Ismerős a mondás, hogy „semmid nem lesz, és boldog leszel”? Hogyne volna, hiszen szinte minden csatornán eme mantra valamely változata zeng. Aki azt képzeli, alusisakos konteósok kitalált meséje a fenti mondás, az igencsak keserű ébredésre lel, amint meglátja, hogy voltaképpen már meg is kezdődött az emberiség tulajdontól való megfosztásának globális transzformációja.
Végeredményben minden ide fut ki: digitális transzformáció, digitális állampolgárság, mesterséges intelligencia kontrollálta életvitel, előfizetéses termékek, előfizetéses létjogosultság, gig economy, szociális kreditrendszer. Véget ért a korszak, amikor tömegeknek nyílt lehetőségük 40-50 éveken át egy helyben topogva lébecolni, egzisztenciális biztonságban vegetálni, s a busás nyugdíj bebiztosította otthona komfortos kis menedékéből osztogatni a nem létező észt a napi szintű létbizonytalanságban vergődő utódaik felé, hogy azok biztos jó sorukban nem tudják, mit kezdjenek magukkal.
A nagy újraindítás agendája mögött megbúvó vékonyka ideológia szál, hogy a Hitler bukásával szemlátomást hamvába holt eugenika kényszer-száműzetésbe vonult hívei úgy gondolják: jogosultságuk van a komplett Föld bolygó felett uralmat gyakorolni, hiszen az nekik jár!
A magántulajdon feltalálásával és annak érinthetetlen szentségként való feltüntetésével megkezdődhetett az újabban nagy elragadás néven becézett művelet. Ennek keretében a magántulajon apostolai szép lassacskán mindent elvesznek a lakosságtól, melyek az ő személyes birtoktárgyaik és földjeik kollekcióját alkotják, s magántulajdonba helyezvén azokat soha véget nem érő bérleti konstrukciók, előfizetések, havi engedélyhez kötött létjogosultságok erőszakolására használnák fel a becsapott birka népséggel szemben, kik bevették a dajkamesét, hogy a magántulajdon képezi a szabadságot és annak védelméért még embert ölni sem túl nagy ár.
A nagy elragadás voltaképpen végterméke egy hosszú évtizedek óta zajló folyamatnak, amikor a privát tőke a Föld minden mozdítható és mozdíthatatlan birtoktárgyát, természeti kincsét, földterületét és ingatlanát erőszakkal kisajátítván helyezte a maga tulajdonába.
A folyamat a haladó szellemű közgazdászok által megfogalmazott módon zajlott. Az emberek boldogan odavetik szabadságukat némi értéktelen papírlap – vagy újabban digitális számjel – imádatáért, hiszen még egyes magukat spirituálisnak hazudó guruk is jól megmondják nekik, hogy a pénz egy isteni eszköz, mely a csere megkönnyítésére jött létre.
Valójában a pénz a rabszolgaság instrumentuma. Akiknél a pénzkibocsátás joga és a pénz mozgásának kontrollja, azok határozzák meg a szabályokat, mire lehessen a kinyomtatott pénzt elkölteni, hogyan legyen kötelező a kiadott pénzt a serényen dolgozó jobbágyhadnak visszaszolgáltatni a hatalom kezébe. Aki pénzért dolgozik, a pénzt isteníti, az alanyi jogon láthatatlan madzagokon rángatott rabszolgájává válik a pénzügyi hatalomnak.
Miután a függőség állapota jó alaposan bebetonozódott, következő lépésben a pénzemberek megtehetik, hogy teljesen ingyen és következmények nélkül mindent elvehessenek a kiszolgáltatott jobbágyaiktól.
Ehhez a már egyszer taglalt, hitelek kihelyezése általi pénzteremtést kell gyakorolniuk. A bankok és jegybankok levegőből teremtik elő a pénzt (ezért is hívják az angloszférában fiat money-nak, vagyis teremtett pénznek). Ezt kiadják hitelre a vállalkozásoknak és a lakosságnak. Nyilván az államoknak is van lehetőségük fulladásig eladósodni, de ők ellentétben a piaci és lakossági szereplőkkel temérdek eszközzel bírnak adósságaik elinflálására, átütemezésére, továbbá ők a jegybanki alapkamatnak megfelelő szinten kapják a hitelt.
A lakosság és a vállalkozások viszont ún. piaci kamatokat kénytelenek fizetni. Honnan lesz meg ennek fedezete? A válasz pofonegyszerű, mégis lesokkoló: sehonnan.
