralkodás jogát ajánlotta fel a Goldman Sachs bankárvállalat részére, továbbá hogy személyesen ő maga rendelte el Líbia 2011-es szétbombáztatását és Moammer Kadhafi megöletését ebbéli reményben, hogy ezen akció majd jól az egekbe tornássza népszerűségét, és Barack Obama második terminusát követően ő foglalhat majd helyet a Fehér Ház trónusában.
Julian Assange tehát ama, napjainkra szinte kihalt kaszt gyermekeinek listáját gyarapítja, kiket hajdanvolt szebb korokban prófétákként tisztelhettünk. Őket minden létező korban tömegével vetettek az oroszlánok elé, végeztették ki őket hallatlan kegyetlenséggel, tetették el őket láb alól titkosszolgálati módszerekkel, vagy üldöztettek fél bolygón át, mígnem eljött az idejük, hogy szélesre nyitván szájukat figyelmeztessék az emberiséget a hatalom szavának való feltétlen engedelmességük keserű következményeire.
Julian Assange – harcostársával, Edward Snowden-nel egyetemben – a modern kori hősök roppant gyér listáját gyarapítja, ki milliók szemeit nyitotta fel a rendszer működésének tényleges valóságára.
Aki akár csak kézen-közön értesült az általa nyilvánosság elé tárt igazságokról, az nem mondhatja el többé tiszta lelkiismerettel, hogy hát élni csak kell, csináljuk mindig azt, amire az elöljáróink utasítanak bennünket, járjunk dolgozni és építeni a sátán rendszerét 40-50 éveken át, majd tökéletes önelégültségünkben feküdjünk bele a részünkre farigcsált bélelt koporsóba, végül nagy boldogan csukjuk magunkra annak fedelét.
A rendszer elleni felkelés ideje itt és most elérkezett.
