Temérdek ostobaságot harsognak a kamukeresztények, melyek által kívánják az embertársaikat benne tartani a rabságban. A Bibliára való hivatkozással fejből kifundált hazugságokra aztán komplett világrendeket lehet alapozni, amik a globális népesség totális és tartós elnyomására, Isten útjáról való letérítésre és a sátáni hatalom feltétel nélküli szolgálatának kikényszerítésére alkalmazhatók.
Az alábbi bekezdésekben a hazug álkeresztények és a sátán evangéliumát fennen zengő klerikália képviselői által kitalált és erőszakkal terjesztett hazugságok tengeréből szemezgetjük ki a legfelháborítóbbakat.
A munka kultuszát az istentelen emberek találták fel és erőszakolták a komplett népességre.
A földi javak gyarapításáért végzendő alázatos és kemény munka követelménye nemhogy nem szerepel a Bibliában, hanem épp ellenkezőleg: a szorgosan dolgozgató és a hatalom igáját zokszó nélkül huzigáló szolganépség Isten ítélete szerint sem nem láthatja meg a mennyek országát, nem méltó az üdvösségre, és mindennemű cselekedete a maga anyagi állapotának rendezgetésére tökéletesen felesleges és hiábavaló.
Kegyetlen igazság, de így van:
Nem tudod magad bedolgozni a mennyek országába.
Aki pusztán annyi erényt tud felmutatni magából, hogy keményen dolgozik, az a semminél is kevesebbet tett az Isten igazságának megismeréséért. A hiábavaló munkavégzésen felül még jól tönkre is teszi a testét, lelkét pedig az örök gyötrődés állapotába juttatja, miután a szokásos heti zötykölődést és hetvenórázgatást követően sem érkezik meg a lelki béke a munka szentségét fennen ágáló uralkodó kaszt által rabigaláncon tartott jobbágy házába. És közben ideje sem marad, hogy a lélek dolgaival foglalkozzon.
A dolgozó népség alávalósága rendkívüli veszélyt jelent a komplett emberiségre nézve. A hatalom semmi mást nem kíván erőszakosabban átütni az igazság megismerésétől elszakított vagy azt megtagadó társadalom feje fölött, mint az életen át tartó kemény munka követelményét, az örök rabságot, permamens elnyomást.
Aki eme atyaúristeni kinyilatkoztatást is önkényesen felülíró ukázt megtagadja vagy képtelen a hatalom által elvárt módon és színvonalon teljesíteni, azokra a társadalom hörgő csürheként veti magát, és szabályosan elpusztítja azokat, akik mindennemű presszió ellenére sem hajlandók hozzáhajlítani gerincüket a sátán birodalma istápolásának követelményéhez.
Lássunk konkrét példákat. Rögtön a teremtéstörténetnél úgy indít a Biblia Ádám és Éva Paradicsomból való kiűzetésének taglalásánál, hogy a kemény és meddő munka követelményét mint átkot szórja rájuk.
Tehát nem dicső és mindenki által művelendő tettként, nem nemesítő és jellemet formáló alkalmatosságként, ahogy a munka apologétái pofátlanul hazudozzák, hanem keserves büntetésként! Olyan béklyóként, amelytől való megszabadulás az ember egyes számú kötelessége kell legyen az isteni igazság megismerése által.
Persze temérdek ószövetségi könyvben, zsoltárban és példabeszédben szerepelnek a munka dicsőségét hangoztató sorok, csakhogy ezek gyakorlatilag egyike sem a földiekért való tevékenységre szólítgatja az embereket, hanem Isten igéjének hirdetésére! Ez az egyetlen igaz és hasznos tevékenység, akár az ó, akár az újszövetséget lapozgatjuk, melyért valódi örömmel, bőséggel és üdvösséggel fizet az Isten.
A keményen dolgozó kisembert meg, amennyiben nem hajlandó megtérni, várja sok szeretettel a gyehenna tüze.
Akadnak még a dolgozó jobbágyok epeokádását gazdagon elősegítő további idézetek is a könyvben.
A Bábel tornya példázatában egy szorgosan dolgozgató hangyanépség képzete sejlik fel bennünk, ahol minden ember hűségesen követi az uralkodó utasításait, és szorgosan dolgozik a császár által elképzelt birodalmi infrastruktúra felhúzásán.
