A Mátrix óta jól tudjuk, hogy ez a világ nem lehet a mindent magában foglaló univerzális valóság. Mégis, a legtöbben továbbra is úgy kezelik a rendszert, mintha annak fenntartása az egész univerzum élet-halál kérdése volna. Ha az emberek fennhagynának a rendszer táplálásával, a hatalom pátyolgatásával, a kemény és alázatos munkával, nem az illúzió rombolódna le, hanem a világ semmisülne meg.
Ennek a kollektív paranoid skizofréniának tart roppant előkelő görbe tükröt a metafizika.
2003-tól fogva láttak napvilágot a tudományos publikációkban az első filozófiai értekezések, melyek szerint az emberiség úgymond nyilvánvaló valósága voltaképpen nem egyéb, mint pixelek egy képernyőn. Ahogy mi boldogan terelgetjük karaktereinket a Sims-ben, ugyanúgy velünk is Sims-et játszik valaki, valahonnan a messzi fellegekből.
Ha ez így van, minden amit itt a földi létben tapasztalunk, pusztán lebutított modellje egy magasabb rendű valóságnak, amibe a magunk kis beszűkült perspektívájából nincsen rálátásunk.
Az elmélet napvilágot látta óta tudósok hada vetette rá magát a témára, hogy igyekezzen bizonyítani, vagy épp cáfolni a szimulált valóság temérdek sci-fi szerzőt és hollywoodi mozigyárat megmozgató ideáját.
Az infodinamika második törvényére keresztelt elmélet szerint (utalva a termodinamika második törvényére) az információ áramlása, szemben a termodinamikával, egy zárt rendszerben nemhogy növeli, de akár csökkentheti is az entrópiát (rendezetlenség, káosz mértékét).
Ez azt jelenti, hogy ha minden emberhez ugyanazt az információt juttatjuk, és elintézzük, hogy alternatív nézőpont ne vethesse meg lábát a fejükben (harcolunk az „álhírek és tévinformációk” ellen, büntetjük az alternatív információk terjesztőit), az infodinamika szerint a komplett emberi faj egységét kell elhozza, melyben egy központi kaptárelme által diktált valóságkép kerül mindenki fejébe beprogramozásra. Ezen dolgoznak az új világrend megalkotói.
Igen ám, de itt a csavar: a 8 milliárd emberre kötelezően erőltetett egységes valóságkép a fizika talaján (termodinamika 2.) totális széthullást eredményez. Az elmélet igazságát tökéletesen megtapasztalhattuk a COVID idején, amikor az igézés bűvkörébe sodródott lakosság tömeges skizofréniába süllyedvén mindennemű kapcsolatát elvesztette a valósággal.
Dr. Melvin Vopson infodinamika-kutató szerint nem kizárólag az emberi DNS-ben szerepel elkódolva, kik is vagyunk valójában, hanem az univerzum minden egyes részecskéje hordoz magán hasonló jellegű információkat.
Vopson ezt a paradoxont vizsgálván felfedezte (pont a koronavírus tanulmányozása által), hogy az organizmusok genetikai mutációja, ideértve a vírusokat is az egyre nagyobb fokú rendezettség felé veszi az irányt. Minél többet mutálódott a koronavírus (alfa, béta, delta, végül omikron variáns), annál kisebb mértékben mutatott annak genomja változatosságot. Holott a hagyományos entrópia törvényét alkalmazva a biológiára és genetikára, az entrópiának növekednie kellett volna, tehát a koronavírus génállományának az egyre nagyobb változatosság állapota felé kellett volna tendálnia. Ahogy csökkent a vírus információhordozó RNS-ének entrópiája, úgy nőtt viszont a vírus terjedésének sebessége.
Ugyanígy, amennyiben elhisszük az elméleti fizikusok ama állítását, hogy az univerzum tágul, tehát entrópiája folyamatosan növekszik, ennek folyamata csak úgy ellensúlyozható, ha közben az információs entrópia csökken.
Az atomoknál ez így is van: az elektronok rendre oly módon rendezik magukat, hogy az információs entrópia minimálisra redukálódhasson. Egy részecske és antirészecske ütköztetésekor az információ megsemmisül, legalábbis ezt feltételezik a fizikusok.
Minél rendezettebb részecskéket vizsgált Vopson (például egy hópelyhet), annál alacsonyabb entrópiát fedezett fel az annak alakját meghatározó információkban. Minél rendezettebb egy objektum, annál több rá csatlakozó információ veszik el belőle.
Vopson ezt a folyamatot ahhoz hasonlítja, mint mikor számítógépünkről letöröljük a nem használt alkalmazásainkat, felesleges dokumentumainkat, tömörítjük a túl nagy helyet foglaló fájlokat, hogy tárterületet takarítsunk meg.
Igen ám, de azt is tudjuk, hogy nincs két egyforma hópehely, így a lehulló hópikék összessége gyakorlatilag totális entrópiát hordoz magában.
Mindezen analógia visszaigazolja annak tényét, hogy egy számítógépes szimulációhoz hasonló rendszerben élünk, amelyben a hasznos alkalmazást nem nyert információk lenyesődnek, elvesznek. Viszont valahol a felhőben, egy földi szemmel nem érzékelhető dimenzióban a világegyetem minden létező információja eltárolásra kerül. Ezek közül csak azok kerülnek „letöltésre”, majd konzerválásra, melyek közvetlen használati értékkel bírnak.
Ha komplett életünk egyfajta szimuláció, akkor az információ nyilván kritikus alkotórészét képezi a magunk valóságának, melyek befogadása és feldolgozása identitásunkat is meghatározza.
A kollektív skizofrénia és a hópelyhek példázatát egybetéve az emberiség összvalósága a következő módon nyilvánul meg. Egyéni szinten mindenki a számára elérhető információtenger rendezésére, felesleges ismeretek visszanyesésére törekszik. Végül a minimálisra redukált entrópia nyomán megmaradó információk képezik identitásunk és személyiségünk magvát.
A társadalom szintjén azonban tökéletesen megfordul a perspektíva: minél nagyobb az információ entrópiája (minél több elérhető és egyénileg elsajátítható információ, tudásanyag áll rendelkezésünkre), az emberiség entrópiája annál jobban lecsökken (egységesség, harmónia következik be, csökken a viszály, háborúskodás mértéke, stb.). Fordítva, minél inkább az információ entrópiájának eliminálására igyekszik a hatalom (központilag diktálja, hogy koronavírus-járvány van, hogy mindenkinek kötelező maszkban járnia, kézfertőtlenítőt használnia, beoltatnia magát), s az alternatív információk eltüntetését, kriminalizálását szorgalmazza, annál inkább megnövekedik a rendszer entrópiája. Vagyis a komplett társadalom a szétesés, felbomlás felé veszi az irányt.
Ennek igazságát leginkább 2021 vége során tapasztalhattuk, amikor a totális skizofréniában vergődő, őrjöngő-tomboló hatalom már az oltatlanok koncentrációs táborba zárását készítette elő, de szerencsére 2022 januárjában totálisan szétesett a hivatalos COVID-narratíva.
Vopson szerint az elmélet, ha valós visszaigazolást nyer, a komplett emberiség életét és tudományos nézetvilágát forradalmasíthatja a biológiától fogva a részecskefizikán át a kozmológiáig bezárólag.
