Említettem már 1-2 alkalommal, hogy a jelenkori apokalipszis minden eddiginél személyesebbnek ígérkezik. Ennek igazságát megláthatjuk a 2024-re vonatkozó különféle spiritiszta-okkultista jóslatok radikális különbözőségében.
2020-ban még – egyetlen kivétellel – minden asztrológus, látó, jós, egyéb szélhámos nagy nehézségeket és megpróbáltatásokat jósolt, és hát láthattuk, mi minden valósult meg ezekből. 2024-re vonatkozóan a történelem szemlátomást ismétli önmagát – és mégis, a „szörnyű” jóslatok tömkelege személyről személyre radikálisan más mintázatokat mutat!
Én ugye a munka bukását, a hülyítési rendszer csődjét, a tudomány halálát, továbbá karhatalmi manipuláció és erőszakterror felfutását jósoltam az elkövetkező 3 esztendőre. Összefoglalva: a rendszer pusztulását.
Mások viszont nem így vélekednek. Széljobboldali körökben továbbra is az antikrisztusi messiásvárás foglalja le a Qanon-sámánok elméjét, mely jelöltségre ki más is volna alkalmasabb személy, mint Donald Trump. Ugyanez nálunk az Isten helyébe ültetett Viktor, Argentinában a láncfűrészes elmebeteg… mindenütt egyre szélsőségesebb messianizmus mutatkozik meg. A libertárius vadkapitalistáknak ott van Musk, a globális eliteknek meg Klaus Schwab. Mindegyik egyenként jelentkezik be a feladatra, hogy a maguk aberrált nézetrendszere mentén kivezessék az emberiséget a sötétségből (és bele a feneketlen szakadékba).
A „nagy jósok” közül az egyik világháborút prognosztizál, a másik újabb kötelező oltás bevezetését, a harmadik a nyirkai jóslat végső beteljesülését várja… soha nem volt ily érdekes és változatos az előttünk tornyosuló világvége csatornakínálata.
Amit meg én mondok erre, hogy jelenleg épp a SZEMÉLYES világvége korszakát éljük meg. Mit jelent ez a konkrét gyakorlatban? Mindenki olyan jellegű apokalipszis részese lehet, amilyent az elméjével és gondolkodásával kitermel magának.
2021-ben, a vakcinakampány kellős közepén két, egymásnak szemlátomást ellentmondó üzenet érkezett a fejembe. Az egyikről már többed alkalommal lerántottam a leplet: a rendszernek össze kell omlania, a rendszerben ragadt szolgahadnak pedig ki kell halnia. Mindez annak érdekében szükséges, hogy egyáltalán megkezdhető lehessen a Krisztus ezer éves királyságának megfeleltethető felemelkedett társadalom kialakulása. Amíg a rendszer a helyén van, a NAV-revizorok folyamatosan róhatják bírságaikat és inkasszóikat az ártatlan áldozataikra, a pénz diktátuma és isteni eszközként való beállítása által az emberek benne tarthatók a nyomorúságban, addig a pozitív változások mindennemű reménye nem egyéb, mint hiábavalóan hajszolt délibáb.
Nem beszéltem viszont a képlet másik feléről. A békét és boldogságot akadályozó elemek megsemmisülését követően nagyon jó idők jönnek erre a világra! A felemelkedés útját választók sorsa a legpozitívabb módon rendeződik. Nem lesznek többé politikusok, önjelölt messiások, országhatárok, adórendszer. Lesz viszont békesség és szentlélektől való öröm.
A személyes apokalipszis fázisában ildomos volna tudni, miféle rendezőelv mentén igazgassuk életüket ahhoz, hogy végül az üdvözültek táborába tartozván hagyhassuk végleg maguk mögött a rendszert.
Először is, a felemelkedés mindig lelki, és soha nem szellemi, pláne nem fizikai alapon történik. Utóbbi kettő nyilván leköveti a változásokat, ám amíg a lélek nincs tökéletesen rendben, addig mind az elme, mind a test az okkultista sarlatánok predikcióinak megfelelő program szerint a háborúskodás, egészségügyi diktatúra, globális ellenőrző szisztéma megvalósításán fog rendíthetetlenül fáradozni – akár a lélek akarata ellenére is!