Isten ezt az öntudatlanul dolgozgató jobbágyhadat a nyelvük összezavarásával büntette, hogy soha többé ne értsék meg egymást.
Isten a munka erőszakos diktatúrája miatt adta a feladatot Mózesnek, hogy vezesse ki népét Egyiptomból. A fáraó egyre elviselhetetlenebb munkaterheket erőszakolt a zsidókra, folyamatosan növelte a követelményeket és teljesítmény-elvárásokat, miközben a munkaeszközökről és nyersanyagokról egyre inkább derogált neki gondoskodni.
Mózes második könyvének ötödik fejezetében olvashatjuk, hogy a fáraó szerint azért kívánja Mózes kivinni a népét Egyiptomból, hogy elvonja őket a munkától. Ehelyett azt parancsolja Mózesnek, hogy menjen vissza ő is dolgozni. Az is előkerül a fáraó szájából, hogy a nép biztos lusta és büdös neki a munka, ezért lázadozik a vezető szava ellen:
Lusták, azért kiabálnak, hogy el akarnak menni Istenüknek áldozatot bemutatni. Meg kell nehezíteni a nép munkáját, hogy azzal legyen elfoglalva, s ne hajoljon hazug szavakra.
Orbán Viktor és Xi Jinping pontosan az egyiptomi fáraó kottájából játszik, amikor ilyeneket mondanak, hogy a dolgozó emberek nem tüntetnek, valamint rabszolgatörvényekkel és közmunkaprogramokkal kell visszavezetni az emberiséget az aberrált munka világába.
Később, miután kivezette a népet Egyiptomból,
Mózes halálbüntetéssel sújtotta azokat, akik szombatnapon dolgozni merészeltek!
Még a kandallóba való begyújtást is tiltotta a zsidóknak!
Legközelebb, amikor szombaton flexelgető meg fűnyírót berregtető szomszédaid hozzák rád az ideggörcsöt, nyugodtan agyonverheted őket következmények nélkül, ahogy maga Mózes rögtön úgy indítja pályafutását, hogy megöl egy rabszolgatartót egyiptomit… majd a fáraó haragja elől Isten elbújtatja egész addig, míg egy égő csipkebokor formájában angyalai meg nem szólítják.
Jézus teljes mértékben elvetette a munkát, a keményen dolgozó szolganépséget pedig roppant elegáns módon osztotta ki:
Ne aggodalmaskodjatok a ti éltetek felől, mit egyetek és mit igyatok; sem a ti testetek felől, mibe öltözködjetek. Avagy nem több-é az élet hogynem az eledel, és a test hogynem az öltözet?
Tekintsetek az égi madarakra, hogy nem vetnek, nem aratnak, sem csűrbe nem takarnak; és a ti mennyei Atyátok eltartja azokat. Nem sokkal különbek vagytok-é azoknál?
… Az öltözet felől is mit aggodalmaskodtok? Vegyétek eszetekbe a mező liliomait, mi módon növekednek: nem munkálkodnak és nem fonnak; De mondom néktek, hogy Salamon minden dicsőségében sem öltözködött úgy, mint ezek közül egy.
A sátáni “aki nem dolgozik, ne is egyék” duma valós mibenlétéről pedig egy külön bejáratú szeánsz keretében már lerántottam a leplet.
Kiknek kell hát keményen dolgozniuk a megélhetésért? Úgy van, az istenteleneknek! Eme igazságból kifolyólag a pogányok semminemű jogosultsággal nem bírnak Isten gyermekeinek munka alá erőszakolására. Ugyanígy, a Krisztus útján járóknak nem kell adót fizetniük, a hatalom törvényeit betartaniuk. Sőt mi több, ha krisztusi erkölccsel ellenkező törvénybe ütközünk, kötelesek vagyunk azokat megszegni akár a szigorú büntetés elviselése árán! Viszont e igaztalan büntetés súlyát – ha akarja, ha nem – annak kirovója fogja elszenvedni!
Ne aggodalmaskodjatok tehát, és ne mondjátok: Mit együnk? vagy: Mit igyunk? vagy: Mivel ruházkodjunk? Mert mind ezeket a pogányok kérdezik. Mert jól tudja a ti mennyei Atyátok, hogy mind ezekre szükségetek van. Hanem keressétek először Istennek országát, és az ő igazságát; és ezek mind megadatnak néktek.
