Nagyon csehül áll a zöld transzformáció szénája. Annyi hír érkezett szerte a világ minden tájáról, hogy szinte sorolni is sok a temérdek, fenntartható fejlődés bukását prognosztizáló tényanyagot.
A zöld energia apostolainak egyes számú fatális tévedése, hogy gyakorlatilag mindent akarnak egyszerre, ügyet sem vetvén a gazdaság és a nyersanyag-kínálat teljesítőképességére. Második fatális tévedésük, hogy az átalakulás folyamatát olyan aktorokra bízzák, melyek jelen korunk klímakatasztrófájának egyes számú előidézői, és egyáltalán nem fűződik érdekük az emberiség megmentéséhez. Ha a luxusprofitok további fenntartásának elsődleges feltétele a földi lakosság 80 százalékának kihalása, hát akkor béke poraikra.
Azért álltak mégis ideiglenesen a zöld energia élére a tőkések, mert kezdetben félő volt, hogy a fenntartható energiára való átállás révén elvesztik fojtogató hatalmukat az emberiség felett.
Ha minden háztetőre hálózatról leválasztott napelem kerül, ugyan hogy lehetne az emberiséget örök életen át fennálló rezsifizetésekre kötelezni és szavatolni, hogy a rabigaság végtelen körforgásából soha ne leljenek kiutat? Ha újrahasznosítjuk a komplett bolygót elárasztó és fulladásos halálba taszító műanyagot, eltűnik a korporációk profitja a rendszerből, mivel a fenntartható gazdaság kiszolgálása roppant drága móka.
Még az államok is kitáncoltak a zöld átalakulás alól. A munkahelyek és a GDP oltárán örömmel feláldozzák az egész bolygót. Soha ilyen távol nem került a világ a párizsi egyezmény kielégítésétől, mint a tavalyi évben. Groteszk fejlemény, hogy a pártállamok immár több helyütt komolyan adóztatják a napelemek tulajdonosait, miközben külön bejáratú jogszabályokkal az elektromos hálózatra való csatlakoztatásra kényszerítik őket.
Ott, ahol a piac láthatatlan keze igazgatja a folyamatokat, még inkább földbe állítja a rendszer a zöld átmenetet.
A COVID-időszak legnagyobb slágertémája lett az ún. ESG-befektetések szisztémája. Ennek doktrínája szerint a kapitalisták igazi földre szállt kisangyalokként igyekeznek a továbbiakban a befektetéseiket oly módon igazgatni, hogy a profitabilitás kizárólagossága helyett immár környezeti és kormányzati tényezőket is figyelembe vesznek döntéseikhez.
Az ESG 2021-ben hágott a csúcsra, majd egy évvel később úgy földbe állt a komplett szisztéma, hogy csak az NFT-k bukása vethető össze vele.
A delúzió, melybe a kapitalisták rángatták magukat, hogy lehetséges fenntartható gazdaságot felépíteni a rendszer nyújtotta kereteken belül. Holott a kapitalizmus lényege a természet, az élő munkaerő, sőt, újabban már a vásárlók és ügyfelek kizsákmányolása. Az így nyert értéktöbbletekből származik a kapitalizmus profitja. Közben a rendszer előállította klímakatasztrófát, bolygópusztulást, környezetszennyezést zokszó nélkül beállítják gazdaságon kívüli externáliáknak.
Ha egy vállalatnak a maga által okozott környezeti károk kompenzációját és a civil lakosság igényeinek való megfelelést is be kell építenie a hosszú távú stratégiájába, gyakorlatilag versenyképtelen marad azokkal szemben, akik mindezekbe jó magasról beleszarnak. A fenntartható vállalatok vágyképe tehát a csőd felé kormányozza a befektetéseket.
Ráadásul hogyhogynem az állam magántőke által megvásárolt szereplői is szabotálják az ESG befektetéseket. Eleddig 18 republikánus irányítású amerikai tagállam fogadott el olyan “diszkrimináció-ellenes” törvénycsomagot, melyek megtiltják a fosszilis üzemanyagot kitermelő vagy fegyvereket értékesítő cégek kizárását a befektetői portfoliókból. Egyes államok a nyugdíjpénztárakat is utasítják, hogy részvény -és kötvénypakettek vásárlásánál ne vegyék figyelembe a cégek szociális és környezetvédelmi felelősségvállalását.