Nehéz lefesteni a lényegi különbséget a háromféle (lélekvezérelt, elme uralta és test kényszerítette) embertípus között úgy, hogy azt a spirituális vaksi szeműek is megértsék. Megpróbálom a földi szisztéma fogalomkeretén belül megvilágítani a spirituális nézőpont lényegét.
Amikor a kapitalizmus összeomlik (lassan minden évben tesz ilyent), közvetlenül a fizikai dimenzióban azt vehetjük észre, hogy az élelmiszerek már megint jóval többe kerülnek, mint tavaly. Itt-ott elfogy az alapvető élelemkészlet a boltok polcain, vagy csak előrendelésre tudnak építőanyagot biztosítani a tüzépen.
Szellemi szinten teljesen más jellegű élményekkel találkozunk. Bemondják a tévében, annak minden csatornáján, hogy minden idők legnagyobb bankcsődje zajlik éppen, hogy 6,7 százalékot zuhant a GDP, hogy tömeges elbocsájtások kezdődnek a gyárakban és szolgáltató egységekben. Ezek olyan információk, melyek tartalmára szemlátomást nem bírsz befolyással, a saját személyes életedben nem tudod ezek igazságát sem befogadni, sem megcáfolni. A te személyes apokalipszised ott kezdődik, amikor látod az üres polcokat a sarki ábécében.
A földi létet ajnározó entitások (pogányok) ennyit tudnak észrevenni az igazságból. A harmadik, fizikai és szellemi dimenzió feletti világról nem is hajlandóak tudomásul venni, pedig fű alatt, alig észrevehetően rendre a maguk ótvar ideológiájukhoz görbített spirituális tényezőkre hivatkoznak a bajba jutott rendszerurak. Lássuk, hogyan teszik.
Egy kapitalista gazdaság összeomlását rendre az autoriter, olykor népirtó hatalmak felemelkedése követi. Az ő mentális és fizikai erőszakoskodásuk viszont csak mint eszközök jelennek meg a repertoárjaikban. Valójában minden diktatúra mögött ott áll egy univerzális világmegváltó eszmény, melyet mindannyian abszolválhatunk, amennyiben a szeretett nemzetvezetőnk által kiutalt parancsokat követjük feltétel nélkül. Olykor ez a szomszédod csont és bőrré éheztetésének kívánalmát jelenti, máskor bizonyos nem kívánt népcsoportok összekapkodását és megsemmisítő táborba hurcolását.
De a tömegek elmebeteg őrjöngését valójában nem a parancsuralom váltja ki. A gépezet folyamatos és megállíthatatlan olajozását biztosító intézmény az ideológia, ama földi megváltástan, melyre hivatkozván az abban hívők akár önként és dalolva is végrehajtják a tömeggyilkos diktátor által ukázba adott követeléseket.
A „kommunizmus” nem a szellemileg roppant termékeny marxista ideológusok tonnaszám kiokádott elmeprogramjai révén vált minden idők egyik legdominánsabb eszményévé. Roppant komikus tény, de tény, hogy a Szovjetunió utolsó két évtizedében már a kutya sem foglalkozott Marx vagy Lenin tanaival. Az elmeprogramok játszi könnyedséggel foszlanak szét az ideológiai vagy karhatalmi diktátorok bukását követően.
Ami valóban százmillió áldozat bedarálására késztette ezt a nézetrendszert, az a mögötte megbúvó krisztusi megváltástan, csak épp a Krisztus nélkül. A kommunizmus szorgos építése elhozza azt a világot, amelyben mindenki a képességei szerint tesz bele a közösbe, és mindenki a szükségletei szerint részesül a javakból. Egy ilyesféle utópia éhező-fázó, önálló gondolatok, fantázia és képességek nélküli emberek százmilliói részére prezentált egy olyan KÜLSŐ életcélt, melyben rendíthetetlenül hívén aktivizálhatják végre kényszerűen elfojtott állati indíttatásaikat – hiszen Marx ígérvénye szerint a testi megváltódás hozza el részünkre a földi mennyországot, nem pedig a spirituális felemelkedés a kényszerek és szükségletek test által szabadulhatatlan börtönéből.