A kemény munka apostolai egyenesen a kárhozat igáját veszik magukra, amennyiben aberrált munkafasizmusuk érvényesítésével párhuzamban a szegények és elesettek segítését is megtagadják:
Távozzatok színem elől, ti átkozottak, az örök tűzre, amely a sátánnak és angyalainak készült. Mert éhes voltam, s nem adtatok ennem. Szomjas voltam, s nem adtatok innom. Idegen voltam, s nem fogadtatok be. Nem volt ruhám, s nem ruháztatok fel. Beteg és fogoly voltam, s nem jöttetek el meglátogatni…
Bizony mondom nektek, amit a legkisebbek valamelyikével nem tettetek, velem nem tettétek. Ezek örök büntetésre mennek, az igazak meg örök életre.
Végül még az egyébként roppant farizeus Pál apostol is határozott ítéletet mond azokra, akik továbbra is a “talán el kéne menni dóáógóózni” férgesült mantrájával házalnak. Galátziabelieknek 5:
A szabadságot Krisztus szerezte meg nekünk. Álljatok tehát szilárdan, és ne hagyjátok, hogy újra a szolgaság igájába hajtsanak benneteket.
Korintusiakhoz írt levelében az alkalmazotti létről is leszedi a keresztvizet:
…Én nem adatom valakinek hatalma alá… Áron vétettetek meg, ne legyetek embereknek szolgái.
A hatalom nem dirigálhat nekünk, Isten gyermekei nem tartják be a törvényeket és jogszabályokat.
A hatalom csak az istenteleneknek parancsolhat. Isten gyermekeinek akár büntetés árán is kötelességünk visszautasítani a hatalom ukázait. Az igaztalan büntetés visszaszáll annak kifundálójára, s kamatostul kapja vissza ama átkot, melyet az ártatlan felszólalók elhallgattatására, üldöztetésére, ellehetetlenítésére tesz.
A hatalom nem egyéb, mint önkényes erőszakmonopólium. Notóriusan betiltja az erőszak lehetőségét mindenki számára, kivéve saját magának.
Jézus, miközben Pilátus ítéletére várt, azt mondta neki:
Nem volna fölöttem hatalmad, ha onnan felülről nem kaptad volna.
Tehát a hatalom emberei is Isten kezében vannak, és nem tehetnek meg semmi olyant, amire az Isten nem adná engedélyét. Ebből kifolyólag hiába a hatalom erőfitogtatása, egy Isten útján járó személyt soha nem fognak leigázni. Az meg egyenesen a hatalom végnapjait jelképezi, amikor prófétákat és apostolokat égetnek el az igazmondásért vagy vetik őket az oroszlánok elé.
Jézus a következő ítéletet mormolja a törvény és hatalom embereire, akik bírságtömbbel, kalapáccsal és törvénykönyvvel igyekeznek az emberiség életét megnyomorítani:
Jaj néktek is törvénytudók! mert elhordozhatatlan terhekkel terhelitek meg az embereket, de ti magatok egy ujjotokkal sem illetitek azokat a terheket.
Ugyanígy a tudomány felkent képviselői, kik Isten helyébe ültetik magukat, egyúttal “tudományos gondolkodásukat” világvallássá formálnák, szintén megkapják a magukét:
Jaj néktek törvénytudók! mert elvettétek a tudománynak kulcsát: ti magatok nem mentetek be, és a kik be akartak menni, azokat meggátoltátok.
Nem kell adót fizetni a császárnak.
Mivel erről már írtam, arra buzdítanék mindenkit, hogy olvassa el a vonatkozó forradalmi evangéliumot.
Forradalmi evangélium: Na most akkor szabad-e adót fizetnünk a császárnak, vagy sem?
Ahogy Isten gyermekei nem dolgoznak és nem tartják be a törvényeket, ugyanúgy adófizetésre sem kényszeríthetők.
Az adóztatás célja kirabolni az embereket és megfosztani őket a felhalmozás lehetőségétől, hogy ez által lehessenek örökkön-örökké a rendszer fogságában tarthatók. Az államnak nincs szüksége adóztatásra, hogy a maga költéseit fedezze. Az adóztatás és pénzrendszer kizárólagos célja a hatalom diktatúrájának kiterjesztése a komplett emberiségre.
Eme igazság részletes kifejtését is elvégeztem már a “Márpedig a pénz NEM isteni eszköz!” című esszémben.