Oly mértékben leeresztett az ESG lufija, hogy a 2019-ben tapasztalt 18 milliárd dollár összértékű befektetéseket 2023-ban már 14 milliárdos tőkekivonás követte! Csak a Blackrock, mely hivatalos közleményben jelentette be az ESG befektetések visszavonását, 2,1 milliárd dollárt szivattyúzott ki az ESG ágazatból.
Nem elég, hogy önmagában véve katasztrófa a zöld energiát előállító vállalatok profitabilitása (pontosabban annak hiánya), még roppant súlyos pénzügyi átverések tömkelege is csatlakozik a szisztémához a nyögvenyelős transzformáció mellett bizalmat szavazó lakosság kiábrándítására.
A 2008-as pénzügyi összeomlást generáló bankok és hedge fund-ok olyan dollármilliárdos csalást alapoztak Amerikában a zöld energiára, ami akár egy újabb gazdasági világválságnak is nyugodt szívvel megágyazhat.
2023-ban száznál több napelem-telepítő vállalat ment csődbe, mely mérték hatszor magasabb, mint a megelőző három esztendőé együttvéve.
A gigacsalást megalapozó piramisjáték jó egy évtizede indult el, mikor friss és üde startupok tömegei igyekeztek zöld energiával forradalmasítani a komplett világgazdaságot. Nyoma sem volt még a 100 milliárd dollárt eredmény nélkül elemésztő önvezetőautó-forradalommal szembeni szkepticizmusnak, a szélenergia papíron masszívan nyereségesnek látszott, és a világgazdaság viszonylagos nyugalmi állapota, aminek a COVID-krízis vetett véget, kiváló táptalajt biztosított a kockázati tőkének, hogy nyakló nélkül öntse az ingyen pénzt a végül jóformán semmilyen hasznot nem hozó zöld vállalatokba.
Természetesen a reputációs válságban szenvedő bankok is kaptak a lehetőségre, mint gyöngytyúk a takonyra. 2016-tól fogva temérdek napelem-installálással foglalkozó vállalatot tőkésítettek el fulladásig, melyek a financializáció által kiváltott profitkényszernek hála kopogtatóügynökök tömkelegét fogadták fel, hogy azok látszólag kedvező árszínvonalú napelem-konstrukciókat löcsöljenek a szerencsétlen és hiszékeny idős emberekre, fiatal családokra, a frugalitás kényszerére kárhoztatott dolgozó polgárokra.
Csakhogy ezek a napelemcégek a Wall Street szennyes pénzének hála nem ipari vállalatok voltak többé, hanem kvázi pénzügyi szolgáltatók, melyek a piaci árnál sokkalta drágábban kényszerültek értékesíteni termékeiket, ha profitábilisak kívántak maradni.
Ezért az átlagosan 30 ezer dollárért telepített panelekért cserébe olyan pénzügyi konstrukciókat lőcsöltek ügyfeleikre, melyek egyfajta önkényesen és semminemű tudományos bizonyítékkal nem megalapozott hozambecslés mentén kvázi piaci kamatozású (tehát roppant drága) hiteleket vertek a szegény emberekre.
Ez még hagyján, de ez a mesterségesen felsrófolt árszínvonal olyan rejtett költségeket tartalmaz, mint mondjuk a 10 ezer dolláros “közvetítési díj” a financiális csalók zsebébe. Ha valaki egy szabvány, normális napelemgyártó céggel köt szerződést, pontosan ennyivel olcsóbban kaphatja meg háza tetejére a megújuló energiát.
A financializált konstrukciók mellett a napelemek felszerelését követően ígért “busás megtérülés” sem jött el soha az immár jelzáloghitellel leláncolt polgárok részére. Nem elég, hogy masszívan veszteséges üzletbe szálltak be, de a pénznyelő üzemet erőszakkal fenn is tartatja velük a vállalat, hiszen a 10-15 évekre aláírt szerződéseknek köszönhetően csak a házuk elvesztésének terhe mellett táncolhatnának ki a konstrukcióból.