Most a kapitalisták el kívánnak hozni egy másik fajta mennyországot – éppenséggel az elme számára.
Amikor a kapitalizmus rendre menetrend-szerűen összeomlik, akkor hogyhogynem soha a feneketlen mélységekbe zuhanó GDP tényével igyekeznek nyugtatgatni a lakosságot. Ehelyett mit mondanak? Mindenki nyugodjon le, a kormány a helyén van, uraljuk a helyzetet, a jegybank már intézkedik. Azért csücsülünk mi a piramis tetején, mert az életetek igazgatásának és uralásának joga csakis és kizárólag miránk tartozik.
Ezt is tudják még fokozni a kapitalisták. Ha már nagyon nagy a baj, hirtelen előkerül a piaci szentimentalizmus a kalapból. Persze, hogy most rossz nektek, de gondoljatok arra a soha nem látott gazdasági fellendülésre, amelyet (milliárdnyi rabszolga és gyarmatország lakosságának élete árán) a kapitalizmus elhozott a köreitekbe! Hát a kapitalizmus az egyetlen igaz rendszer! Nincs alternatíva! Láthattuk a kommunizmuson, meg annak százmillió áldozatán, hogy hova vezet a kapitalizmus útjáról való letérés!
Hódoljatok szolgák, és lapátoljátok tovább a GDP-t, ez a dolgotok! Majd a piac istenség a kereslet-kínálat rendezőelve mentén minden szükségleteket szabályozni fogja. Ha nem, akkor ti mindannyian lusták, mihasznák, munkakerülők vagytok, akik rászolgáltak sorsukra!
Amikor már ez sem működik, akkor a kapitalizmus prófétái egyre absztraktabb és absztraktabb dimenziókba húzódnak vissza, mígnem elérik azt a szintet, amelyen tökéletesen láthatatlan, érinthetetlen és megszólíthatatlan elitekként már-már isteni magaslatokat kezdenek ostromolni. Végül az elégedetlen néptömegek indulatának csillapítására előállnak pontosan ugyanazzal az ötlettel, melyet egy egyébként általuk rendre mesekönyvnek gúnyolt irodalmi műből loptak ki.
Mi, a pszichopata elitek érinthetetlen istenekként fogunk a fejetek felett trónolni, ti pedig alanyi jogon, bárminemű fizikai kényszer bevetésének szüksége nélkül azt fogjátok csinálni, amit mi mondunk. Nem pusztán az elméteket alakítgatjuk át üzeneteink befogadására, de a körülményeket is oly módon, hogy hiába a mindennemű próbálkozásaitok a szabadulásotokra, objektíve csak és kizárólag azt tehetitek, azt gondolhattok, azt érezhettek, amit mi magunk az igazgatásotokra delegált MI-algoritmusokba plántálva meghatározunk.
Az oktatási rendszer, a szabad piaci ideológia, a tudományos gondolkodás globális elterjesztése által elérhető közelségbe került végre, hogy az emberek a kizárólag Isten által a Bibliában szerepeltetett módon ígért mennyek országát saját önjelölt (anti)krisztusaik által elhozzák közénk a Földre.
A lelki beállítottságú ember csak röhög ezeken, hiszen a „ráció vezérelte” elitek és azok milliárdos rajongótábora olyan jellegű ígérvények mentén tartja magát és követői hadát egyaránt totális sötétségben, melyek ötletét egy az egyben lenyúlták egy általuk mesekönyvnek titulált irománygyűjteményből. Közben ugyanezen könyvnek, még specifikusabban a benne körülírt univerzális, mindenható, örökkön örökké létező teremtő entitásnak a létét vehemensen tagadják.
Az ateista megváltás dekrétuma oly primitív, hogy még egyedi ötleteket sem képes kitalálni a népesség magához édesgetésére. Ki mondta neked, drága tudós barátom, hogy az örök élet a pusztulásra ítélt, romló, rothadó testet illeti, és kizárólag azok részesülhetnek belőle, akik a jobb kezükön vagy homlokukon megjelölik magukat egy részetekről kiutalt azonosító számmal?