Mindezekhez adalékként: a próféták szerint a pénz szeretete minden gonoszság forrása. Jézus szerint pedig nem szolgálhatsz két urat egyszerre. Vagy az Atyát szolgálod, vagy a mammont, de a kettő egyszerre nem járható út. Aki dolgozni jár, meg adót fizet, azok a mammon szolgálatát választják, és nincs joguk Istenre vagy a Bibliára hivatkozva törvénykezni embertársaik felett. Sajnálom, kedves Hende Csaba elvtárs!
A hét főbűnt az egyház találta ki, annak taglalása nincs a Bibliában.
A hét főbűnt a korai katolikus egyház követői gyűjtötték egybe a bibliai szövegek elemzése nyomán. Bár roppant előkelő listáról van szó, a Bibliában nem találhatjuk meg ezek sorolását, így nem szolgálhatnak hivatkozási alapként ama egyházatyák számára, kik szeretnék híveiket az általuk helyesnek tartott útra téríteni.
Ráadásul ahány tanító, annyiféle értelmezés. Eredeti latin kifejezés szerint a kevélységet (superbia) inkább büszkeségként vagy gőgként illene fordítani, a fösvénység (avaritia) a kapzsiságnak, zsugoriságnak feleltethető meg. A luxuria bujaság helyett tágabb értelmű, mindennemű szükségtelen javak és kacatok felhalmozását jelenti. Az acedia, melyet lustaságnak vagy jóra való restségnek fordítanak, mai világunkban az apátiával vagy depresszióval vonható inkább párhuzamba, semmint egy akaratlagosan végzett henyélési aktussal.
A superbia egyenértékű a modern egoizmussal és túlzott önbizalommal. Az avaritia fogalma nem csupán a zsugoriságot, hanem az öncélú vagyonhalmozás és gazdagodás vágyát egyaránt magában foglalja.
A luxuriáról így értekezik a katolikus lexikon:
luxuria (a lat. lux, ‘fény’ szóból): a javak nem rendeltetésüknek megfelelő használata, pazarlás, tobzódás. – A →mértékletességgel, az →igénytelenséggel és a →szerénységgel ellentétes vícium. Sérti az →igazságosság erényét, mert Isten a javakat az egymásról való gondoskodás (→szolidaritás) rendjében bocsátotta az ember rendelkezésére. Ezzel szemben a ~ önzésen alapszik.
Legérdekesebb jelentés-transzformáción az acedia esett át, hiszen az érvénytelen munkakultusz jóváhagyása érdekében el kellett görbíteni annak eredeti fogalmát.
Az acedia a céltalanságot és önpusztítás vágyát foglalja magában. Rokon értelmű tehát a mai nihilizmussal. Az acediában szenvedő személy nem képes vagy nem hajlandó felvenni a kapcsolatot Istennel, ezért szenved a maga üresfejűségétől és gondolat nélküliségétől.
Kényelmes akciónak tűnik az ilyen személyeket munkával ellátni, hiszen ahogy a fáraó szemelvényéből láthatjuk, az majd jól lefoglalja az embert, és betölti az istentelenség és gondolattalanság által keletkezett űrt a fejében.
Csakhogy a munka nem vezet üdvösségre, így annak elhagyása önmagában nem keletkeztet bűnt. Temérdek módon lehet elejét venni a dögunalomnak és önpusztításnak munka nélkül is.
Az apátia következménye a levertség (depresszió, nihilizmus, öngyilkosság), melynek köszönhetően az ember elveszti az élet után való vágyakozását. A munka által jobbára csak felgyorsítható az apátia kibontakozása, de semmiképp nem fordítható vissza.
Az acedia tehát az élet óhajtásának hiányát jelenti, s fizikai szinten jelképezi az ember elistentelenedését.
Segíts magadon, az Isten is megsegít!
A világ legkártékonyabb életmód-tanácsa. Aki ezt hangoztatja, annak arcán kizárólag az ökölnyom szolgálhat méltó díszítésként.
Eme ótvaros mantra szó szerint felcseréli az isteni rendet, és azt hazudja, hogy te önerődből képes vagy akár szembeszaladni az isteni akarattal. Továbbá, hogy te vagy a főnök, Isten kizárólagos dolga idomulni a magad vágyaihoz és elképzeléseihez.
Hát nem! A zsoltárok könyvének 68. fejezetében a következőt olvashatjuk:
Az árvák atyja, özvegyek védelmezője – ez az Isten szent hajlékában.