Csoda-e hát, ha a világ legnagyobb (a Föld átlagát hatszoros mértékben meghaladó) karbonlábnyomát kibocsátó USA-ban tömegek lázadoznak a zöld energiával szemben?
Jelenleg Amerika napelemeinek 70%-a nem a lakosság, hanem a napelemvállalatok tulajdonát képezi mint ún. financializált vagyoneszköz. A szolárcégek tömeges csődje ezeket a konstrukciókat totálisan megsemmisíti, miközben az efféle szélhámos vállalatokba fektető nyugdíjtársulások, magánszemélyek vagyona porrá foszlik.
Mindez paradox módon jót tesz a piacnak, mert a kapitalizmus kizárásával lehetővé válik a panelek kedvező árú installálása, hasonlóan Európa legtöbb országához.
Az ESG befektetések szisztémája tehát egy hasonló jellegű piramisjátékot hívott létre, mint amit a sevizahitelezés korszakában már elszenvedhettünk.
A napelembiznisz mellett a másik nagy ígéret, az elektromosautó-forradalom is megfenekleni látszik.
Nem elég, hogy olyan jellegű hátrányai mutatkoztak meg ezeknek a járműveknek, melyekről hogyhogynem a hivatalos brossúrák rendre elfelejtettek értekezni, de egyenesen regresszióba süppedt a COVID-karantén idején még szemlátomást remekül teljesítő villanyjármű-transzformáció.
Az EconomX a következő riportot hozta le a maga hasábjain:
El kell ismernünk, hogy a csak elektromosságra vonatkozó stratégia máris megbukott és a belsőégésű motorok betiltása rossz döntés volt. Az elektromos autók elfogadásával problémák vannak a fogyasztók körében, például drága és hiányzik a töltési infrastruktúra…
Az EPP kiállása azért is pikáns, mert visszalépést jelent a második ciklusára készülő EU Bizottság elnökének, Ursula von der Leyennek, akinek javaslatára fogadták el tavaly azt a jogszabályt, amely 2035-től megtiltja a belsőégésű motorral működő, új autók értékesítését az unióban.
…A Citroënt, a DS-t, a Peugeot-t, az Opelt, a Vauxhallt, az Abarthot, az Alfa Romeót, a Fiatot, a Lanciát és a Maseratit, valamint az amerikai Chryslert, Dodge-ot és Jeepet tömörítő nemzetközi Stellantis csoport szintén a belsőégésű motorokra kíván támaszkodni.
Közleményükben jelezték: nem áll szándékukban a belátható jövőben elhagyni a benzinüzemű autókat. Sőt, a 14 márkát birtokló autógyártó csoport hatmilliárd dollárnak megfelelő összeget tervez új motorokba és járművekbe fektetni Dél-Amerikában.
Az amerikai és az európai gyártók e-autókkal kapcsolatos problémáinak fő oka valószínűleg az ár: az elektromos autók luxuscikkek – mindaddig, amíg nem Kínából származnak, ahol a BYD bejelentette egy kis elektromos autó gyártását 9 ezer euróért.
Németországban viszont a legolcsóbb elektromos autó körülbelül 22 ezer euróba kerül, amire túl gyenge a kereslet, ezért Európában és az Egyesült Államokban a jelek arra utalnak, hogy a gyártók lehető leggyorsabban visszatérnek a belső égésű motorok biztonságos menedékébe.
A belsőégésű motorral szerelt új autók uniós betiltása 2035-től a legnépszerűtlenebb klímavédelmi intézkedés Németországban, Franciaországban és Lengyelországban.
Nemhogy drágák az elektromos autók, nemhogy nem reális a 2035-re irányzott betiltása a hagyományos üzemanyagot fogyasztó járműveknek, de minden tényezőt és előnyt-hátrányt mérlegelvén a villanyautók roppant előnytelen konstrukciók, melyek vásárlói temérdek kényelmetlenség elszenvedése mellett még annak delúzióját is kénytelenek feloszlatni magukban, hogy ezen alkalmatosságok fenntarthatóbb és környezetbarátabb alternatívát nyújtanak a régi vágású járművekhez képest.
Ráadásul immár földbe állt az elektromos autókra való kereslet, a töltőegységek száma pedig Európa-szerte folyamatos csökkenő trendet mutat.