Miért pont az örök élet materiális dimenzióban való megvalósításán fáradoztok, amikor a biológia, fizika és kémia mindennemű jelenleg ismert dogmája szerint az élet a test biológiai elhalálozásáig tart, utána pedig örök sötétség? Miért kell nektek egy mesekönyvből lopkodnotok az ötleteket az emberiség létének jobbá tételére, mikor annak igazságában egyáltalán nem is hisztek?
Ha nincs Isten, miért akartok magatoknak porból, sárból, szilícium-lapkákból támasztani egy algoritmikus istenséget, aki a komplett emberiség mindennemű mozgását, levegővételét, akcióját párhuzamosan és valós időben figyeli, kontrollálja és szankcionálja?
Miért nem elég nektek a saját ideológiátok érvényéből következő örök elmúlás, hogy nem elégedtek meg ama hatalommal, melyet birtokolt tárgyaitok és földjeitek felruháznak titeket? Pedig hát ha hűségesek kívánnátok lenni a magatok eszméihez, képesek volnátok tökéletes örömben kiaknázni azt a 70-80 évet, ami részetekre adatott, s aztán semmit nem bánván belecsücsülni a koporsóba.
Csak nem piszkálja valami a csőrötöket? Valami olyan gondolatok hada, melyek ennek a végső elmúlásnak a tényét igyekeznének megkérdőjelezni?
Így juthatunk el végre talán a spirituális dimenzió megértéséhez. A spiritualitás olyan jellegű gondolatok, érzelmek és érzetek befogadásának hajlandóságát jelenti, melyek valamilyen érthetetlen oknál fogva rendre ott motoszkálnak a fejünkben. Olykor nem is értjük, miért vagy hogyan. Nem következnek e gondolataink a tanulmányainkból, neveltetésünkből, társadalmi körülményeinkből. Egyszerűen csak bennünk kering ilyen jellegű információk sokasága, mint a boldogságra, örök létre vágyódás, a munka értelmének és hasznának megkérdőjelezése, a hatalom igazságának kétségbe vonása. Vágyódás a szépre, a másra, a jobbra.
Szinte megállíthatatlanul ostromolnak bennünket eme gondolatok, s mégis, az emberek – vesztésre ítélt – többsége igyekszik a nyilvánvaló igazságot elhessegetni a fejéből, embertársait pedig addig piszkálni, bántalmazni, vagy akár megsemmisíteni, amíg a rendszer által beléjük plántált „objektív valóságkép” kizárólagos érvényesülést nem nyer.
Így ágazik ketté a választási lehetőség, hogy az ember marad a rendszerben – ez által a rohamosan feléje közelgő ítélet hatálya alatt – vagy pedig kiszabadulván belőle örömmel és szívből jövően igent mond ama ígérvényre, melynek földi mímelői egy mesekönyvből lopott ötlethalom nyomán kívánják pontosan ugyanezt lemásolni, csak éppen a maguk érdekeire fazonírozván azt.
A szentimentális világvége korában olyan fogalmak kerülnek elő az ideológusok tárházából, melyeket megelőző korokban kerültek, mint ördög a tömjénfüstöt.
Az elsődleges kulcsszó a 2024-es davosi fórumon például a bizalom volt.
Bízzunk a rendszerben, a hatalomban, irányítóink bölcsességében, mert a materialista megváltástanba vetett hit az egyetlen, ami az üdvösségbe visz. Amikor egy újfajta kísérleti vakcinát vezetnek be, hirtelen nem a központilag hamisítgatott hatásossági statisztikák, a rekordot döntő mellékhatás-bejelentések, az injekció beadását követően akár évek múltán is megnyilvánuló krónikus egészségügyi kondíciók vagy épp azok tagadása válik a tudóshad beszédtémájává, hanem hogy higgyünk a tudományban, mert a tudományba vetett hitünk szavatolja a vakcinák varázserejét, nem pedig a laboratóriumban összekotyvasztott hatóanyagaik.