A hitelkihelyezés által teremtett pénz kizárólag úgy fizethető vissza, hogy a piac egyre több és több, ún. hitelrendező hitelt kénytelen felvenni. A bevételek és kiadások mérlegében a hitelkamatok törlesztése egyre tekintélyesebb szeletet hasít ki a vállalatok és államok büdzséjéből, mígnem hosszú évek-évtizedek hiábavaló törlesztgetéseit követően bedől a szisztéma.
Innentől igazán érdekes a sztori. A pénzkibocsátás jogát birtokló elitek felajánlják a bajba jutott adósoknak, hogy vagy korábbiaknál is rosszabb feltételek szerint törlesztik a „felelőtlen gazdálkodásuk” következményeként bedőlő hiteleiket, vagy pedig rögvest felszámolási eljárást kezdeményeznek, ahol a karvalytőke mindegy szálig elragadja a magánszemély, vállalat vagy akár állam neve alá tartozó kézzel fogható javakat.
Innen a nagy elragadás, mint fogalom. A komplett Föld népességét bepalizta a hatalom, hogy a munka és pénzkereset vágya jelentheti az egyetlen szóba jöhető tevékenységet, egyben a szabadságot ebben a világban. A valóság épp a fordítottja. A munka és a pénzkereset KÉNYSZERE teremti meg ama totális függőséget, mely alól az embernek esélye sincs önerőből szabadulni.
A rendszeres hiteltörlesztés, rezsifizetés, albérleti díjak, biztosítások, BKV-bérletek és egyéb kötelezvények kipengetése mind az ember függőségének tartós fenntartására, sőt mi több, örökkön örökké tartó bebiztosítására hivatott. Minél szorgosabb az ember, minél hithűbben lapátolja a GDP-t, annál több függőséggel láncolódik hozzá a rendszer feltétlen imádatához. Amint elkezdené a keserves ébredezés jeleit tanúsítani, neadjisten elégedetlenkedne vagy lázadozna a rendszerrel szemben, azon nyomban megfenyegethető kirúgással, a bérleti szerződése felmondásával, a CSOK és babahitel kamatos kamatostul való visszavételével.
Régen, évezredekkel ezelőtt a közember szinte teljesen szimmetrikus erőviszonyt élvezhetett a császárral. Nem akadt olyan fegyver, páncél, élet kioltására alkalmas eszköz, melyet egy paraszt vagy legalább egy faluszéli kovács ne eszkábálhatott volna össze ugyanolyan minőségben, mint amit a császári udvar őrállománya kapott.
A középkorban kezdett ez az egyensúly egyre inkább eltolódni, majd fatálisan kibillenni a hatalom irányába. A fémpáncéllal és borotvaéles karddal loholó lovagokkal szemben a jobbágyok legfeljebb bőrpáncél felvételével és kiegyenesített kasza megragadásával vívhatták gyakorlatilag reménytelen küzdelmüket a zsarnoki hatalom ellen.
A XX. század első évtizedeit a lakosság totális lefegyverezése jellemezte. Hitler úgy szüntette meg a retorzió lehetőségét erőszakos hatalomelragadását követően, hogy a népesség lőfegyvereit elvette.
S most, a XXI. században eljutottunk odáig, hogy legfeljebb pucér seggel nézhetünk ki a fejünkből, ahogy a hatalom gyakorlatilag egyetlen tollvonással a komplett létjogosultságunkat beszünteti. Hol vannak már azok az idők, amikor Kalasnyikovot szegezett a koponyacsontodnak a komisszár elvtárs, hogy aláírd végre a birtokod téeszesítését nyugtázó papírokat? Otthonodtól több tucat kilométerekre fekvő fűtött irodáikból verik rád inkasszóikat a művelet közben jókat röhögcsélő rablógyilkosok. Mindez olyan élmény számukra, mintha csak egy videójátékban vegzálnák a körülöttük tébláboló passzív NPC-ket.
A hatalom végzetes egyenlőtlenségével és a lakosság de facto totális jogfosztásával párhuzamban az emberiség dehumanizációja is sikerrel végződött.
Így kanyarodunk vissza a nagy elragadás irányába, Tehát előteremtenek a semmiből X mennyiségű hitelt, majd ennek a kamatos kamatokkal terhelt összegnek köszönhetően sok X-et kitevő összeget fizettetnek vissza.
Itt egy elemi iskolás matematikai feladvány. Ha a kiadott pénz mennyisége mondjuk 1000 forint, a követelt összeg pedig kamatos kamatokkal és kezelési költségekkel együtt 3000 forint, honnan származik a különbözet?