A viszonyrendszer tehát tökéletesen fordított: Isten megsegít, s a te kizárólagos feladatod elfogadni az ő ajándékát (vagy épp visszautasítani azt). Nem ellenszegülni a jónak.
A “Segíts magadon, az Isten is megsegít” mantra zúgói erőszakkal kivennék Isten kezéből a kontrollt. Isten szolgál minket, de nem szolga! Olyan jóságokban nem fog minket részesíteni, akármennyire is akarjuk, amelyek nem szolgálják a mi örömünket és üdvösségünket, csupán azt hisszük, hogy majd fogja. Ebből kifolyólag az ember nem képes magát önerőből megsegíteni, nagyon sajnálom.
Aki kizárólag saját erejében bízik, sőt mi több, Istent saját akaratának rendeli alá, az csakhamar el fog veszni. Zsoltárok 146/9:
az Úr megőrzi az idegent, pártját fogja az özvegynek és árvának, de a gonosz ember útját zsákutcába viszi.
Istennek nincs terve az emberiséggel, pláne nem itt a Földön.
Isten egyetlen terve az üdvösség, az örök és boldog élet ajándékával megörvendeztetni minket.
Ezen felül semmi egyéb terve nincs velünk. A teremtéstörténetnél csak egy nagyon általános jellegű parancs-programmal látja el az első embereket:
Isten megteremtette az embert, saját képmására, az Isten képmására teremtette őt, férfinek és nőnek teremtette őket. Isten megáldotta őket, Isten szólt hozzájuk: “Legyetek termékenyek, szaporodjatok, töltsétek be a földet és vonjátok uralmatok alá. Uralkodjatok a tenger halai, az ég madarai és minden állat fölött, amely a földön mozog.”
Tehát magyarán aknázzátok ki a teremtett világ minden lehetőségét. Ennyi. Nincsenek kötelező rituálék, pláne nem halálunk napjáig tartó kemény és alázatos munka követelménye.
Az özönvíz lefutását követően sem változott sokat Isten attitűdje az emberiséggel szemben:
Tehát legyetek termékenyek, szaporodjatok, töltsétek be a földet és uralkodjatok rajta.
Itt a Földön helye van az örömnek, mókának, kacagásnak, szexnek, a természet felfedezésének, újdonságok kitalálásának. Noé idejében egyetlen egy törvényt szabott Isten az emberiség részére: másik embert megölni, legyen szó akárkiről, szigorúan tilos! Ugyanezen tilalom a magát erőszak-monopóliumként aposztrofáló államhatalommal szemben is fennállna, amennyiben az emberek nem fogadnák el alanyi jogon annak létjogosultságát maguk felett.
De a ti véreteket, a melyben van a ti éltetek, számon kérem; számon kérem minden állattól, azonképen az embertől, kinek-kinek atyjafiától számon kérem az ember életét. A ki ember-vért ont, annak vére ember által ontassék ki; mert Isten a maga képére teremté az embert. Ti pedig szaporodjatok és sokasodjatok, nyüzsögjetek a földön és sokasodjatok azon.
Ja és még valami: Isten esetleges kiválasztottjait csak ő maga választhatja ki, ember nem!
Az elragadtatás-sztori full kamu.
Sehol nincs a Bibliában, hogy az apokalipszis alkalmával a “jó emberek” elragadtatnak a földről, majd elkezdenek jobbra-balra röpülgetni.
Ezt a fantázia-vágyképet leginkább az ilyen Ufó Magazin szintű irodalmak plántálták az emberek elméjébe.
A vonatkozó, esetleges félreértésekre indokot nyújtó sorok Máté evangéliumának 24. fejezetében olvashatók:
A vízözön előtti napokban ettek-ittak, nősültek, férjhez mentek egészen addig, amíg Noé be nem ment a bárkába, s jött a vízözön, és el nem ragadta mindnyájukat. Ugyanígy lesz az Emberfiának megjelenésekor is. Akkor, ha ketten lesznek a mezőn, az egyiket fölveszik, a másikat otthagyják. Ha két asszony őröl a malomban, az egyiket fölveszik, a másikat otthagyják. Legyetek hát éberek, mert nem tudjátok, melyik órában jön el Uratok.
Ennek nyomán ama fantáziakép ágyazódik be egyesekbe, hogy az üdvösséget elnyerő személyek egyszercsak elkezdenek szálldosni mindenfele. Holott ilyenről szó nincs.