Mikor a kötelező karantént elrendelték, a kizárólag GDP-mérőszámokkal foglalkozó államok és az individualista taposás feltétlen hitében gátlástalankodó vadkapitalisták egyes számú vezérszólamává hirtelen az vált, hogy hát mi mind egyek vagyunk, együtt vagyunk benn ebben a válságban, vigyázzunk egymásra (jó tíz méter távolságból), csináljuk pontosan azt, amit az elöljáróink mondanak, s akkor megmenekülünk.
Hirtelen összetákolódott egy mózesi törvénykönyv (638-féle rendelet és koronavírus-intézkedés), temérdek profetikus iromány a tudósok által lobogtatott megbetegedési és halálozási statisztikákról, a járványintézkedések áldásos hatásáról.
Aztán a vakcinákkal megérkezett köreinkbe a szent evangélium, melynek megváltástana (vakcina = Krisztus vére) szerint az oltottak a vakcinakártya nyomán nyert korlátlan szabadságot kapják ajándékba a rendszertől, ahol a bárány együtt legel a farkassal, a vírustagadó Gődényisták és azok hamis prófétái pedig örökkön örökké gyötrődnek a gyehenna tüzén.
A „hit által üdvözül az ember” doktrína mentén a szcientifista inkvizíció rendre boszorkányper alá vonta ama igazmondó tudósokat, kik a kísérleti vakcinák eltitkolt ártalmaira merészelték felhívni a figyelmet. Ők nem hisznek kellően a tudományban és a vakcinák varázserejében, ezért a konkoly és búza tanmeséje nyomán kivágandók és tűzre vettendők.
Így jutunk el végül 2024-be, és a küszöbön álló személyre szabott apokalipszisbe. A földi ideológiák gyakorlatilag minden egykori hívője totális nihilizmusban vergődvén várja a számára jogosan kijáró világvégét.
Az elme elárasztódik roppant negatív gondolatokkal, aggodalmakkal, magatehetetlenség-érzettel. Ez a folyamat a hajdanán megénekelt özönvízzel vonható legtisztább módon párhuzamba. Jön a víz (a fejünkben), s kisöpör mindent onnan, ami az üdvösségünk gátját képezi.
Ha ellenállunk a változásnak, továbbra is mereven ragaszkodunk elképzeléseinkhez, még mindig a földi elöljáróinkban látjuk a megváltás zálogát, akkor az özönvíz az elménkben fogant gyilkos gondolatokkal együtt minket is magával ránt a pokolba.
Jó száz évvel ezelőtt Weöres Sándor jóslatot tett az előttünk álló trágyaözönről. Nem véletlen, hogy a „COVID-járvány” alkalmával az embereknek fosos pelenkát kellett hordaniuk az arcukon, hiszen a krízist megelőző években csak úgy ömlött a kula a szájukból.
Ebbe lépünk be most. A személyes tudati apokalipszis korába, ahol mindenki EGYÉNILEG fog szembesülni a fejében tárolt mételyező és gyilkos gondolatok, indulatok keserű következményeivel. Bár a globális háború vízióját előre vetítő okkultista látnokok jóslatának beteljesülésére létezik reális esély, ezekben is azt láthatjuk, hogy a szörnyű, mindent elsöprő háború voltaképpen az emberek elméjében fogan, s ezt a belső indulatiságot kívánják kiprojektálni a külvilágba. Lelkük rajta, intézzék el magukban a problémáikat.
S hogy fog ténylegesen is véget érni a jelenleg ismert világ? Talán valahogy úgy, ahogy a Metal Gear Solid 2 c. videójátékban azt előre vetítik:
Mindenki visszahúzódik a maga kis zárt terébe, félvén a nagyobb nyilvánosságtól. Maradnak a langymeleg pocsolyában, időnként kiszivárogtatván némi „igazságot” (megj.: egymondatos, kiragadott idézetek közlése, dölyfösködés, mások leszólása, cenzúrázása), melyek megerősítik helyüket ebben a pöcegödör társadalomban. A különféle kardinális igazságok sem nem ütnek, sem nem hálóznak be másokat (megj.: az igazság szellemével). Senki véleménye nem kerül megcáfolásra, még sincs senkinek sem igaza. Még a természetes kiválasztódás is csődöt mond. A világ elárasztódik az „igazsággal”. Így ér véget a világ. Nem óriási csinnadrattával, hanem óriási nyafogással.