Úgy van kedves lurkók, nagyon ügyesek vagytok! Bizony, hogy sehonnan! Vagy elrabolod azt másoktól, s így valaki(ke)t totál csődbe viszel, vagy magad mégy csődbe és hagyod, hogy a hatalom mindenedtől megfosszon téged, amiért 10-20-30 éveken át keményen megdolgoztál!
A nagy elragadás tehát voltaképpen ezt jelenti. A magántulajdon totalitarizmusát, melynek keretében egy életet ledolgoztatnak veled, miközben fizetheted a kifosztatásod és mindennemű generált függőséged költségeit, majd mikor elérkezik a betakarítás napja, sajnálattal közlik veled, hogy sajnos veszítettél az eleve megbundázott genetikai lottón. Te mindenedet feltetted a házzal szemben, és a ház nyert. Hát, van ilyen.
400 évvel ezelőtt született meg az adható-vehető pénzügyi instrumentumok, mint részvények és kötvények intézménye. Ezek a fiktív papírok a prosperitás illúzióját nyújtották komplett generációk számára, kik bolondul azt hitték, 1000 forintból 3000 forintot varázsolni bárminemű hozzáadott érték nélkül a hétköznapi csodák egyik reális mintapéldája.
De nem csak a magukat szabad piac tőkéseinek hívő, fiktív papírokkal bepalizott jobbágyok járták meg. Náluk is sokkal rosszabb soruk van azoknak, akik nemhogy kamatozó „értékpapírokkal” nem bírnak, de megélhetésüket kizárólag adósságok halmozása által képesek fedezni.
Őket annak hazug dajkameséjével vezették meg, hogy a fékeveszett eladósodásban voltaképpen semmi kockázat nincs, hiszen ha bedől a hitel, a bank legfeljebb elviszi a házat. Na bumm. De kezdhetnek új életet, megtanulván a leckét a korábbi „hibázásaik nyomán”.
Láthattuk 2008-ban, mit jelent ténylegesen e kígyónyelvvel előadott monológ. Az emberek jelzáloghiteli bedőltek, de a komplett világot átverő bankok a házakat nem fedezetként, hanem biztosítékként vették számításba. A lakosság szempontjából nyilván semmi eltérés nincs, pedig jogilag ég és föld a különbség!
Egy fedezetként szolgáló ingatlannál ha bedől a hitel, a bank csak az ingatlan értékének szintjéig jogosult a kompenzációra. Ha a te 10 millió forint felvett hiteledre 40 milliós tartozást ver, miközben a házad papíron csak 15-öt ér, te elveszted ugyan a házadat, de a bank meg futhat a 25 milliós vesztesége után. Sok emberrel megcsinálja ugyanezt, és csakhamar a bankárkaszt találhatná magát a híd alatt.
Nyilván ilyent nem szeretne egy bank sem, hogy saját aberrált viselkedésük következményét maguknak kelljen megtapasztalni. Ezért a szerencsétlen, komfortosabb életre vágyó jobbágyokra egy másik jogi instrumentum, a biztosíték fogalmát verték a jelzálogba vett ingatlanra, miközben az embereknek továbbra is azt hazudták, hogy az fedezet!
A következmény: kirúgják fejed fölül a 15 milliós házadat, és marad több tartozásod, mint ami összeget eredetileg felvettél. Ja, és mivel az adófizetők pénzéből mentették ki a jogosan becsődölt bankokat, ők magukra nézvést következmények nélkül folytathatták le a komplett emberiség koldusbotra juttatását.
Ami most vár ránk, ahhoz képest a 2008-as válság kismiska volt. A tőkések megfosztottak egzisztenciádtól, bedöntötték befektetéseidet, és most a részedről megmaradt egyetlen vagyonodért jönnek el: a testedért és a lelkedért.
Hogyan teszik mindezt?
2008-at követően a bankok billió dollárokat kitevő (fiktív) értékű derivatívákat vesztettek. A derivatívák olyan rendkívül kockázatos (és sok esetben illegális, de hát ez mit sem zavarja a pénzügyi elitet) ügyleteket jelölnek, melyek fedezetét más hitelek, papírok, befektetések nyújtják. Vagyis önmagában semminemű érték, biztosíték nem áll mögöttük!