Jézus és az apostolok további tanításai szerint a hívők ugyanúgy maradnak a rendszerben az idők végeztéig, mint a pogányok, csak ők nem a rendszer fenntartásáéért fognak tevékenykedni. Jézus továbbá figyelmezteti a farizeusokat, hogy nem adatik jel ennek a nemzetségnek, tehát semmiféle természeti katasztrófa, röpülgetés, vagy akár szivárvány nem fogja előre jelezni a világvégét. Akik a szerte a világon napi szinten ezerszám keletkező katasztrófákra, balesetekre, marginális eseményekre hárítják a folyamatosan dobhártyánkba kongó apokalipszis-harangok zaját, azok mind hamis próféták.
Akik felvétetnek, egyszerűen meghallják a lelkiismeret szavát, leejtik a szerszámot a kezükből, és kisétálnak a munkahelyükről.
Mennyország nem létezik, legalábbis nem olyan formában, ahogy azt az egyházatyák lefestik.
Jézus azt mondja, a mennyek országa tibennetek van (nem pedig valami külső fizikai helyen).
Az újszövetség további könyvei szerint a mennyek országa első ízben a Földre száll alá, miután a sátán és a hamis próféta megkötözésre kerül, s beköszönt Krisztus ezeréves királysága. Ez lesz az új Jeruzsálem.
Az ezerév elteltét követően a sátánt rövid időre szabadon engedi az Isten, hogy meglássa, kinek van továbbra is indíttatása a sátán seregeiben szolgálni. Ezek szépen össze lesznek kötöztetve a sátánnal, s együtt gyötrődhetnek örökkön örökké a gyehenna tüzén.
Az eseményt követően a teljes Föld megsemmisül, hogy a gonoszságnak az írmagva is kiirtassék a bolygóról, majd Isten egy új Földet teremt. Ez az új Föld jelképezi voltaképpen a mennyek országát, ahol nincs többé betegség, halál és szenvedés.
A mennyek országának vágyképét a középkorban ültették a kor festői és művészei az emberek elméjébe, mivel nem tetszett nekik az eredeti megváltástörténet, miszerint a feltámadás során az emberek újjá fognak születni a Földön (például kikelnek a sírjukból). Ezért meg kellett alkotni részükre egy álomvilágot, ahol – az egyébként magát soha senkinek megmutatni nem hajlandó – Istennel együtt örömködhetnek, mint afféle jutalom az erélyes földi életért cserébe, melyet a papság és nemesség meghatároz az emberek részére.
De hogy mit csinálnak majd ott, arra nincs válasz, hiszen a hamis apostolok (Infobábel, Bodó Attila) szerint gyakorlatilag minden tilos, ami csak létezik. Tehát ha létezik is ilyen külső mennyország, az oda tévedő emberek legfeljebb egymás fütyijét húzogathatják, vagy az Istenét, mert a bekerülés feltétele a totális lobotómia.
Keresztény nemzet nincs!
A hit kizárólag személyes lehet. ebből kifolyólag nincs olyan, hogy keresztény nemzet.
Nemzetek nagyjából a XVII. század óta léteznek. A Biblia beszél ugyan nemzetségekről, ám azok az egyes szereplők családfáinak levezetését jelentik.
Az is igaz, hogy a zsidókat fix helyen telepítette le Isten, ugyanakkor valós terve kezdetektől fogva az volt, hogy az emberiség népesítse be az egész Földet – e akcióba nem férnek bele a nemzetállamok és azok fegyveres gárdistákkal őriztetett határátkelői.
A zsidóságot is szétszóródásra szólította fel, ugyanakkor azok elátkozását megelőzően garanciát adott nekik Isten arról, hogy akárhova is mennek, bárkinek az országában telepednek le, mindenütt békét és védelmet élvezhetnek. Senki nem háborgathatja őket, még egy alapvetően erőszakos és gyilkos nomád népcsoport sem.
A “keresztény nemzet” hazugságába döfött legvégső halálos tőr, hogy bár a zsidóság kapcsán még kollektív megváltásra törekedett Isten, azok engedetlenségét látván Jézus az individuális megváltódás kizárólagosságát hirdette meg. A konkoly és búza példázata erről szól.
