A JAMA Oncology-ban közzétett új kutatás azt mutatja, hogy a mammográfia felelős az emlőrák okozta halálesetek megdöbbentő, 84% -kal magasabb arányáért egy 20 éves megfigyelési periódus alatt.
Az általuk produkált fals pozitív eredmények rendkívül magas aránya végett úgy tűnik, a mammográfiás vizsgálatok sokkal több nőt ölnek meg, mint ahányan magában a rettegett mellrákban elhunynának, amennyiben soha nem adnák be derekukat a mammográfiás zsarolásnak.
A mammográfia traumát okoz a betegeknek. Mind fizikailag, mind az emlőszövetben, mind pszichológiailag, érzelmileg, sőt lelkileg is traumatizálja azon nőket, kikre rámondják, hogy roppant invazív kezelésekre szorulnak a túlélés érdekében.
A mammográfia által emlőszövetre gyakorolt nyomás önmagában kiváltó oka lehet a rákbetegségnek, nem is beszélve a kemoterápiáról, sugárzásról és műtétről, melyek eztán következnek. Ez egy borzalmasan traumatikus élmény a nők számára, ami sokukat egy életre megsebez, feltéve hogy túlélik a megpróbáltatásokat.
A mammográfia természetesen mellröntgen-vizsgálatot takar, ami jelentős sugárteher alá veti az emlőszöveteket. A gammasugárzás nevezetes karciogén (rákkeltő) hatásáról, ami kiváltképp a BRCA1 vagy BRCA2 génmódosulásokkal bíró nőkben idézhet elő helyrehozhatatlan ártalmakat.
Az Egyesült Államok Preventív Szolgáltatások intézményének irányelvei a nőket 40 éves koruktól kétévente mammográfiás szűrésre késztetik.
“Ezek az irányelvek több millió egészséges nőt veszélyeztetnek a sugárzás által kiváltott káros mellváltozások, valamint a cikkben tárgyalt pszichobiológiai ártalmak miatt” – állítja Sayer Ji, a GreenMedInfo munkatársa.
Az egészségügyi intézmények megpróbálnak úgy tenni, mintha a mammográfia kockázatmentes volna, figyelmen kívül hagyván számos kockázati faktort, mint sugárterhelés, fals pozitív diagnózisok, túldiagnosztizálás és természetesen az összes invazív kezelés, melyek mindezeket követik.
Körülbelül egy évtizeddel ezelőtt megállapították, hogy több mint 1,3 millió nő mellét tévesen távolították el egy nem valós rákos állapot, az úgynevezett ductalis carcinoma in situ (DCIS) miatt, melyet ma már jóindulatúnak ismernek el. Korábban a DCIS-t rákként kezelték, így sok nő esett át ok nélküli mastectomián.
A felüldiagnosztizáltság annyiban különbözik a hamis pozitív eredményektől, hogy a szűrés során észlelt rendellenességeket tünetmentes és látszólag egészséges nőknél figyelik meg. Ezek nem okoznak kárt, ha észrevétlenek is maradnak, esetleg több nettó kárt keletkeztetne diagnosztizálni és kezelni azokat, mint ha felfedezetlenül vagy kezeletlenül hagynák őket előre haladni.
A hamis pozitív eredmények viszont akkor fordulnak elő, ha a mammográfiás szűrés pozitív eredményt mutat, ami még több diagnosztikai vizsgálathoz vezet, mégsem sikerül végül az emlőrák meglétét bizonyítani. Mire a tévedést felismerik, addigra a károkozás bekövetkezhet, tekintettel a tudatalatti elme erejére és az úgynevezett nocebo hatásra. Utóbbi a placebo hatás ellentéte, mely mély érzelmi és testi károsodást okoz azokban, kik azt hiszik, életveszélyes rákbetegségben szenvednek, pedig valójában egészségesek vagy legfeljebb valami kevésbé veszélyes kondíció támadta meg nőiességük szimbólumát.
Az Egyesült Államokban a nők nagyjából 11 százaléka kap fals pozitív eredményt egyetlen mammográfiás szűrést követően. Európában ez a szám jóval alacsonyabb, mindössze 2,5 százalék. Ez még mindig jelentős kumulatív kockázatot jelent, mivel alig 10 szűrést követően az európai nők 20 százaléka nyer legalább egy hamis pozitív eredményt.
Az emlőrák továbbra is az egyik legfélelmetesebb és leggyakrabban diagnosztizált betegség. Csak az Egyesült Államokban évente mintegy 240 000 új esetet észlelnek, amiből 42 000 vezet végül a beteg elhalálozásához.
