Bő egy évvel ezelőtt a magyar sajtóban elsőként tájékoztattam a közönséget az elektromos autók csakhamar elközelgő bukásáról. Akkor a komplett propagandamédiában kínos hallgatás mutatkozott a folyamatról. S most itt vagyunk, immár a szép új világrend fals prófétái is kénytelenek végre felismerni az igazságot a zöld transzformáció eme keserű vakvágánya kapcsán.
Mind a bukás tényének, mind az igazság felfedése halogatásának súlyos következménye mutatkozik hazánk gazdaságára nézve, hiszen a Kárpát-Medence géniusza úgy gondolta, mindannyian alanyi jogon és egy emberként fogunk ezeknek a roppant veszedelmes és szennyező egységeknek a kiszolgálásáért hajlongani. Kivéve persze őt magát meg a vérmes sleppjét, akiknek feladata továbbra is a nyakló nélküli népgyötrés marad.
Kész anyagi csőd az elektromos járművek vásárlása és karbantartása
A haszonjárművek benzines és dízeles társaikhoz képest dupla kiadást követelnek meg a karbantartásukra, miközben fogyasztói áruk is jóval magasabb azoknál. Kész pénzügyi bukta megbízni a pozitivista agitátorok szavában.
Az EV-k alap esetben is fele akkora távolság megtételére képesek a hagyományos üzemanyagot fogyasztó alkalmatosságokhoz képest, amely érték az időjárás viszontagságaival csak még jobban leromlik. A villanyautók használt ára gyorsan erodálódik (kimondottan csak nyomott áron értékesíthetők). A beépített szolgáltatások nagyja vállalati felhőtárhelytől függ, így a java részük néhány év leforgásán belül mozdíthatatlan és szennyező ócskavassá válik, miután a gyártójuk tönkre megy.
Haszonjárművek terén ennél is rosszabb a helyzet. Az egyik legelső beharangozott EV-kamion, a Nikola kapcsán kiderült, hogy az nem több egy fantáziarajznál, mivel használható prototípusig soha nem sikerült eljutnia a gyártójának. Az elektromos teherautók és kamionok már háromszoros mértékben vannak túlárazva a hagyományos alkalmatosságokhoz képest, újratöltésük súlyos korlátokba ütközik. Emellett aki balga módon idejekorán beruház ezekbe a túlméretezett Matchbox-okba (akár állami támogatással), az csakhamar szembesülhet a következménnyel, hogy mind a kamionok menettervét, mind a garázsok felszereltségét, mint a karbantartási rendet alaposan fel kell forgatni.
Voltaképp új céget kéne alapítani az új típusú tehergépkocsik fogadására.
Kaliforniai fuvarozók kiszámították, hogy az elektromos kamionpark installálása (benne 10 nagy teherbírású járművel) 56%-kal, mintegy 3,4 millió dollárral növeli meg a karbantartási költségeket. Georgia államban ugyanezen növekmény 67%-ot ütne meg.
Halomban állnak az eladhatatlan kínai EV-k az európai kikötőkben
Igazi szemétinvázió tömítette el az európai kikötőket: az áruforgalmat lebénító vackok Kínából érkeztek, s most a kikötők rohamosan telítődő udvaraiban várják sorsuk jobbra fordulását – aminek megtörténte valószínűtlen, mivel az európai fogyasztók kisujjal sem érintenék ezeket a használhatatlan, több esetben gyulladásveszélyes vackokat.
Antwerpen és Zeebrugge kikötőinek hatóságai egyenesen vészhelyzetet rendeltek el, mert a vég nélkül beáramló kínai ipari hulladékok tengere megfullasztja a lakosság szükségletei kielégítésére hivatott termékek szállítását. A két város kikötőit 130 ezer hasznavehetetlen villanyautó lepte el. Az európai kontinens összesen 1,3 millió meg nem rendelt járművet kapott a kínaiaktól, ami a kereslet folyamatos zuhanást mutató tendenciája ellenére 30 százalékkal magasabb mennyiség az előző évinél.
Nem maradhatnak sokáig ezek a rothadásra ítélt szemetek a kikötőkben, mivel a nyílt levegőn csakhamar elkezdenek megpenészedni, utána totál eladhatatlanná válnak. Immár olyan autó is akad, amely több mint egy éve vesztegel Antwerpen kikötőjében.
Az USA épp a napokban vert rá egy 100 százalékos vámtarifát a kínai elektromos autókra. Az EU jobban tenné, ha annak bölcs példáját elsajátítván maga is megtenné ugyanezen lépést, hogy véget vessen az egész világot szemétárba fullasztó dömpingnek.
Masszívan veszteséges az elektromos járműgyártás
Azért versenyképes (legalábbis árban) a kínai autóipar, merthogy minden egyes darab előállított szeméthalom után busás támogatást kapnak az iparmágnások az államtól. Ahogy az elmaradott banánköztársaságokban (mint Magyarország) illik, azért hizlalja az állam a burzsoáziát a kifosztott adófizetők pénzén, hogy fenntartható maradjon a munka alapú társadalom regnuma. Voltaképpen a rabszolgákat folyamatosan kisemmizik, hogy azok örök életen át rabszolgák maradjanak.
Most kiderült, sok esetben oly hatékonytalan az elektromos autógyártás, hogy még állami szubvenciók mellett is csak tetemes veszteségek mentén lehet legyártani azokat.
Nagy elánnal jelentette be a Ford az átállást benzinautókról elektromos járművekre. Ennek Model e névre hallgató alkalmatosságából az első negyedévben 10 ezer példányt sikerült eladni, ami 20%-kal alacsonyabb az előző éves adatoknál.