Magyarán nemzetek nem juthatnak üdvösségre és nem lehetnek keresztények. A keresztény nemzet hazugságának célja Jézus szavának sutba dobása és ő magának, valamint apostolainak lecserélése a hatalom által válogatott hamis prófétákkal, egyházi tekintélyekkel. Mondhatni épp ellenkezője Isten tervének: egyéni megváltódás helyett kollektív kárhozatba taszítani a népességet. Ha vak vezeti a vakokat, mindannyian a szakadékba esnek.
Ahogy Krisztus mondja: sokan jönnek majd az ő nevében, de amikor azt mondják, hogy itt a Krisztus, vagy ott a Krisztus, ne higgyétek.
Örülni az életnek nem bűn!
Szintén az infobábel és bodóattila kaliberű sarlatánok gazdagon pufogtatott frázisa a kárhozat mindentől, amit itt a földi létben örömnek vagy kreativitásnak lehet hívni.
Annyira retardáltak a kamukeresztények, hogy egyes baptista gyülekezetek még a táncot is sátáni intézménynek tartják.
Az infobábel szószólója szerint a zene ellenállhatatlan tudatbefolyásoló erővel bír – szegény gyámoltalan Isten, ha ezt tudná, hogy hívei mily könnyedén esnek áldozatául a zene mindent elsöprő uralmának, minden bizonnyal nem volna többé pofája teremtőnek neveztetni magát. Ilyen szar munkát végzett, hogy az ő hűséges követőit játszi könnyedséggel lehet becsapni a füleik által.
Ugyanez pepitában a videójátékokra, filmekre, színházra, hobbikra, ételre és szexre. Ezek az aberrált sátáni álkeresztények mindentől meg kívánnának fosztani minket, ami életöröm. Az ő alapfilozófiájuk ugyanis egy hamis ígérvény arra, hogy teljes lemondással az életről elnyerjük a mennyek országát.
Csakhogy ótvar, öncélú hazudozás, hamis önsanyargatás által senki nem teheti be lábát a mennyek országába ugyanúgy, ahogy kemény munka révén sem lehetséges üdvözülni.
Ezek az emberek voltaképpen arról tesznek tanúbizonyságot, hogy saját ostoba elméjük csapdájába estek, ahonnan aztán pofátlanul pufogtatják kifelé a mérgező mantráikat a zene ellenállhatatlan befolyásoló erejéről. Szegény, tehetetlen, gyarló Isten ennyire alja munkát végzett a teremtéssel: nem vette figyelembe, hogy az emberek feltalálják majd a táncot és mulatságot, hogy ezzel keltsenek halálos irigységet az élet öröméről szükségtelenül lemondó infobábelek ostoba fejében.
A Biblia nemhogy nem tiltja a szexet, de egyenesen forszírozza azt. Erre való reakcióképp a sátáni álpróféták a paráznaság fogalmát meghamisítván vonatkoztatják az a szexuális kapcsolatra – holott annak semmi köze hozzá.
Tele van a komplett Biblia táncra, mulatságra, zenére, szexre, alkoholizálásra való utalásokkal (Ábrahám és Jákob, kik állítólag Isten legkedvesebb gyermekei voltak olyannyira, hogy személyükre komplett valláshálózat épül, még szexrabszolgákat is tartottak – na erre varrj gombot, kedves Bodó Attila!).
A szexellenes sátáni kamukeresztények hazudozásai oly gazdag tárházát biztosítják a megtévesztésnek, hogy külön evangéliumban fogok foglalkozni a kérdéskörrel, mert nem kívánok erre a bejegyzésre korhatár-karikát tenni.
A sátán legtitkoltabb célja: elhitetni, hogy a sátán ereje hatalmasabb az istennél, hiszen az mindenütt jelen van, az Isten meg nincs sehol. Ott a sátán a táncban, a zenében, a viccelődésben, a borospohár alján. A baráti összejöveteleken egyenesen külön trónust kap!
Az ilyen bodóattilák meg infobábelek tehát a sátánt imádják, hiszen oly hatalmas erővel és dicsőséggel vértezik azt fel, hogy kizárólag szélsőséges aszkétizmussal lehessen ellene küzdeni, mint amelyet a Holokauszt borzalmas időszaka során szenvedtek el a zsidó áldozatok.
Nyilvánvalóan mindannyiunkat az visz legközelebb Istenhez, amennyiben az ő emberiség örömét szolgáló találmányaiba rendre sátánt projektálunk.