Ahogy a proliknak az adósság, úgy a középosztálynak a részvények, kötvények, egyéb értékpapírok biztosítják a „szabad piac” serényen őrlő malomkeretének folyamatos forgatását. Érdemes a komplett életemet heti 70 órákon át tartó, sírógörcsöt és mentális összeomlást generáló foglalatosságokba ölnöm, hiszen az alagút végén vár engem a busásan tejelő nyugdíjportfolió, a szabad utazgatás, az egész életemen át végzett kemény munka jól megérdemelt jussa.
Már ha nem patkolok meg idő előtt szívrohamban vagy stroke-ban.
A 80-as évektől felfutott újgazdag középosztály elhitte, hogy a saját maga részére korlátlan mennyiségű pénzt előállítani képes pénzügyi elit kifejezetten az ő meggazdagodásukért tevékenykedik.
Ez a naiv, szabad piacot éltető középosztály az első tockost a doktomlufi-válság alatt kapta a fejére. Úgy felfutott a tőzsde a kibontakozófélben lévő internet startup-bummjának hála, hogy szabvány kutyakajákat forgalmazó üzletek milliárd dolláros befektetést nyerhettek, ha nyitottak mondjuk egy online shopot.
A dotkomlufi minden idők legnagyobb tőzsdekrachjának bizonyult. Na és kik voltak kénytelenek benyelni az összeomlást követő billió dolláros veszteséget? Úgy van, ama naiv és ostoba nyugdíjportfolió, értékpapír-forgalmazó és egyéb tőkés cégek, melyek a középosztály pénzügyi befektetéseinek igazgatására hivatottak!
2008-ban aztán ugyanez megismétlődött pepitában. A Domino Day látványosságával bedőlő sevizahitel Ponzi-séma összeomlását újabb hasonló jellegű pusztulás követte a nyugdíjtakarékossági számlákon.
Fontos adalék, hogy Amerikában állami nyugdíjat csak állami alkalmazottaknak utalnak, a magánszektor alkalmazottainak járó állami nyugdíj ritka, mint a fehér holló. Ott a lakosság értékpapír-portfoliók nyomán kénytelen a maga jövőbeli nyugdíja forrását előteremteni. Ezek olyan jól teljesítenek, hogy a 401(k) néven ismert formanyomtatvány 70-es évekbeli bevezetése óta soha nem voltak képesek a 65. életévüket betöltött idősek teljes jövedelemmel nyugdíjba vonulni – pedig ez volt a hazug ígérvény.
A 2008-as válságot követő évek lényegét egyetlen ütős mondatban össze lehet foglalni. A gazdagok (abszurd) gazdagodása és a szegények (végzetes) szegényedése. Ilyenné válik végeredményben a világ, amennyiben a hatalom a maga által folyamatosan megbundázott meccsen, az ellenfél kapuja felé lejtő focipályán játszatja a maga milliárdnyi kis kapálódzó jobbágyát.
A 2020-as évek tehát egyben a financiális rendszer végállomását jelképezik. Nincsen tovább. 2019-ben a komplett kapitalista rendszer csődbe ment. Most a Great Reset terv keretében az uralkodó elit igyekszik áttranszformálni magát fináncoligarchiából neofeudális félistenségekké, kik a technológia erejével pénzkibocsátás szüksége nélkül is közvetlen kontroll alatt tarthatják a 8 milliárd rabszolgájukat. Mindez a mesterséges intelligencia térhódítása előtt reménytelen vállalkozás volt.
A „pandémia” alatt több billió dollár ingyen pénzt nyomtatott ki a hatalom a bajba jutott milliárdos oligarchiák és a csőbe zuhant kapitalizmus nyomán sorozatban dugába dőlő bankok megsegítésére.
Beszédes adat, hogy míg 2008-ban 700 milliárd dollár adófizetői pénzt nyelt be a bankszektor, addig 2019 szeptemberében, az „overnight repo” krízis éjszakáján 4000 milliárd dollárt injektált az amerikai FED a bankokba!
Egyes elméletek szerint a pandémiát és a lezárásokat is azért kellett elrendelni, hogy a kiutalt pénzmag lecsorgása az alsóbb néprétegek pénztárcájába megakadályozható lehessen. A 2019 legvégén még nincstelen hajléktalanként teng-lengő Elon Musk egy évvel később főnixmadárként feltámadván a világ leggazdagabb emberévé vált.
A tőkés osztály ingyen billókkal való felpumpolása kettős céllal bír: kibekkelni a végső összeomlásig hátralevő időt, s közben biztosítani, hogy a kenyérkereset kényszerének továbbra is kiszolgáltatott rabszolgák az elit által lengetett marharépákra rákapván kizárólag az ő jövendőbeli feudalisztikus totalitarizmusuk kiépítésén kezdjenek el dolgozni.