Mivel a Ford (Muskhoz hasonlóan) ráadásul folyamatos árcsökkentéseket volt kénytelen eszközölni a balekok beédesgetéséhez, eljutottak végül oda, hogy a vállalat elektromos járműeladásokból származó bevételei egy év leforgásán belül 84%-ot zuhantak. A fiaskó következményeként a Model e csak az elmúlt negyedévben 1,3 milliárd dollár veszteséget termelt a vállalatnak. 2023-as mérleg szerint az E modell 116 ezer példányos eladása 4,7 milliárd dollár veszteséggel járt együtt. Könnyen kiszámítható, hogy minden egyes elektromosautó-példány sikeres értékesítésével 40 500 dollár mínusz üti a Ford vállalat markát.
Annyi a 2035-re előirányzott klímacéloknak, maguk a járműgyártók is szabotálják a transzformációt
Mialatt a villanyautók szörnyű agóniában vergődnek, azért a jó öreg hagyományos járműipari konglomerátumokat sem kell félteni a zöld átállás szabotálása kapcsán.
Mialatt az International Energy Agency (IEA) számítása szerint 2035-re 790 millió értékesített elektromos járműre van szüksége a világnak a zéró kibocsájtás abszolválásához, mely egyben 27%-os éves növekedést követelne meg, az elektromos autók eladásai zuhanórepülésbe fogtak.
Nagy-Britannia miniszterelnöke, Rishi Sunak vallotta be első ízben a tragikus igazságot, hogy a 2030-ra előirányzott, hagyományos üzemanyagú járművek előállítására bevezetendő tilalom tovább csúszik 2035-re. Ahogy szerte a világon, úgy az angoloknál is földbe állt a villanyautók értékesítése: 20%-kal kevesebbet adtak el belőlük, mint egy évvel korábban. Ez még hagyján: e gyászos adatokat is kizárólag a flottakedvezmények és az Uber-rendszerű fuvarvállalatok pörgetik, akik minden 6 értékesített elektromos járműből 5-öt vásárolnak fel. A lakosságra tehát alig 15 százaléknyi vásárlóerő jut.
Eközben a japánoknál egy Volkswagen-szintű csalási botrány ütötte fel fejét. Ahogy nálunk Európában, úgy a távol-kelet technológiai civilizációiban is roppant csehül áll a zöld transzformáció szénája, ezért a hatalom által elvárt adatokat csak roppant komoly statisztikai csalások mentén tudják abszolválni a vállalatok. Ami nyilván az eredmények terén egyenlő a semmivel.
A Toyota-csoport bukott le ama tettével, hogy hasonlóan a Volkswagenhez ők is megbabrálták kicsit a járműveik károsanyag-kibocsátási mutatóit. Vele együtt a többi japán autógyártó – Mitsubishi, Subaru, Mazda, Honda, Nissan, Suzuki, stb. – együttesen nyerte el az elektromos transzformáció szempontjából legfelkészületlenebb nemzeti autóipar megtisztelő titulusát, ami azt jelenti, hogy még fasorban – tervezetek szintjén – sincsenek sehol az átállás lefolytatására.
Annyira pánikszerű hangulat uralkodik a japán autópiacon, hogy a Toyota kétségbeesésében a net zero agenda ellen lobbizik egyre csak apadó profitja nagy részének beáldozásával.
A probléma egyáltalán nem Japán-specifikus: Európában is mindössze két márkát – BMW és Mercedes – találtak a vizsgálati hatóságok, melyek világos és követhető tervekkel bírnak a nagy transzformáció végrehajtására.
Amerikában az olajvállalatok döntötték végképp dugába a klímacélokat
Ne felejtsük ki a globális kapitalizmus világközpontját sem a felsorolásból. Amerikában immár komoly társadalmi problémává lett a benzinzabáló SUV-ok és pickupok jelensége. Ezekbe beszállván egy tankban érezheti magát az ember, mely nyugodtan átgázolhat akármin és akárkin.
A 2010-es évi abszolút mélypont óta úgy megnövekedett a közúti balesetek száma az amerikai utakon, hogy a megelőző két évtized mindennemű progresszióját a halálos áldozatok visszaszorítására sikerült semmissé tenni.
A SUV-ok tulajdonosai nemhogy agresszívan vezetnek, de a hatalmas hodályukból való kilátás is akadályokba ütközik, így meglehetős gyakorisággal sodornak el utcán játszó kisgyermekeket vagy óvatlan gyalogosokat.
Amerikában kizárólag Kalifornia tartja magát a klímacélok abszolválásához, és náluk is elsősorban a Tesla tartja a frontot, melynek eladásai az elmúlt egy évben szintén leapadtak.
Az elmúlt esztendők legpofátlanabb húzását viszont egyértelműen a Shell követte el. A 2010-es évek közepétől kísérleteztek az államhatalmak – Kínában és Amerikában egyaránt – ún. karbonkredit rendszerrel, melynek állítólagos célja ösztökélni a vállalati károsanyag-kibocsátás csökkentését.
Ahogy az lenni szokott, a komplett szisztéma korrupcióba fulladt, s Amerika kénytelen volt 2022-ben kivezetni a maga karbonkredit-rendszerét. A Shell vállalat ilyen-olyan utakon 5,7 millió kreditet hagyatott jóvá a maga javára, mely mögött nem állt semminemű kibocsájtás-csökkenés. A Shell példáját szinte minden olajipari konglomerátum követte, így a Chevron, Canadian Natural Resources, ConocoPhillips, Imperial Oil és a Suncor Energy is sárosak a bolygó elpusztításában.