Szükség van temérdek programozóra, akik az algoritmusok vezérelte központi irányító szoftvereket elkészítik, bevezetik és finomhangolják, továbbá a társadalom totális rabságát bebiztosító szociáliskredit, karantén és megfigyelő appokon dolgoznak.
Mindezekért kizárólag úgy nyerhetnek viszonylag busás jövedelmet, amennyiben a saját maga részére végtelen ingyen pénzt előállítani képes elit szolgálatába vetik magukat. Miután elvégezték teendőjüket, a „Mór megtette kötelességét, a Mór mehet” alapon ezek a szorgos ateista, szabad piac és liberális demokrácia szentségében hívő informatikusok is játszi könnyedséggel leselejtezhetők.
Ha a pénzügyi rendszer fatálisan összeomlik, s annak feltámasztása temérdek „életmentő” beavatkozás által sem foganatosítható, az esemény bekövetkeztére készen kell állnia ama totalitárius kontroll-szisztémának, mely a pénzügyi diktatúra szociáliskredit-diktatúrává, a polgári demokrácia és joguralom algoritmusok kontrollálta jogosultság-szisztémává transzformálása által a jelenleg regnáló elit uradalmát betonbiztosan fenntarthatja, mialatt a megélhetését vesztő lakosság halódik és pusztul. A „megtisztulás” egyben a hatalom másik tervének teljesülését is elősegíti, hogy egy mintegy 500 millió főt kitevő szolganépség fenntartásán felül semmi szükség ezen a bolygón emberiségre.
Ha megszűnik a pénzuralom, nyilván a pénzen vehető javak és szolgáltatások megmaradásának sincs semmi értelme. A nagy elragadás keretében tehát a hatalom begyűjti a lakosság házait, autóit, vállalkozásait, személyes használati tárgyait, majd a maga uralma alá helyezvén azokat önkényesen porciózza hozzáférésük lehetőségeit.
Nem, ez nem kommunizmus, ez a kapitalizmus végállomása, az eredeti tőkés terveknek megfelelően. A magántulajdon totalizálása, a személyes tulajdon elvetése. Épp fordítottja a kommunizmusnak.
A rabszolgák szinte ingyen felépítették a milliárdos tőkések birodalmát, most már semmi szükség rájuk. Köszönjük a részvételt, mehettek Isten hírével!
Olyannyira bebiztosította a hatalom a nagy elragadás beteljesülését, hogy még saját készpénzzel kifizetett eszközeidet is alanyi jogon elvehetik tőled. Amerikában a már emlegetett financiális eszközök törvényi bebiztosítása oly jellegű akciókat enged meg a hatalomnak, mint például a csődbe ment autókereskedők által eladott járművek elvétele azok tulajdonosaitól (!). Jön a végrehajtó, egyszer csak platóra helyezi a kifizetett autódat, te meg állsz ott tátott szájjal, hogy most mi történik?
Mindezen lehetőség a derivatíváknak köszönhető. Közvetett módon, papír szerint a te autód még mindig annak a kereskedésnek a tulajdona, amely éppen csődbe ment. S a te járműved mint biztosíték szerepel annak a vállalkozásnak az elszámolásában.
Visszakanyarodtunk tehát a rögtön a cikk elején megfogalmazott, örök érvényű igazsághoz. Akinél a pénzkibocsátás joga, azé a világ. Aki a pénzt isteni eszköznek képzeli, az hamarosan megláthatja, melyik isten az ő imádatának tárgya, aki hamarosan eljön a fogkeféjéért is.
A nagy elragadást követő hatalmi cél pedig: az emberek testének, lelkének és elméjének alanyi jogú birtoklása. Az élő ember válik annak használati tárgyai helyett magántulajdonná.
Michael Hudson közgazdász gondolatával zárnám a szeánszot, ami tökéletesen leleplezi az álnok kapitalisták gondolkodásmódját, s vele ama libertárius képmutatók aberrációját, akik a küszöbön álló vadkapitalista totalitarizmust kommunizmusnak hazudják.
Ha milliárdosként vagyonaddikció áldozata volnék, és minden tulajdont a világon én akarnék birtokolni, persze hogy azt mondanám mindenkinek: boldog leszel a saját tulajdonod nélkül! Majd mindent én meg a haverjaim fogunk uralni! Persze, hogy boldog leszel, csak hagyd, hogy mindent elvegyünk tőled!
